2010. évi túrabeszámolók

előzetesen pár fotó a Tour feelingről + pár egyéb.... (ezek még szövegezés nélkül eredeti óriás méretben (10 és 5 MP)

http://picasaweb.google.com/gyorgyigabor8/2010TourDeFranceNezesHelyszinen#

Most kapcsoltam vissza a gépet, mert a billentyűzetre rádöntöttem az egyetlen doboz sörömet, most már röhögök, de az előbb majd szét robbantam.
Két hágó volt meg Horvátho.-ban, a Vratnik(694m) nagy forgalom, nem ajánlom, és az Oltari (1018m) Svati Juraj-ból indulva, tehát tengerszintről.
Baromi jó és látványos útvonalvezetés, nulla forgalom. És hab a tortán, onnan még 22 km félig aszfalton a Zavizsan csúcs (1676m)

Hétfőn indulok az Alpokba ahol pár számodra ismert hágó után bevállalom a Pfittscher joch-ot is, ami eléggé MTB-s.
Jó éjt!

És az Alpokban merre (Pfitscheren kívül ) ?
Jó utat !

Geza wrote:

Most kapcsoltam vissza a gépet, mert a billentyűzetre rádöntöttem az egyetlen doboz sörömet, most már röhögök, de az előbb majd szét robbantam.
Két hágó volt meg Horvátho.-ban, a Vratnik(694m) nagy forgalom, nem ajánlom, és az Oltari (1018m) Svati Juraj-ból indulva, tehát tengerszintről.
Baromi jó és látványos útvonalvezetés, nulla forgalom. És hab a tortán, onnan még 22 km félig aszfalton a Zavizsan csúcs (1676m)

Hétfőn indulok az Alpokba ahol pár számodra ismert hágó után bevállalom a Pfittscher joch-ot is, ami eléggé MTB-s.
Jó éjt!

Gyakorlatilag egy kört teszek meg Innsbruck-tól-ig.Sölden-ből felmegyek az Ötztaler Gletscherstresse-n ameddig lehet /egyéni kerékpáros magassági csúcsjavítás van a háttérben :-) /, majd Timmeljoch, Jaufenpass és végén a Pfitscher. Utána a Zillertalban le downhill-ezek. Van ott valami Hochstrasse (info: Youtube)

Megnéztem a képeidet a Tour-ról, húúúú nagyon megcsapott az érzés.
Mintha a foci vébén a pályán készítetted volna a fotókat!

gyorgyigabor wrote:

Sziasztok !

Örülök Gábor, hogy ennyire megfogott a Dolomitok. Valóban az egyik legszebb hely, nekem is az egyik kedvenc, de - bocsánat ezért - de talán azért nem a fő kedvenc, mert talán már-már túl sokan mennek oda bringások, már-már hétköznapi dolog. De mégis más a francia hágókhoz képest - számomra. Engem örökre a Tour legendái ejtettek rabul.... és még egy. Nem tapasztaltad a sok motorost (nem a Dolomitmarathon napján ?) Mert a Dolomitok is tele van velük.

Gratulálok az élményekhez, teljesítményhez és az érzés ismerős: 1993-ban a Tátrába szüleim jöttek értünk autóval, mert patakból ivás után hasmenés és iszonyú gyengeség lett. A köv vmely napon a lépcsőn felmenni is nehezemre esett !!

Köszönöm szépen Gábor!
Én is gratulálok Neked!

Francia hágókhoz nem tudok hasonlítani, ott még sohasem jártam, viszont - ahogyan írtam is - az osztrák alpokhoz képest jobban tetszett. Pedig én nagy Ausztria rajongó vagyok!
Nem zavart a sok bringás, inkább tetszett. Motorokból pedig szerintem nem hogy több, de kevesebb volt, mint Ausztriában.

A maraton pedig örök élmény marad, főleg hogy ilyen körülmények között is teljesíteni tudtam.

Ausztriához képest viszont sokkal erősebb a bringás élet hangulat, a bringások hada - nem csak a marathon környékén. Bár nem tudom ennek örülsz-e vagy nem: jobb-e ha találkozol más kétkerekűekkel, vagy inkább csend, béke, nyugalom. A Dolomiutokat sokan tartják - és írják könyvekben is - a világ legszebb hegységének.

gabor kreicsi wrote:

gyorgyigabor wrote:

Sziasztok !

Örülök Gábor, hogy ennyire megfogott a Dolomitok. Valóban az egyik legszebb hely, nekem is az egyik kedvenc, de - bocsánat ezért - de talán azért nem a fő kedvenc, mert talán már-már túl sokan mennek oda bringások, már-már hétköznapi dolog. De mégis más a francia hágókhoz képest - számomra. Engem örökre a Tour legendái ejtettek rabul.... és még egy. Nem tapasztaltad a sok motorost (nem a Dolomitmarathon napján ?) Mert a Dolomitok is tele van velük.

Gratulálok az élményekhez, teljesítményhez és az érzés ismerős: 1993-ban a Tátrába szüleim jöttek értünk autóval, mert patakból ivás után hasmenés és iszonyú gyengeség lett. A köv vmely napon a lépcsőn felmenni is nehezemre esett !!

Köszönöm szépen Gábor!
Én is gratulálok Neked!

Francia hágókhoz nem tudok hasonlítani, ott még sohasem jártam, viszont - ahogyan írtam is - az osztrák alpokhoz képest jobban tetszett. Pedig én nagy Ausztria rajongó vagyok!
Nem zavart a sok bringás, inkább tetszett. Motorokból pedig szerintem nem hogy több, de kevesebb volt, mint Ausztriában.

A maraton pedig örök élmény marad, főleg hogy ilyen körülmények között is teljesíteni tudtam.

Nekem alapvetően tetszett az, hogy nagyon sok bringással találkoztam. Már kora reggel is rajzottak. Az meg nem izgatott, hogy mindenki lehagyott. Én akkor öröltem annak, hogy egyáltalán bicajra tudtam ülni és hágókat mászhattam.

Szépség..
Íme pár kép.
http://farm5.static.flickr.com/4137/4860124958_d56ed3e8fb_o.jpg
http://farm5.static.flickr.com/4139/4860126024_0c0f8cee06_o.jpg

http://farm5.static.flickr.com/4138/4860129208_a3f5424af3_o.jpg

Tátra, Fátra
Megint Máté fiammal szövetkeztünk némi szlovákiai hegyjárásra. Jó lett volna egy utazással sorra venni a négy lengyel BIG-et is, de csak két napunk volt. Mivel a másodikra már esős időre volt kilátás, előre vettük a Magas-Tátrát, hogy ott szép napsütésben legyen részünk.

Hajnalban Podbrezovára autóztunk, és a csúf vasgyár parkolójában tettük le a kocsit. Onnan az Ördöglakodalma (Certovica, 1238 m) hágó könnyű és egyszerű menet, jó minőségű, csekély forgalmú aszfaltúton 17 kilométeren kell leküzdeni 600 méternyi szintet – nagyjából megfelel egy Pomáz-Dobogókő túrának. Mégsem valami gyorsan haladtunk, mert Máténak sajog a térde, több rövid pihenőre is szükség volt. Legalább annál jobban kiélvezhettük a táj szépségét! Lefelé remekül lehet jönni, de óvatos duhajként nemigen léptük túl a 70-et. És lám: az aljánál Máté óriási durrdefektet kapott az első kerekére, arasznyi hosszan repedt ki a belső, de nem lett baj belőle. Egyébként ismét remekül érvényesült a reku előnye: felfelé kitűnően kapaszkodik, lejtőn villámgyors, és végig kényelmes. Szegény Máté országúti gépen sanyargatta magát.

Megint autózás Gerlachfalvára (Batizovce), útközben jó kolbászos sztrapacskával erősítettük magunkat, hiszen 870 méternyi szintkülönbség vár ránk a Felkai-tó partján álló Sziléziai menedékházig, részint aszfaltozott, másutt murvás úton. Keskeny kerekű bringáinkkal nem lesz könnyű! De nehéz sem lett, sajnos: Tátraszéplakon (Tatranska Polianka) a felvezető út elejénél „Kerékpározni tilos” jelzőtábla fogadott. Persze simán tovább mentünk, de kisvártatva jött a sorompó, őrkunyhóval, és kézírásos papír fecnivel: „Kerékpárral behajtani tilos!” Szerény szlovák tudásomat előszedve megtudtam az őrtől, hogy átmeneti intézkedésről van szó, feljebb valami kábelfektetés miatt feltúrták az utat. Nagyon figyelt, nehogy besurranjunk, és tartottunk attól, hogy közben vagy a felső végén is lehet kellemetlenség, hát távoztunk.

Talán jobb is, hogy így történt, mert kárpótlásul elbringáztunk a Csorba-tóhoz, útközben kitérve a Poprádi-tóhoz, amely első hegymászó túrám kiinduló pontja volt, 1962-ben, és amelyhez sok szép emlékem fűződik. Örömmel mutattam meg Máténak. Megnéztük a Jelképes temetőt is. Az út végig jó aszfaltos, helyenként jó meredek szakaszokkal. Vissza Gerlachfalvára nagyszerűt lejtőztünk.

Újabb autózással Zuberecbe jutottunk, már esőben. Szállást és vacsorát a kellemes kolibában kaptunk, de bőven akadt volna egyéb szálláslehetőség is. Morcos hajnalra ébredtünk, de nem esett, tüstént neki is indultunk a 680 méternyi szintnek a Tatliakovo jezoro tóhoz (1375 m). Jó minőségű az út, hosszú egyenesekkel, felső része az autók elől elzárva. Enyhe szemerkélésben értünk fel a kicsiny, de gyönyörű tóhoz. Lefelé nagyot lehetne jönni, de inkább visszafogtuk magunkat a vizes aszfalton, 61 km/óra volt a csúcs.

A végére maradt a legbecsesebb trófea, a Kis-Fátra nagy hegye, a Martinské hole (1460 m, 1100 m szint). Vrútky helység temetőjétől vettünk rajtot a felhőbe burkolózó csúcs felé. Na, ez nem akármilyen menet! Az elején jó az út, bár van annyi éles peremű kátyú, hogy visszafelé majd vigyázni kelljen. Később egyre romlik az aszfaltozás minősége, majd a szállodák fölött, ahol már sűrű ködben hajtottunk, kriminálissá válik, hepehupás murvafoltok és durva kőszórások tarkítják. Fölfelé sem élvezet, de lefelé gyötrelmes. Odafönn csak egy percet töltöttünk, nem lehetett látni semmit. Nagyon figyelve, óvatosan jöttünk le, nem is történt baj, és megint nem áztunk meg. Délután ötre már haza is értünk.

Tavaly, mikor unokaöcsém Dobogókőre feljutott és BIG tag lett, már magunk között felvetettem, hogy montival KÉkest is bírná.
Ma eljött a túra ideje.

Nem keltünk korán, így 8:43-as HÉVvel mentünk Árpád hídig, ahonnan óvatosan, de könnyedén jutottunk el a Keletibe, reggeli fényekben hajtottunk el a Hősök tere mellett.
1/2 12-re értünk Gyöngyösre, ahonnan jöhetett az emelkedő. Már a vonaton elmondtam Samirnek, hogy az időbe belefér, így ha bírja, akkor felkeressük Galyatetőt is.
MIvel kénytelen voltam régi, tartalékbringámmal menni, azon már nincs könnyű áttétel, így nagy különbség volt áttételeink közt: Mátraházáig többször külön hajtottunk, időnként visszagurultam hozzá. Sajnos alig-alig van érdemli kilátás Mátraházáig.Ahol volt, ott készült fotó, videó is. Mátraházán müzlisszelet, kulacstöltés, majd mondtam is Samirnak: ez most kemény "fingatós" lesz:3-3,5 km 10%-os. Aztán, ahogy 1/2 km után filmeztem ahogy küzd meg is jegyezte: nem hitte, hogy ilyen meredek, pedig valóban figyelmeztettem. Végül mindössze 1-2 rövid megállással simán feljutott Kékesre.
KÉnyelmesen megebédeltünk (fent a Kékesen kellemes idő volt), majd
jöhetett a Galya. Hát Galya felé bizony nagyon rossz az út! Az emelkedő felvezető része, az első sík km-tk szerencsére nem tartottak, addig mint tartottam tőle. Felérve annyira semmi nem volt a Hnguest hotels előtt, környkén, hogy egy picivel korábbi leágazásnál feljebb hajtottunk... ott sem volt smemi "végcél", fotóhely, így végül egy faragott vadász témájú kis totemoszlopnál fotóztunk. Klassz szöveg volt rajta a természet védelme, szeretete kapcsán.
Sietnünk keleltt, így nem időztünk sokat, 16:41-kor indultunk vissza. Ütemtervünk volt: 17 óráig kéne visszacsatl a KÉkesre vivő útra, majd Mátraházát onnan 1/4 órára saccoltam....
Kellemes meglepetésre Samir is egész jól jött a lejtőn így teljesen tartani tudtuk az ütemtervet, mégis végül meglepett, hogy a végén picit még izgulni is kellett Gyöngyösön, ám 7 perccel a vonat indulása előtt odaértünk. Vámosgyörkön - mert ott már megérdemeltük - finomat fagyiztunk, aztán már csak vonatozás volt....
A Keletiből meglepő gyorsan - 35 perc alatt - Árpád hídhoz értünk gond nélkül, ahonnan a HÉV-ről végül Bk lenfonónál szálltunk le, hogy a túrára rátekerjünk +min 1 km-t, hogy tuti új rekord lehessen Samirnak: neki 82,7 km lett, de mondtam is: Samir, hegyi túrákon többet szémít a szintemelkedés, mint a táv. A kb. 1250 m szint pedig már nagyon komoly. Eddig a legtöbbje 6-700m volt csak.

Minden szempontból nagyon klappoló napunk volt: az utazások, időzítések, időjárás vonat elérés, közlekedés Keleti és Árp híd közt. Szeretem az ilyen jól sikerült napokat :-)
Az Ötzire is ezt szeretném :-)

Most, hogy éjfél előtt bekukkantottam a lev. listára. olvasom, hogy ma voltatok Kékesen. Én holnapra tervezek ide egy családi túrát. Megjegyzem, Galyatető után van egy aszfaltozott erdészeti út, ami a sóstói kilátótoronynál lyukad ki, nagyon használható.

Nem akartam szóba hozni, de az Ötzi megjegyzésed kihozza belőlem, a túrák nem mindegyike kéjmámor.
Vasárnap indultam az ausztriai-olasz túrámra. A kocsim Kufstein után tettem le, majd másnap vagy 140 km-t tekertem le Söldenig. A kempingben már éjszaka kaptam egy zuhit, de biztam a jó időben, Reggel ,lóg az eső lába, időben készültem az indulásra, de alig tettem meg pár kilométert, ismét zuhogott. Délig vártam, semmi változás, majd azt találtam ki, vissza gurulok Zillertallig és onnan támadom meg a Pfittscherjochot az igazi túra célt.
Már csak egy váltás száraz ruhában értem Innsbruckig, ahol olyan zivatart kaptam ami az autóig kitartott.
Onnan beismerve vereségem hazajöttem. Nem vígasztal, de azóta nézem Tirol időjárását és folyamatosan esik.
Tudom hogy nem teremsportot űzünk, de akkor is egye meg a fene.
(Most nagyon finom voltam).

Ezt említettem korábban, hogy nagyon nehezen vagyok képes így vereségeket beismerni és "megadni magam". Bringázásról, meg bringatervek teljesítésére írom ezt. Az élet más területén teljesen más.
Ezért is volt, hogy a Pireneusokban többször estig tekertem, hogy meglegyenek a 2000-esek és a Col de Pal-ra menve, bringát sípályán, köveken tólva bár végül szürkületre értem fel, de csakazért sem fordultam vissza..... ezután meg lefelé kellett már sötétben kézzel vezetni a bringát fél órán át, de legalább meglett az a hágó is. Sajnos csak délről aszfaltos.
Az ember elfogadja ha 1-1-szer történnek kellemetlen események, (statisztikailag kiegyenlíti egymást), de folyamatosan...? Mint tavasszal a sok eső ...

Lesz még jó idő, Géza! Pár éve szeptemberben nagyon klasszat bringáztam Tirolban, klassz időjárással kísérve

Geza wrote:

Most, hogy éjfél előtt bekukkantottam a lev. listára. olvasom, hogy ma voltatok Kékesen. Én holnapra tervezek ide egy családi túrát. Megjegyzem, Galyatető után van egy aszfaltozott erdészeti út, ami a sóstói kilátótoronynál lyukad ki, nagyon használható.

Nem akartam szóba hozni, de az Ötzi megjegyzésed kihozza belőlem, a túrák nem mindegyike kéjmámor.
Vasárnap indultam az ausztriai-olasz túrámra. A kocsim Kufstein után tettem le, majd másnap vagy 140 km-t tekertem le Söldenig. A kempingben már éjszaka kaptam egy zuhit, de biztam a jó időben, Reggel ,lóg az eső lába, időben készültem az indulásra, de alig tettem meg pár kilométert, ismét zuhogott. Délig vártam, semmi változás, majd azt találtam ki, vissza gurulok Zillertallig és onnan támadom meg a Pfittscherjochot az igazi túra célt.
Már csak egy váltás száraz ruhában értem Innsbruckig, ahol olyan zivatart kaptam ami az autóig kitartott.
Onnan beismerve vereségem hazajöttem. Nem vígasztal, de azóta nézem Tirol időjárását és folyamatosan esik.
Tudom hogy nem teremsportot űzünk, de akkor is egye meg a fene.
(Most nagyon finom voltam).

Tegnap :-)

http://www.weatheronline.co.uk/weather/maps/city?PLZ=_____&PLZN=_____&LANG=en&CEL=C&SI=mph&CONT=euro&LAND=OS&REGION=0001&WMO=00127&LEVEL=52&R=0&NOREGION=1

amit most ez a meteoelőrejelzés ír, azzal kiegyeznék az Ötzin :-)
Sölden 27 fok.

Gábor, nem volt jó időtök a TT-re. :-( Hogy sikerült ?
GyG

Sziasztok!

Voltam a Kékesi Csúcstámadáson!
A cél az volt, hogy ne álljak meg és 1,5 óránál jobbat menjek. Ez sikerült is, 1:07:07 lett az idõm. Nagyon örülök neki, mert idõnként nagyon nehéz volt. Érdekes, hogy az utolsó kilométeren már átestem a holtponton, pedig az volt a legnehezebb rész. Az is megnehezítette a dolgom, hogy nem tudtam, hogyan osszam be az erõm.
Jövõre meglesz az 1 órán belüli idõ is.

Gábor!
Nem semmi, amit Samir megcsinált. Respect! Lehet, hogy több 2000-est fog begyûjteni mint te?

Sonny

gyorgyigabor wrote:

Gábor, nem volt jó időtök a TT-re. :-( Hogy sikerült ?
GyG

Nagyon kemény volt!
Íme a beszámoló:

ERDŐKERÜLŐ 60 MTB avagy viharban a Börzsönyben

Az „Erdőkerülő” túra először 2008 júliusában volt megrendezve, egyetlen távon, egy 25 km-es gyalogos útvonalon. Ekkor a – szinte végig a kék négyzet jelzést – követve Nagyorosziból – Királyrétig túrázhattunk. Az útvonal része volt a Foltán kereszt és a túra is az Ő emlékére volt megrendezve. Az egykori uradalmi erdőőr ugyanis egy viharos éjszakán fa tolvajokat fedezett fel, ezen a részen és a tusakodás közben halálos ütést kapott. Emlékére már 120 éve egy kőkereszt áll, a halálának a helyén, ezen a 710 méter magas, kis réten.

Azon a túrán két kedves barátommal (Zsu és Zete) gyalogoltuk végig a távot, útközben gyönyörködve a Börzsöny csodás erdeiben. Az útvonal különlegességei voltak: a Wenckheim-út, a Dobó-bérc és a Hinta-rétek. Később tudtuk meg, hogy jócskán mögöttünk, az egyik túratársunk nagyon nem érezte jól magát és a közelében lévőknek kellett lehozniuk Őt a hegyről. Sajnos egy későbbi túrán ismét rosszul lett és ekkor az életét vesztette. Az Ő emlékére 2009-től az új, 50-es táv, Schelcz Albert emléktúraként fut.

A múlt évben lett először meghirdetve bringásoknak is az indulás lehetősége. Egy nagyon szép, ugyanakkor nehézségeiben kihívást is jelentő 60 km hosszú útvonal lett kijelölve, melyből 15 km jelentett szó szerinti terepszakaszt. A Salgótarjáni HKE néhány tagja két kisebb csoportban teljesítette a túrát. Én a Domonkos György, Ispán István, Vincze Gábor összetételű bringás csapat tagjaként igyekeztem a túra vezetését vállalni. Jó iramban, ugyanakkor nézelődéssel egybekötve négy óra alatt teljesítettük a távot. Ráadásként még megcsináltuk a Nógrád – Diósjenő – Borsosberény – Nagyoroszi távot is, amivel a rajtban hagyott autónkért tekertünk vissza.

Az előzmények után rátérek az idei túrára. Az eddigi két túrához képest ugyanis jelentősen módosultak a körülmények. Az első a társak személyében bekövetkezett változás volt, hiszen nem akadtak társaim erre a napra. A másik az időjárás volt, de ezt majd a beszámolóból olvashatjátok.

Reggel furcsa, távoli dörgések hallatszódtak, amikor tekertem ki Felsőgödön a vasútállomásra. Megnyugtattam magam, hogy ez valahol a Dunántúlon lehet. Aztán, amikor Vácott felültem a „virágszedőre” azt vettem észre, hogy az csuromvizes. Továbbra is bíztató volt azonban az, hogy felettünk sütött a nap. Ez nem változott Nagyorosziba érve sem. Vagdalthús gyorsan elindított és rögtön belevágtam az erős tekerésbe. Kilenckor sikerült egyébként elindulnom és a 12.39-es nógrádi vonatot szerettem volna elérni.

Az út még foltokban vizes volt, ami jelezte, hogy bizony volt itt is eső rendesen. Pénzásásig nagyon jó iramban tudtam haladni. Itt Orsitól megkaptam az első bélyegzőmet és ittam is egy pohár vizet. Elmesélte, hogy a záport a napernyő alá bújva élte át.

Innen jön a túra legmeredekebb szakasza, fel a Wenckheim házig. Ez az aszfaltos emelkedő még MTB-vel is kistányéros. Kisebb huplira érve balra be kellett kanyarodni a kék négyzet jelzésre és azon mászni tovább az Oroszi-Závoz felé. Ez egy zúzottkő burkolatos út, melyen a haladás a korább eső miatt most kissé ingatag volt. A hágó tetejére kiérve megdöbbentő kép fogadott. Sűrű sötét fellegekbe burkolódzott a Magas-Börzsöny. Ezen kissé meglepődtem és megállás nélkül nekikezdtem a downhill szakasznak. Itt is maradt a zúzottkő, de ugye a tempó jóval nagyobb volt. Ezen a szakaszon értem utol az előző vonattal érkező gyalogosokat. A legtöbben már vették fel az esőkabátjukat. Nekem sem kellett sokáig várnom, mert két kanyarral lejjebb, már esett szépen az eső.
Király-kúton Szűcs Atiék pecsételtek. Gyorsan elvettem két pogácsát és máris robogtam tovább. Még mindig abban bíztam, hogy csak a széle kapott el a felhőnek, hiszen én innen elfordultam DK-i irányba. Szegény gyalogosokat sajnáltam, mert a rájuk váró Dobó-bérc pont abban a „feketeségben” volt. A dörgések azonban egyre közelebbiek voltak. A kemencei erdészeti úton teljes erőbedobással tekertem felfelé, szinte végig 20-as tempót mentem. Egyszer csak, mintha dézsából öntötték volna. Rögtön bőrig áztam, de ez már nem vette el a kedvemet, mert kitartottam a nagy tempónál. A szemüvegem mögül egyre kevesebbet láttam, de szerencsére az útvonal teljesen a fejemben volt. Szegény autósok is csak az utolsó pillanatokban vehettek észre, még jó hogy vannak fényvisszaverők a bicajomon és a ruháimon.

A Závoz hágója után megkezdődött a második lejtmenet csak ez most aszfaltos volt és az utat patakok szabdalták. Az első kanyar előtt fékpróbát tartottam. Ez hasznos volt, mert a fékutam nagyban meghosszabbodott. Gyorsan elértem a „Hadi út” bejáróját. Tudtam, hogy ez lesz a legnehezebb rész, főleg ilyen körülmények között. Először is emelkedett, aztán tele volt kisebb nagyobb kövekkel, amelyek igen csak csúszkáltak, időnként pedig hatalmas méretű pocsolyák terítették be az utat. A helyzetet csak tetézte, hogy a szemüveg mögül csak elmosódott részeket láttam.

Ahogy így tekerek felfelé, egyszer csak azt hallom, hogy valami csörög mögöttem és egyre közeledik. Nem vagyok egy profi bringás, de szerintem elég jó tempóban húzok itt felfelé, ugyan ki lehet az, aki így utolér – gondoltam magamban. Oldalra nézve meg is lett a válasz. Egy láncát elszakított, vicsorgó kutya és egy kisebb társa értek utol. A meglepő helyzetben – talán nekik is – meglepően reagáltam. Gyorsan leugrottam a bicajról és elkezdtem becézgetni őket. Erre abbahagyták a vicsorgást, sőt vissza is indultak. Aztán lejjebb tekintve láttam, hogy egy férfi kiabál rájuk. Örültem, hogy ennyivel megúsztam.

Egyszer csak elállt az eső. Igazából ez nem javított a helyzeten, de azért bíztató volt a nap hátralévő részére. Időnként akkora pocsolyák voltak előttem, hogy nem lehetett kikerülni őket. Belemenni nem mertem a kakaó színű lébe, így lábon gázoltam át ezeken a helyeken.

A lejtőnek nem örültem, mert nagyon nehéz volt tempóval, úton tartani a bringát. Egyszer majdnem be is szálltam a fák közé. Aztán végre kereszteztem az OKT-t és ez már a királyréti műút közelségét jelezte. Arra rákanyarodva, rögtön teljes gázra váltottam és nyomultam előre az ismét szakadó esőben. A Fatornyostól egy autó akart kikanyarodni. Szegénynek elég későn sikerült észlelni a sötétben közeledő bicajost. Mindketten fékeztünk és elkerültük a bajt.

Ákos bácsi büféjénél Kenyeres Osziék vártak. Az volt az első kérdésük, hogy megyek-e tovább? Most már – válaszoltam – igen. Megkaptam a szolgáltatást (virsli), amelyet gyorsan elfogyasztottam. Megállapítottam, hogy a körülmények ellenére jól sikerült abszolválnom az első 30 km-t, mert két óra alatt ideértem. Közben elállt az eső is.

Kismarosig jó 30-35-ös tempót sikerült mennem, majd Katalinpusztáig 25-27-eset. Így ¾ 12-kor bepecsételtem az utolsó stemplit az igazolófüzetembe. Innen számolgattam, hogy három emelkedő van még. A szendehelyi (rövid, de húzós), a nőtincsi (hosszú, kemény) és a nógrádi (megtévesztő). Ugyanis a végén, amikor az ember lekanyarodik a 2-es főútról nem egyszerűen begurul Nógrádra, hanem előtte egy fennsík szerű részen megy fel és le. A lendületem nem tört meg és 12.10-kor már Oláh Tamásék üdvözöltek a célban. Nagyon kedvesek voltak, mert minden kívánságomat rögtön teljesítették. Ezek közül a tiszta zsebkendővel való szemüvegtörlés volt e legjobb. Mondjuk nem volt pofám tiszta pólót és zoknit kérnem tőlük, de szerintem még az is ment volna. A vonatot így kényelmesen elértem.

Köszönöm a rendezést! Élmény volt a javából, de ha lehet máskor kihagynám a vihart a Börzsönyben. Nem is a bőrig ázás vagy a vizes köveken való bicajozás volt igazán nehéz, hanem a villámlások sokszor pár száz méterre lévő „robbanása” volt nagyon félelmetes.

Mért adataim:
Táv: 62 km
Szint: 810 m
Idő: 2 óra 59 perc
Átlag sebesség: 21 km/h
Maximális sebesség: 50, 1 km/h
Átlag hőmérséklet: 22 C
Maximális hőmérséklet: 29 C
Minimális hőmérséklet: 21 C
Átlag pulzus: 143 bpm
Energia felhasználás: 1167 kcal

Gratulálok Nektek és Sonnynak is a sikeres Kékes (Galya) túrához!

MIndkettőtöknek gratulálok !
Hát, Gábor nem semmi! ráadásul terepen esőben..... brrrr..

1-1-szer nekem is volt hogy dacból is mentem az esőben - akár dörgés közepette is. Idén is volt ilyen az első 2000-esemen, én is "szarrá" áztam :-(

Sonny, azért nem hiszem hogy többet gyűjtene be, mert 1-2 éves korában szívműtétet keleltt rajta végezni, úgyhogy egyesek - van olyan doki - aki már az ilyen túrák miatt is féltik, mások azt mondják: nincs ezzel gond.
Szüleinek sem egyértelmű, hogy mit lehet, de úgy vagyok vele, a magas pulzusos hajtás kivételével sztem túrákat lehet tenni. Kérdés, hogy hosszban, ill órában meddig lehet elmenni.
Én is tudom, hogy műás normál pulzuson órákat menni és más magas pulzussal kihajtani magam.
Mindenesetre nagyon elszánt gyerkőc ! "Megfertőztem", de igyekszem nem túlzásba vinni, így évente csak pár túra.....

De jövő évi terv a Felső Borovnyák és Pannonhalma egy Szigetköz túrával fűszerezve (ott sztem megcsináljuk neki első 100km-es túráját.) Ő persze már gondolkodik, hogy aztán jöhet Ausztria :-)) én meg lassan gondolkodhatok, hogy a közelben hol vannak nem túl brutál kaptatók...... bár a Kékes végső 3,5 km-e után......
Mindenesestre a szíve miatt nem szabad túlzásba esni!

Sonny, milyen bringával voltál ?

sonnycrockett wrote:

Sziasztok!

Voltam a Kékesi Csúcstámadáson!

Sonny

Mountival voltam. Ez egy alap aluminium GIANT, slick gumival.

gyorgyigabor wrote:

Sonny, milyen bringával voltál ?

sonnycrockett wrote:

Sziasztok!

Voltam a Kékesi Csúcstámadáson!

Sonny

azzal még jobb eredmény jó időt hajtani.
KIpróbálnám magam én is az útvonalon, nagyon gondolkodom is a 3 napos 7végén, de hozzászoktam, hogy csomagtartón viszek magammal cuccokat, most meg nem tudom a kölcsön versenybringához hogy oldanám meg... szerelőcuccok még csak-csak a nyereg alatti kis táskában, meg korjmánytáska is OK, de kéne kaját vinni, és - időjárárásfüggően ruhát - mert egész nap kéne ott tekerni. Vagy szerintetek hátizsákot el lehet helyezni napközben valahol ?
(pl aug 20-án)..... külf-ön bíznék benne, de itthon is vannak rendes akár benzinkutasok, vagy vendéglátósok, vagy.... ki, hol ?

Vannak itthon is rendes emberek bőven!
Amúgy nem muszály három napos cuccal menned. Elmehetsz egy bizonyos helyre vonival és onnan csillagtúrázhatsz is. Vagy ezt megteheted a Pilisben is és oda csomagokat sem kell vinned.

Persze, ez is csak 1 napos lenne, de kéne elég kaját vinni (aug 20, boltok zárva), meg akár 1-1 ruhát (bár mintha aug 20-ra tökéletes időt írnának :-)) ) , de hátizsák nálam kizárt hosszú távon, ezért lenne jó lent lerakni és fordulónként visszatérni a csomaghoz :-)
Ha plusz ruha és esőcucc nem kell, akkor a kormánytáska akár jó is lehet :-)) Jó lenne időre felrobogni, lemérni magam :-) Talán sosem mentem a KÉkesre időre, sőt időeredményem ( túráról) is csak 1-2 van :-(

gabor kreicsi wrote:

Vannak itthon is rendes emberek bőven!
Amúgy nem muszály három napos cuccal menned. Elmehetsz egy bizonyos helyre vonival és onnan csillagtúrázhatsz is. Vagy ezt megteheted a Pilisben is és oda csomagokat sem kell vinned.

Néhány képben tudok beszámolni az olasz túráról, amit hvcsaba szervezett:
--klikk--

Igazán szépek, de én kiváncsi lennék részletekre is, bármily élményre, tapasztalatokra, mi tetszett, mi nem. Látom az idő király volt :-) és hogy voltatok Madonna Ghisallon is, bár mintha nem lett volna kép az ottani bringás múzeumról !

Tinca wrote:

Néhány képben tudok beszámolni az olasz túráról, amit hvcsaba szervezett:
--klikk--

Életemben ma használtam 1-1km-nél hosszabban igazi versenybringát, keskeny kerekűt !
HÁT MIT NE MONDJAK, ÉLMÉNY VOLT !!!
Kölcsönben van nálam.
Ahogy Szentendre felé hajtottam már ott éreztem, hogy a korábbi energiával 2-3 km/ó-val zhaladok gyorsabban, pedig utóbb megmértem a bringát és 12 kg-nak tűnik, csak a kereke 25-ös.
Skanzennél is könnyen suhantam, aztán jött a teszt: Pap-réti igyekvős időmérés: nem teljes időfutam, mert első használatra azért nem 100%-osan tettem oda magam, de azért igyekeztem.
Szinte sötét lett, mire felértem, csak 20 p múlva néztem meg az időm (féltávnál volt 9:40 - az már jót ígért...)
Végül a leágazástól a rétig 19:30 lett, ami egyik legjobb időm és még tavaly a nyári túrám előtt utolsó tesztem is csak 20:30 volt. (a legjobb időm - évekkel ezelőtt - egy versenyszerűségen volt 18:09, de volt egyedüli tekeréses túrabringás 19:15-ös időm is)
KLIPSZ NEM VOLT RAJTAM, CSAK SIMA PEDÁL...
Ha jobb időben és klipsszel megyek és nem így 2,5 hét alig tekerés után lszek, remélem tudom ezt még lefaragni 19 percre, ami azt jelenti, h sorompótól sorompóig (ami a KT 2.0 időfutam) kevesebb, mint 16 perc lesz. Ott eddigi - regisztrált legjobbam - 15:33, jó lenen megdönteni, még ha nem is túrabringával. Olyan edzett már nem leszek, hogy azzal is menjen.... bár majd 28-as kerékkel meglátjuk....

SZÓVAL NAGY ÉLMÉNY KESKENYKEREKŰN TEKERNI: mintha Opel Astrából Mercédeszbe ültem volna :-))