2011. évi túrabeszámolók

Sziasztok!

Még új vagyok, gondoltam beköszönök.

Idén elszántam magam, hogy lassan de biztosan elkezdem meghódítani Európa hegyeit. A TV-s közvetítéseket nézve mindig lenyűgöztek a tájak amiken a mezőny elhaladt.

Most hétvégén másztam meg az első dombot amolyan bemelegítésképpen, Dobogókőre tekertem fel Pomázról.

Remélem idén sikerül 10 hegyet megmászni, persze ez idő és pénztárcafüggő is. És majd egyszer talán az egyik álmom is valóra válik, ami a Mount-Ventoux megmászása.

Üdv. mindenkinek: Willy

Szia Willy !
Ha jól sejtem Te vagy K. Vilmos:-)
Újabb elszánt, emelkedő kedvelő kerekes :-) Üdv !

ha erre jársz és időben szólsz, tekerhetünk egy lazát együtt is, Budakalászon lakom.

Sokat tekersz hegyen ?
Milyen emelkedők fogtak meg a közvetítésekből (Ventoux-n kívül - ami nekem is egyik kedvenc, TOP5-ben biztosan) ?

(Egyébként ha vkinek meglenne az idei Giróból a Zoncolan és a Rif Gardeccia szakaszok utsó órája felvéve, érdekelne. Esetleg a GLockner is. A Rif Gardeccia annyira elhúzódott, hogy előtte felvettem 2 órát, de épp ott lett vége a felvételnek, amikor kezdődött az utsó pár km :-( )

MÁS:
Néztem a hágólezárásokat:
már alig-alig van zárva:
http://www.alpen-journal.de/alpenpaesse.html
Érdekesmód a Lombarda még tartja magát, de a Galibier, Iseran is járható :-)

üdv:
GyG

alfawill wrote:

Sziasztok!

Még új vagyok, gondoltam beköszönök.

Idén elszántam magam, hogy lassan de biztosan elkezdem meghódítani Európa hegyeit. A TV-s közvetítéseket nézve mindig lenyűgöztek a tájak amiken a mezőny elhaladt.

Most hétvégén másztam meg az első dombot amolyan bemelegítésképpen, Dobogókőre tekertem fel Pomázról.

Remélem idén sikerül 10 hegyet megmászni, persze ez idő és pénztárcafüggő is. És majd egyszer talán az egyik álmom is valóra válik, ami a Mount-Ventoux megmászása.

Üdv. mindenkinek: Willy

Kedves Willy!
Üdvözöllek a csapatban! Kívánom, hogy céljaidat elérd és jókat tekerj!

Gábor!
Nekem megvan a Grossglockner és a Torri del Vajlet is felvéve (VHS-en). A Zoncolan nem, mert ott még nem jártam.

Jól hangzik, na majd írok külön, mailen :-)

gabor kreicsi wrote:

Kedves Willy!
Üdvözöllek a csapatban! Kívánom, hogy céljaidat elérd és jókat tekerj!

Gábor!
Nekem megvan a Grossglockner és a Torri del Vajlet is felvéve (VHS-en). A Zoncolan nem, mert ott még nem jártam.

(picirit rövidítettem az eredetit)
Tiroli és Déltiroli 2000-es „vadászat”

Miután 2010-ben teljessé tettem a pireneusi aszfaltos 2000m fölé vezető útjaim kollekcióját, nem volt kérdés, hogy idén, 2011-ben ismét az Alpok következik. Év eleji tervezgetésem a helyzetfelméréssel kezdtem, azaz: az ismert 10-20 emelkedőlistákból még hány darab 2000m fölé vezető aszfaltos út van hátra, hogy meglegyen az összes?
A hiányzó valamivel kevesebb, mint 40 db normál esetben inkább másfél évnyi adag (2004 óta évente 15-26-szor tekertem 2000m fölé, persze köztük málhával is), azonban elmélkedéseim oda vezettek, hogy eldöntöttem: legyek túl rajta mielőbb! Legyek túl azon, hogy csak ez motiváljon, erre szánjak évi több, mint 20 nap szabadságot és a túrán kívül is rengeteg szabadidőm töltsem ezzel: előbb nagyon alapos, minden részletre kiterjedő, kockázatokat minimálisra csökkentő tervezgetéssel, később pedig a dokumentálással, videóvágással.
Az egy fél és egy egész / komoly alpesi túrám terveinek összeállítását követően még 6 emelkedő tűnt, hogy fog maradni és persze csak ott motoszkált a fejemben, hogy akár augusztus végén „be lehetne őket is húzni”, ha meg nem, akkor az már csak egy szűk hetet jelent majd 2012-ben. (De azért az emberben csak ott motoszkál, hogy úgy az igazi, ha már ezen évben teljes a siker és teljes a 2000-es kollekció )
2011 tavaszán (idén) – a korábbi évivel szemben – amikor az fejben is és fizikálisan is elszántan az Ötztaler radmarathonra készültem – a kedvező időjárásban normál ütemben edzegettem és csak a május közepi BIG day-en értem el már jónak mondható edzettséget (169 km + 2906 m szintemelkedés): 3 Galyatetőre való feljutást követően még kétszer hajtottam fel Kékesre (Mátraházától).
A váratlanul beköszöntő meleg idő és a hetek óta fejemben járó pár napos bringázás hirtelen aktuálissá vált, ráadásul a webkamerákat és időjárás-előrejelzéseket nézve úgy tűnt, hogy érdemes nekivágni Tirolnak és Déltirolnak; még sátrazni is lehet. A megcélzott emelkedők a déltiroli Kreuztal / Valcroce turistaház (2029 m) a Plose oldalában, a legendás Jerry Nilson által ajánlott Alpe di Pampeago-ra és Reiterjochra vezető út, mely útközben éppen, de 2000m fölé ér fel, illetve a brutális, kegyetlenül meredek Idalpe (2320 m), a már 4-szer felkeresett Kühtairól leágazó Finstertali duzzasztott tó gátja (2325 m), Hochsölden (mely közelében szintén tekertem már) és a qualdich-en fellelt eldugott utacska a Reschen tó melletti Belpiano / Schöneben turistaházhoz (2105 m).
Kétségtelenül a hátralevő szűk 40 emelkedő több, mint felét már eldugott, keskeny aszfaltcsíkok jelentik, melyekre csak 1-1 emelkedőlistán (ha egyáltalán) bukkan rá az ember.


Május 18-án szerdán már Győrben aludtam, hogy másnap késődélután már felkereshessem első 2000-esemet.

Május 19, csütörtök: Vahrn – Bressanone – Kreuztal – Vahrn
Egész napra: 70 km + 1580 m szint
….Innsbruckból már nem annyira osztrák szintűen elegáns, de megfelelő vonattal jutottam el a tavalyról ismert Fortezzáig (ITA), ahonnan picirit lejtő úton 15 perc alatt meg is érkeztem a vahrni, családi kempingbe, melyért éjszakánként 11 EUR-t fizettem. Rajtam kívül csak egy bringatúrázó sátra és egy lakókocsi jelentett még lakókat.
A kempingből látszott is az esti cél, a Plose. Pontosabban célom a Plose oldali 2029m magasan fekvő Kreuztal / Valcroce felvonóállomás, turistaház. Ez az emelkedő is egy kevesek által ismert út; egyébként az általam pár éve, Kelet felől felkeresett Erbepass túlsó, nyugati emelkedőjének pár kilométeres leágazása.
Kis úti cuccom elkészítése után csak ½ 7-kor tudtam útnak indulni, így a kaptató aljának (Bressanone, 563 m) kb. 15 perces megközelítése és az 1500m-es szintkülönbség miatt naplemente közeli felérésre és sötétbeni hazaérésre számíthattam. Maga az emelkedő 20-21 km-en gyűri le a szűk 1500m szintemelkedést; végig egyenletesen 6-8%-osan emelkedik.
Bressanone központjában a táblát követve kb. 2 km-t is a macskaköves központban hajtottam, de szerencsére csak meglett a Ploséra vezető út. Az aszfaltcsíkon nagy forgalom nem volt; eleinte Bressanonére / Brixenre és Északnak, az osztrák havasok felé nyújtott panorámát, majd eltűnt az illatos fenyőerdőben. Egy apró megállásom alkalmával egy mókust láthattam, sajnos hamar eltűnt; magasra szaladt a fán.

Talán 1100-1200 méteren az út elhagyta a fenyőerdőt és már az Eores völgye fölött a Geisler hegyek itt-ott hófoltos sziklatüskéire, morénáira nyíló kilátás kápráztatott el. Eddig ez volt érdemi szépség az emelkedőn. A folytatásban néhány kilométerenként pár házcsoportból álló falvakon hajtottam át. Jellemzően 10 km/ó körül és átlagosan 151-es pulzussal hajtottam. Az időnként csodás kilátástól eltekintve semmi különöst nem nyújtott az emelkedő. Az 1697m-es levő elágazástól a hátralevő 5 km szinte végig fenyőerdőben haladt, egy kivételtől eltekintve panorámában már csak feléréshoz lehetett részem. Nem sokkal előtte tábla jelezte, hogy átléptem a 2000m-es magasságot. Egy turistaháznál ért véget az aszfaltút, ahol pár fotót követően már gyorsan öltöztem is (odafent 8 fok volt), mert a szürkület miatt így is már lassabb ereszkedésre kellett számítanom. Kb. 22 órára értem Bressanonéba, majd 20 perccel később a kempingbe.
további fotók:
https://picasaweb.google.com/gyorgyigabor8/201105TirolDeltirolBringazas6Uj2000EsUt#

Adatok:
TR/D: 70,5 km Szintemelkedés: 1580 m Kcal: 1948

Május 20, péntek: Vahrn – Ortisei – Passo Gardena (2121 m) – Passo Sella (2240 m) – Canazei – Pozza di Fassa – Rif. Gardeccia (1950 m) – Predazzo Tesero – Alpe di Pampeago – Zischgalm (2000 m) – Bolzano + hazatekerés Fortezzából = 175,68 km + 3848 m szint


A korábbi időjárás-előrejelzések alapján szép napos idejű, csodás hágókban, 3 db 2000m feletti hágót tartalmazó, emelkedőkben gazdag túrára számítottam. Vártam már e napot: újra a Dolomitok 2000-es hágóin, a Grödneren és a Sellán…. Utoljára 2000-ben, illetve – a keleti felén – 2006-ben bringáztam a hegységben.
Óracsörgésre keltem, hogy időben elindulhassak, hiszen este – hazafelé – el akartam érni a Bolzanóból 21:32-kor induló vonatot. ½ 9-kor – kb. 4 kg cuccal, köztük persze esőkabáttal, esőnadrággal, kamáslival és kajával indultam útnak, Dél, Bressanone irányába. Kb. fél órát hajtottam az enyhén ereszkedő, majdnem sík völgyben, míg le nem térhettem a Gardena völgybe induló útra. Tán már egy évtizede is, hogy megfordult a fejemben, hogy - igaz, hogy jártam már a Sella körüli három 2000-es hágón (Grödner, Sella, Pordoi), ám mivel oly közel vannak egymáshoz, egyik sem jelent sok emelkedőt – egyszer jó lenne egészen a völgyből indulva, több, mint 1500m szintemelkedést hajtva feljutni a 2000-es hágókra. Így tettem. A völgyi leágazástól (516 m) több, mint 1600m – ám többnyire kevéssé meredek - emelkedést jelentett a Passo Gardena (2121 m). Eleinte még a bolzanói völgyre, majd a Gardena völgyére láthattam rá az útról, mely 3-5%-os meredeksége miatt csak lassan gyűjt a magasság. Egészen Ortisei-ig, St Ullrich-ig nem sok maradandó szépség adódott; a település viszont szép turistaközpont; igaz utam elhúzott mellette. A hegyek felé közeledve néhol rövid időszakokra a - 2000-ben számomra mély benyomást tett, elképesztően függőleges sziklaoldalú, 3181m magas - Sassolungó mutatta magát, majd a Sella havas tömbje is egyre jobban látszott. Közben a fafaragóműhelyekről híres falvak követték egymást; meg is örökítettem egyik portékáit. Az út a Sella tömbje közelében kezdett szerpentinezni; 1700m felett már volt mit fotózni, filmezni: hol a Sassolungóban gyönyörködtem, hol a számomra megszokottnál – május lévén – havasabb Sellában és a tekergő kocsiútban. Pár percre néhány csepp esőt is kaptam, de szerencsére más felé távozott. Bringással még nem sokkal találkoztam. Panorámás szerpentinúton értem fel a Jerry Nilson honlapjáról ismert Kulatsch sattel (2020 m) hágócskára, mely valóban csak egy lokális hágó. Rögtön utána az út hatalmas Sella hegytömb ÉNY-i oldalán haladva a napfénytől eléggé védve vezet a hágó felé, így még az aszfaltcsík mellett is akadtak hófoltok, itt-ott hófal is. Akár a Pilisben jártam volna februárban vagy márciusban, csak hát rövidujjút viselve forgattam a pedálokat.

A sík kilométert követő második hajtűkanyarból annyira klassz panoráma nyílt vissza a Sassolungóra és a havas Sella tövi morénákra, hogy újabb fotózások, videózások következtek. Élveztem, hogy mennyi hó közelében tekerek. Az utolsó kilométereken már régi emlékeimre gondoltam vissza és egy évfordulóra, fontos eseményre: éppen, ez, a Passo Gardena volt életem első 2000m feletti hágója, 1996-ben, szűk 20 évesen. Persze akkor még nem tudtam talán, hogy hány meg hány követi még, és hová jutok a 2000-esek gyűjtésével…. Még csak két külföldi csomagos túrán, Tátra-túrán voltam túl, de az Alpokban is az volt az első napom (bérelt kerékpáron). 15 év után tértem vissza a Grödner hágóra, amely majd’ keretbe foglalta így a 2000m-es útjaim gyűjtését. Büszkén feszítettem Ötztaler radmarathonos mezemben.
(Meg kell jegyezni, hogy a gyűjtögetést igazán 2004-től kezdtem komolyan, hiszen 2003-ig összesen csak 18-szor kerekeztem 2000m fölé, 2004-től 2010-ig viszont 141-szer.)
Noha Ortiseiben még inkább ütemtervem előtt jártam, a sok fotózás, filmezés miatt a Grödner hágót már inkább a tervezettnél kb. fél órával később hagytam el; a Sella hágó mögött, dörgött, villámlott. Pár km gurulás után következhetett a Sella hágóra vezető, többnyire 8-9%-os meredek emelkedő. Ahogy a Grödner felől érkezik az ember és halad a Sella nyereg felé, érdekes, ahogy mind jobban előbújnak a Sassolungó második és harmadik sziklái, csúcsai: míg a Grödnerről egy hatalmas függőlegesen levágott sziklafal, a Sella felől egy háromcsúcsos csodás képződmény. A felső kilométerek már itt-ott hófoltos réteken tekergett; az utolsó kilométert pedig a filmet feldobó olasz kerekes férfiak mögött tettem meg.


A Passo Sella (2240 m) hágóról (14:55 – 15:15) dél felé tekintve képbe került a Marmolada gleccseres hegyoldala, ám a mellette, akár 20km-en hegysort alkotó csúcsok is alaposan havasak voltak: bizony ez még nem nyári, hanem tavaszi hómennyiség. A hágó ajándékboltja – szezon előtt lévén – még nem volt nyitva. Öltözködés (polár, hosszú ujjú, hosszú nadrág, fejpánt) közben egy olasz kerekessel váltottunk pár mondatot: néha jár az Alpokba; most a Giro vonzotta a környékre. Az esélyeket illetően, egyértelműen


mondta, hogy Contador a legerősebb, amúgy meg a legjobb olasznak, a Tour-ra készülő – Giro-t kihagyó – Ivan Bassot tartotta.
A lejtőn felöltözve könnyedén hagytam el a rövid bringanadrág miatt óvatoskodó, fázó olaszokat, igaz vékony nyári zoknimra a lejtő felénél én is ráhúztam a tartalékként hozott vastagat. Szoktam ilyenkor gondolni egy korábbi bringás vitapartneremre, aki lenéző megjegyzést tett a bringatúrázókra és azzal kérkedett, hogy bezzeg ők tudnak megállás nélkül tekerni 2-300km-t és menetközben zsebükből kajálni, nem kell annyi cuccot magukkal vinni. Mindig eszembe jut, hogy hogy pórul járhat (és nevetném ki) hasonló szituációkban, amikor hiányzik a meleg öltözet, mert ő nem visz magával sok cuccot.
Canazeitől a lankás, szinte sík Fassa völgyben hajtottam tovább; következő emelkedőm a 10km-rel később, kb. 1355m-en leágazó, 2 nappal később Giro d’Italia hegyibefutóul szolgáló Rifugio Gardeccia (1950 m) 6 km-es időnként 13-15% meredek útja volt, ám előbb egyik faluban alaposan ennem kellett; energiaraktáram alaposan leapadt.

A Pozza di Fassa környéki leágazásnál egy-egy rendőrautó is állt, az első hajtűkanyarban embereik is figyelték, amit kellett. Az út nem teketóriázott: azonnal 13-16%-osan kezdett. Egy kisebb házcsoportnyi falunál lehetett szusszanni picit, majd sorompó zárta le a továbbhaladást; egy későbbi bringással együtt, természetesen átemeltük kerékpárjainkat és hajtottunk tovább. Előre csodás panoráma a Rosengarten itt-ott havas hegyeire, oldalt pedig már a Giro miatt kitett molinók kísérték az aszfaltot egy ideig. Frissen bitumenezett úton hajtottam kb. féltávig, onnan a régi folytatódott. Kétségtelenül lábamban volt, már kb. 2000m szintemelkedés, és a meredekség is komoly volt, mégsem éreztem, hogy úgy menne a bringa, ahogy szeretném, ezért kb. 3 km után a csomagtartón, hátizsákban levő 3 kg-nyi cuccot az út mentén elrejtettem és anélkül pedáloztam tovább az újfent 12-15%-os kaptatón. Sebességem a meredek részeken 6-7 km/ó körül mozgott. Időnként kitett asztalok, mobilWC-k is akadtak, készültek a vendéglátásra! Útközben az olasz TV, a RAI kocsijával is találkoztam. Küzdelmes emelkedő volt: „-A Zoncolan után ez sem lesz könnyű hegyibefutó!” – véltem. Az út éppen a turistaház elé fordulva, az utolsó 100 méterre vált földúttá; az igazán elképesztő kilátás elmaradt.

Nem volt miért időznöm, így kulacstöltés után fordultam is vissza; várt még a meredek Pampeago és el akartam érni a bolzanói vonatot. A főútra fordulva kellemetlen meglepetésül szolgált, hogy a pampeagói laágazásig fél óra tekerés helyett kb. 24 km várt rám, nemhogy 18 órára nem értem oda, de még ½ 7-re sem volt esélyem.
2000 óta elfeledve a helyi trükköket, végülis az alsó, völgyi úton kötöttem ki, ahonnan Teseróba fel is 1 km-t kellett 10%-oson hajtanom: így a hágóig 1060 m szintemelkedést kellett letudnom.
Teseróban gyorsan újabb péksütiket vettem, majd következett Alpe di Pampeago emelkedője, (és a folytatása Reiterjochig) mely a diagram szerint az első szűk 4 km-n 6-10%-os, ám azután 4 km-n át már 11-15%-os meredek. Természetesen itt is volt már Giro d’Italia hegyibefutó. 1999-ben Pantani nyerte a szakaszt, 2003-ban Simoni.
Nem elég, hogy a nap végére egy nagyon combos mászás következett, a vonat miatt úgy kalkulálhattam: ahhoz, hogy elérjem, az 1000m szintemelkedés során mindössze max. 15 percet állhatok, pihenhetek, szusszanhatok. Nem volt mese; menni kellett ! Az első 4 km-t a 6-10% közti változatos meredekség mellett letudtam, aztán szinte zárt erdei úton, jóformán panoráma nélkül következett a brutalitás. Ilyen nap végén és az évi – ehhez képest nem túl sok – edzés miatt nem okozott hiúsági kérdést, hogy az úton is keresztben halszálkázva haladjak fölfelé, ne mindig toronyegyenest. Viszont hosszan megállás nélkül. Küzdelem volt ám, 6-7 km/ó-val! Húztam, egyre csak húztam a rövid megállás helyét: még egy kicsit, na majd 1400 m felett, inkább legyen 1450 m…. aztán: na majd az alagút bejáratánál. A küzdelmes tekerés közben időnként azt mondogattam magamnak, ami egy magyar filmből (talán katonás) rémlett: ahogy a katonák mondogatták a fájdalom ellen: „-Nem fáj! Nem fáj!”
Végül kb. 1550m-en, az alagút bejáratánál álltam meg pár percre kifújni magam és bekapni egy kis energia-utánpótlást. Pampeagóból (20 óra) már látszottak sífelvonók, de a két oldali hegysor miatt kilátás nem sok. Fotózás után már hajtottam is tovább a változatlan meredek, keskeny úton, mely kb. 1850 méteren váltott át földútba. E magasságban már körbe lehetett látni; itt-ott hófoltok is akadtak a hegyoldalon. A lassabb haladást engedő földúton, pedálozás közben néztem az órám és számolgattam: 20:22 körül érek fel. Utam valóban felvitt 2000 méterre, ahol kerekem ismét aszfaltot foghatott. Egy táblát, rajta a turistaházat (Zischgalm) 2000m magasra jelölő térképpel filmezve esett le a tantusz, hogy bizony mégis 2000m-es aszfaltos hágóra jutottam fel: igaza lett Jerrynek. Jó tippet adott. Köszi 
Perceket időztem csak, hamar melegbe öltöztem, hiszen már csak 1 órám volt (igaz ez a tervnek megfelelő) a bolzanói vonatig, mely 1740 méterrel lentebbről indult.

Kb. 1,5 km-t fennsíkon kerekeztem a Reiterjochig (1996 m), ahonnan itt-ott vizes, keskeny úton kellett óvatosan ereszkednem; ritkán gyorsultam 35 km/ó fölé; ráadásul kopott fékem miatt is óvatoskodnom kellett, hogy egyáltalán meg tudjak állni. Az 1800m-en fekvő Obereggenben értem főbb útra: rövid gondolkodást követően a 2km-rel hosszabb, de magasabb rendű utat választottam Novale felé. Hamar 50 km/ó fölé gyorsultam és az enyhén, alig kanyargó úton kb. 10 percen át 50-70 km/ó között suhantam. (Azt hiszem, ez lehetett életem, azaz 10-15 évnyi alpesi kerékpározás hosszan számított leggyorsabb lejtőszakasza) Végre !!! Egyre nőtt az esélyem a vonatra 
Ponte Novánál csatlakoztam rá a Karerpass lejtőjére, ami már lankásabb volt, tekernem is kellett, majd kb. 5-7 km-rel a bolzanói völgy előtt esni is kezdett. Jól jöttek az alagutak is, addig sem áztam, aztán mire leértem az Iserco völgyébe éppen el is állt. A 2000m magas Zischgalmtól 35 perc alatt leértem a főútra, 370m magasan található becsatlakozásig (!). Bolzanóba érve, a táblákat követve könnyedén megtaláltam a vasútállomást (21:19): a szerelvény érkezéséig még bőséges időm, 15 percem volt!  50 perc alatt leértem a hágóról a pályaudvarra!
Ahogy leszálltam kétkerekű járgányomról, elégedetten és örömittasan néztem szét / fel: Teseró óta az utóbbi bő 2,5 óra igazán kemény menet volt! Nagyot, emlékezeteset hajtottam! A túraadatok között a napi elégetett kcal is meglepett: 5000 fölötti érték elég ritka; ezúttal 5251 kcal lett.
A vonaton – kalauz híján még jegyet sem kellett vennem – jó ideig az utolsó 2,5 órát emésztgettem: minimális pihenővel, „összeszorított fogakkal” fel a brutális Pampeagóra, majd rendkívül gyors lejtőn le Bolzanóba. …

további fotók: https://picasaweb.google.com/gyorgyigabor8/201105TirolDeltirolBringazas6Uj2000EsUt#

Adatok:
TM: 9:27:34 DST: 175,68 AVS: 18,5 MXS: 71

Szia!

Igen, én vagyok.

Nagyon jól írod, egyenlõre az elszántság ami megvan.

Még nagyon kezdõ vagyok (fõleg ha a hegymenetet nézzük), utóbbi 7-8 évben szinte nem is ültem biciklin, aztán tavaly nyár vége felé vettem egy kerékpárt. Az elhatározás pedig kb 2 hete született, akkor találtam rá többek között a honlapodra és a BIG honlapra is.
A kerékpáros közvetítéseket kb. Armstrong elsõ TDF gyõzelmének évétõl nézem, és nagyban hozzájárult a Sipi-ifj. Knézy páros is, hogy megszeressem a sportágat. A Mount-Ventoux-on kívül még van jópár olyan hegy amire fel szeretném küzdeni magam (Galibier, Alpe D'Huez, Zoncolan).

Benne vagyok egy közös kerekezésben, de egyenlõre még az erõnlétem nem az igazi.

gyorgyigabor wrote:

Szia Willy !
Ha jól sejtem Te vagy K. Vilmos:-)
Újabb elszánt, emelkedõ kedvelõ kerekes :-) Üdv !

ha erre jársz és idõben szólsz, tekerhetünk egy lazát együtt is, Budakalászon lakom.

Sokat tekersz hegyen ?
Milyen emelkedõk fogtak meg a közvetítésekbõl (Ventoux-n kívül - ami nekem is egyik kedvenc, TOP5-ben biztosan) ?

(Egyébként ha vkinek meglenne az idei Giróból a Zoncolan és a Rif Gardeccia szakaszok utsó órája felvéve, érdekelne. Esetleg a GLockner is. A Rif Gardeccia annyira elhúzódott, hogy elõtte felvettem 2 órát, de épp ott lett vége a felvételnek, amikor kezdõdött az utsó pár km :-( )

MÁS:
Néztem a hágólezárásokat:
már alig-alig van zárva:
http://www.alpen-journal.de/alpenpaesse.html
Érdekesmód a Lombarda még tartja magát, de a Galibier, Iseran is járható :-)

üdv:
GyG

alfawill wrote:

Sziasztok!

Még új vagyok, gondoltam beköszönök.

Idén elszántam magam, hogy lassan de biztosan elkezdem meghódítani Európa hegyeit. A TV-s közvetítéseket nézve mindig lenyûgöztek a tájak amiken a mezõny elhaladt.

Most hétvégén másztam meg az elsõ dombot amolyan bemelegítésképpen, Dobogókõre tekertem fel Pomázról.

Remélem idén sikerül 10 hegyet megmászni, persze ez idõ és pénztárcafüggõ is. És majd egyszer talán az egyik álmom is valóra válik, ami a Mount-Ventoux megmászása.

Üdv. mindenkinek: Willy

Fantasztikus beszámoló és a képek is lenyûgözõek!

gyorgyigabor wrote:

(picirit rövidítettem az eredetit)
Tiroli és Déltiroli 2000-es �vadászat�

Az erőnlét miatt ne aggódj, a társaság a lényeg.
Most vasárnap pl egy régi ismerősömmel kerekezem, aki szintén kocabringássá lett mára, de örülök, hogy évek múltán látom és dumálunk. Most hogy sétálva vagy nyeregben - majd mindegy, csak hát az erdészeti utakon friss a levegő és közel s távol sincsenek autók :-)
Most 7végén még nem nagyon érek rá, aztán elutazom, de utána összehozzunk. :-)

alfawill wrote:

Szia!

Igen, én vagyok.

Nagyon jól írod, egyenlõre az elszántság ami megvan.

Még nagyon kezdõ vagyok (fõleg ha a hegymenetet nézzük), utóbbi 7-8 évben szinte nem is ültem biciklin, aztán tavaly nyár vége felé vettem egy kerékpárt. Az elhatározás pedig kb 2 hete született, akkor találtam rá többek között a honlapodra és a BIG honlapra is.
A kerékpáros közvetítéseket kb. Armstrong elsõ TDF gyõzelmének évétõl nézem, és nagyban hozzájárult a Sipi-ifj. Knézy páros is, hogy megszeressem a sportágat. A Mount-Ventoux-on kívül még van jópár olyan hegy amire fel szeretném küzdeni magam (Galibier, Alpe D'Huez, Zoncolan).

Benne vagyok egy közös kerekezésben, de egyenlõre még az erõnlétem nem az igazi.

Május 21, szombat: átutazás Ausztriába, majd ott:Haiming – Kühtai – Diga Finstertal út 2190
m-ig – Kühtai (2020 m)
– 1 km
lejtő K-re – Kühtai – Oetz – Sölden – Hochsölden (23080 m) – Haiming = 150 km + 3041 m


Olaszországból Ausztriába való
költözés után…….


Fékbeállítás és egyéb apróságok
miatt tervemhez képest kis késéssel (13 óra után) – és a kései hazaérés miatt
elég meleg cuccal – vágtam neki túrámnak. A két célpont (Kühtai feletti
duzzasztott tó és Hochsölden) közül azért előbbivel kezdtem, hogy hátha így még
sikerül világossal Hochsöldenbe
érnem, az onnan bő órás hazaút mehet már sötétben is – gondoltam. Fordítva
viszont ha a legvégére jutna a Kühtai feletti
tó, az egész lejtő biztosan sötétben történne. Ami a nehézségüket illeti: ebből
a szempontból is jobbnak tűnt a csupán 6 km-n 10%-os Hochsöldent a végére
hagyni, mint az 1500m szintemelkedést a maga 7-10%-os kilométereivel, köztük
fél km 15%-ossal.
Oetznél kánikulában tértem le balra Kühtai felé, mely emelkedőre a túloldalról eddig egyszer, erről az elmúlt
2 évben és 2011-ben, összesen már harmadszor hajtottam fel: már-már a kanyarjaira
is emlékszem. Nem siettem, igyekeztem tartalékolni, ráadásul előző napom sem
volt sétagalopp és a következőt sem annak terveztem. Semmi extrát nem nyújtott
már a kaptató; ám 1600m felett felsőtestemre már hosszúujjút húztam. Kühtaiba
érve az erőmű táblája és fent a hegyre épített hatalmas, havas gátat – rajta a



szerpentinúttal - meglátva egyértelművé vált a dolog. Érdekes, hogy eddig nem
maradt meg emlékezetemben a gát; annyira beleolvad a tájba. A tóhoz vezető út a
diagram szerint, az 1980m-es leágazástól 3km-n át 11-12%-os meredek. Szerencsére
a zápor elment másfelé, így bár vizes úton, de kényelmesebben hajthattam (6-8
km/ó). Ritkán voltak csak fák, előrefelé a tó felé tekergő útban, visszafelé
Kühtai környékében lehetett gyönyörködni. Tetszett! Kb. 2100 métertől itt-ott
kisebb hófoltok is akadtak a környéken és az eső is esni kezdett. Egyre
közelebb érve a gáthoz, végül 2190 méteren (a tó szintje alatt 145 méterrel) az
útra és folytatására fentről annyi hó csúszott rá, hogy nem lehetett
továbbhaladni és annak sem láttam értelmét, esélyét, hogy a havon bringával
átsétáljak, hátha a továbbiakban járható lesz az út (16:40).

Bosszantott a dolog, mert akkor
beszélhetünk teljes meghódításról, ha az ember feljut a tó szintjére, de ezért
a kb. 1,2 km-ért vissza nem jövök és nem költök rá 30-40 ezer Ft-ot. Valamelyes
kompenzálásként visszaérés után Kühtai nyeregből a túloldalon legurultam bő 100
métert (120 m).
Akárki akármit is fog kötözködni (már ha…), ezt az emelkedőt is feljutásnak
„számolom el”; én mindent megtettem (amúgy mint jeleztem, Kühtaira már
negyedszer tekertem fel).




Feljutás után Kelet felé csodás
szivárvány képződött a hágó hátterében. Esőcuccban suhantam vissza Oetzbe, ahol
a 18 órás zárás előtt még éppen sikerült időben vásárolnom valami kaját a
következő néhány órányi kerekezésre. Jól ismert völgyben hajtottam


Délnek.
Hochsölden emelkedője, de mondhatnánk akár Timmelsjochot is – ha Északról
akarja megmászni az ember – olyan, hogy már az 2 óra kerekezés, hogy az ember
csak az igazi kaptató tövéig eljusson, aztán újabb bő óra a visszaút. Nem is
szeretem az ilyen – ráadásul unalmas – összekötőszakaszokat. Ehhez jött még
ezúttal Umhausennél az eleredt eső; azonban elszántságommal semmi sem
szállhatott szembe. Tudtam, hogy az eső
ellenére is feltekerek Hochsöldenbe. Persze az öltözködés megint időt vett
el, esőben nem is öröm tekerni, így végül ½ 9 is elmúlt, mire a jó ismerős
Sölden végi leágazáshoz nem értem. Sölden elején egyébként picit gyengülni
látszott az eső, ennek örömére meg is táltosodtam; egyszerre csak robogni
kezdtem végig a településen.

Lassan ide is hazajárok már: 2005, 2009, 2010 után negyedszer kerekeztem erre.

A Gletscherstrasse leágazásánál fedett buszmegállóban elfogyasztottam két péksütit, hogy legyen miből feljutni,
aztán ¾ 9 tájban nekivágtam. 3 km-t már 2005-ben megtapasztalt szakaszon
hajtottam: 10-11%-os, vizes úton, szürkületben, kemény Kühtai emelkedővel és
több, mint 100km-rel a lábamban. Nem volt mit nézni; leginkább a fülemben szóló
zene tette könnyebbé a küzdelmet, melyet 6,8
km/ó átlagsebesség jellemzett. Érdemit írni sem tudok róla. 3 km után más általam sem
tekert aszfaltcsíkon pedáloztam; a meredekség semmit sem változott. 2000m fölé
érve már nem sok fény maradt, hiába kémleltem fölfelé, de csak nem akart
feltűnni semmi épület….. egészen közvetlenül Hochsöldenig (ahol 7 Celsius fok volt
csupán). A település nem sok házat jelentett; a falutáblánál megállva és
körülnézve érdekes volt, hogy szemközt, a 3505m-es Zuckerhüttl környékén a
magasban egy turistaház (?) fényei látszottak tisztán. Fotók és egy
körbefilmezés után magamra vettem meleg ruháimat, majd óvatos fékezéssel
kezdtem ereszkedni (21:50).



A vizes és 10-11%-os meredek út alaposan ette a fékbetétjeimet, nem is
mertem sehol sem megengedni a kerékpárt, félvén, hogy akár csak 50 km/ó-ról sem
tudok visszalassulni. POLAR-om adatai szerint 20-28 km/ó-val ereszkedtem
Söldenig, ahonnan már talán eső elvonultával hajthattam Haiming felé a
sötétben. Gondolataimban és a zenében elmerülve tudtam le a kb. 35 km-t.
Lábamon fényvisszaverős lábperec, elöl lámpa segített, hogy látszódjak, lusta
voltam feltenni a hátsó villogót. Aztán, amint a kései órában megelőzött egy
rendőrautó, már álltam is meg, hogy ha megállít, viseljem ruhámon a hátsó
villogót. 2 km-rel később már vártak rám és amint mutattam is, hogy már van
villogóm, elengedtek: így már biztonságos; megfelelően látszódom – mondták.


Éjfél tájt értem haza, hajnali 1
órakor tértem nyugovóra, másnap pedig egy 200km-es túra és az utolsó két
2000-es út, köztük a kegyetlenül meredek (3 km 15-17%), Idalpe várt rám.





Adatok:


TM: 7:48:39 DST: 139,5 AVS:
18,0 MXS: 62,4


TR/D: 150 km Szintemelkedés:
3041 m

A június az nekem is teljesen telített, de összehozzuk.

gyorgyigabor wrote:

Az erõnlét miatt ne aggódj, a társaság a lényeg.
Most vasárnap pl egy régi ismerõsömmel kerekezem, aki szintén kocabringássá lett mára, de örülök, hogy évek múltán látom és dumálunk. Most hogy sétálva vagy nyeregben - majd mindegy, csak hát az erdészeti utakon friss a levegõ és közel s távol sincsenek autók :-)
Most 7végén még nem nagyon érek rá, aztán elutazom, de utána összehozzunk. :-)

alfawill wrote:

Szia!

Igen, én vagyok.

Nagyon jól írod, egyenlõre az elszántság ami megvan.

Még nagyon kezdõ vagyok (fõleg ha a hegymenetet nézzük), utóbbi 7-8 évben szinte nem is ültem biciklin, aztán tavaly nyár vége felé vettem egy kerékpárt. Az elhatározás pedig kb 2 hete született, akkor találtam rá többek között a honlapodra és a BIG honlapra is.
A kerékpáros közvetítéseket kb. Armstrong elsõ TDF gyõzelmének évétõl nézem, és nagyban hozzájárult a Sipi-ifj. Knézy páros is, hogy megszeressem a sportágat. A Mount-Ventoux-on kívül még van jópár olyan hegy amire fel szeretném küzdeni magam (Galibier, Alpe D'Huez, Zoncolan).

Benne vagyok egy közös kerekezésben, de egyenlõre még az erõnlétem nem az igazi.

2011. június 11.
Rettenbachtal
2802 m
+1 C
Hóesés
Suplicz Ferenc és Kreicsi Gábor

http://farm6.static.flickr.com/5190/5833042341_ef8abc9986_o.jpg

Ez igen. Nem is gondoltam volna, hogy júniusban hó eshet mégha ilyen magasan van is.

gabor kreicsi wrote:

2011. június 11.
Rettenbachtal
2802 m
+1 C
Hóesés
Suplicz Ferenc és Kreicsi Gábor

http://farm6.static.flickr.com/5190/5833042341_ef8abc9986_o.jpg

átmásoltam, mert tévesen nyitottam újat:

alfawill wrote:

Az az emelkedõ elég jó lehetett, szinte végig piros.

További jó utat és kevesebb esõt!

gyorgyigabor wrote:

Pupunak boldog szulinapot ,

Szia Mindenki,

Briancon mellol irok (ha nem esne, logna az eso laba, tekernek); tegnap az Izoardrol lefele elazott a cipom (kamasli ellenere), igy mar ovatosabb vagyok, a tartalek cipore vigyazok.

Tomoren, szosszenetek:

ven egy kevesek altal ismert emelk: Rifugio Barbara (Torinotol NY-ra)

http://www.climbbybike.com/fr/ascension.asp?col=Barbara-Lowrie&qryMountainID=1497

Durva volt elsonek; tobbszor is 20-24%os;

a szebb elmenyekbol:

most is imadtam Nizzat, a plage-ot; ott tekerni....

Szep napos idoben tekertem a Bonette iranyaba, ahol aztan kovetkezett a LOmbarda hg (2350m) azert mert a tulold-n hianyzottegy 2km-es emelk. Ezert masztam annyit: St Anna (2010m) Elvbenle van zarva a hg, de a franciak az olaszokra hivatk-nk (talan utepites, mert javitottak); de az olasy tabla szerint mar nyitva a hg, de a franciak szerint meg zarva )) A felso resz most is tetszett, itt 2005-ben jartam. Hazauton este esett +lejton sotet, neha kod.... fincsi volt.

A BOnette (2802m) az egyik kedvencem, mar regota meg van nyitva...

2000m korul fel oras eso miatt bosszankodtam, de igy lett utana szep...

Felhopamacsok; napfenw, igaz " km-t felhoben tekertem. MInt kiemelt nap, az Otztaler radmarathon mezben tekertem. 2715m-es hago jarhato; de a kis korut fel 2802m-ig nem; de..... ket kis szakaszon ahol a havat csak tolassal ehetett elkerulni, azt letudva feltekertem most is )

Masnap ujabb kis esom volt, e nap az Allos hg- mentem oda-vissza egy kis utacska miatt: Allos to alatti parkolo (2110m); volt benne 17%-os. ESte meg atkeltem a Vars hagon - mar 25kg-os malhaval - hogw masnap ne legyen nehez napom, igy e nap tobb, mint 3600m lett a szintemelk.

Tegnap Izoard hago: eloszor csodas napos idoben gondoltam 2004-es emlekeimre; most HD video keszult; de aztan a vege mar a 2008-ra emlekeztetett: eso es esos lejtozes. (

Ma deleleott epp felkerestem a Laval th-t (2015m), de hazauton mar esett...

Holnap Lautaret es Besson to, Alpe dHuez folott...

talan holnap uatantol szep ido lesz: kell is a Galibierre; Iseranra.



udv: GyG

Gábor, gratulálok a teljes kollekcióhoz !:-)

gabor kreicsi wrote:

2011. június 11.
Rettenbachtal
2802 m
+1 C
Hóesés
Suplicz Ferenc és Kreicsi Gábor

http://farm6.static.flickr.com/5190/5833042341_ef8abc9986_o.jpg

Köszönöm!

Sok segítséget kaptam - többek között Tőled is - amelyek nagy segítségemre voltak!
Rengeteg élmény és emlék maradt bennem a zone 08-ról. Ausztriát eddig is szerettem, de így - ezzel a mozgalommal - nagyon mély szinten meg tudtam ismerni. Ha meg kellene nevezni egy TOP5-öt, amely a szépség, nehézség, kihívás, érzés stb. figyelmbevételével készülne, akkor számomra így nézne ki: Grossglockner, Kaunertal, Poludniger Alm, Zirknitztal, Zillertaler Höhenstraße.

Ezzel egy "nagy" BIG-es cél el lett érve. A távolságok már elég nagyok számomra újabb BIG-ekhez, így most már igen csak meggondolom, hogy hová és mikor tudok elmenni. Nálam ugyanis a max. 5 napos távollét a családtól továbbra is áll.
Ötletek vannak és természetesen írok is róluk, ha aktuálisak lesznek. Például a klubos buszunk valószínűleg megy augusztus elején egy három napos észak-olasz körre (Monte Zoncolan, Monte Paularo, Sella Carnizza, Plöckenpass, Nassfeldpass, Passo del cason di Lanza).

Próbálok segíteni másoknak a CCC mozgalomban, hogy minél több magyar tag legyen ott is. Közben persze én is eljuthatok újabb szép helyekre. Van egy részletes Szlovákia térképem, amin első ránézésre olyan 50-70 hágó lehet. Ezeket egy napos túrákkal is fel tudjuk keresni. Majd télen kigyűjtöm őket. Amúgy meg a magyar hágók is "szaporodtak" köszönhetően az egyre precízebb térképeknek.

Hátszelet!

:-)
Érdekes hogy ezek. Bár a Zillertaler hstr-ra nem emléxem milyen időd volt de a zirknitztali hidegre igen :-)
Amúgy milyen időtök volt az Oschenikseenél ? és hogy tetszett ?

A hágókat a 100 hágós miatt említed, hogy "behúzni", felkeresni őket ?

Nem írtál a túrátokról..... hiányolom ! :-)

gabor kreicsi wrote:

Köszönöm!

Sok segítséget kaptam - többek között Tőled is - amelyek nagy segítségemre voltak!
Rengeteg élmény és emlék maradt bennem a zone 08-ról. Ausztriát eddig is szerettem, de így - ezzel a mozgalommal - nagyon mély szinten meg tudtam ismerni. Ha meg kellene nevezni egy TOP5-öt, amely a szépség, nehézség, kihívás, érzés stb. figyelmbevételével készülne, akkor számomra így nézne ki: Grossglockner, Kaunertal, Poludniger Alm, Zirknitztal, Zillertaler Höhenstraße.

Ezzel egy "nagy" BIG-es cél el lett érve. A távolságok már elég nagyok számomra újabb BIG-ekhez, így most már igen csak meggondolom, hogy hová és mikor tudok elmenni. Nálam ugyanis a max. 5 napos távollét a családtól továbbra is áll.
Ötletek vannak és természetesen írok is róluk, ha aktuálisak lesznek. Például a klubos buszunk valószínűleg megy augusztus elején egy három napos észak-olasz körre (Monte Zoncolan, Monte Paularo, Sella Carnizza, Plöckenpass, Nassfeldpass, Passo del cason di Lanza).

Próbálok segíteni másoknak a CCC mozgalomban, hogy minél több magyar tag legyen ott is. Közben persze én is eljuthatok újabb szép helyekre. Van egy részletes Szlovákia térképem, amin első ránézésre olyan 50-70 hágó lehet. Ezeket egy napos túrákkal is fel tudjuk keresni. Majd télen kigyűjtöm őket. Amúgy meg a magyar hágók is "szaporodtak" köszönhetően az egyre precízebb térképeknek.

Hátszelet!

Gábor!

Írtam, hogy ez a TOP5 teljesen saját érzések alapján lett felálítva. Ezeket nagyon nehéz visszaadni, leírni. A Zillertalban például az volt nagyon magával ragadó, ahogy a zuhogó esőben nyomtam a szinteket és közben a táj sejtelmesen hullámzott a felhőkből ki-be. Kulacsot sem tudtam magammal vinni, mert mindenhová tartalékruhákat tömköttem. Én ritkán megyek ilyen keményen.
1.51' alatt mentem fel 15,7 km alatt 1402 m szintet.
A Zirknitztal egy csoda volt. Szeptember 5-én, ekkora hóban tekerni úgy, hogy közben vakítóan kék az ég és gyönyörű hegyek vesznek körül...

Van beszámoló az Oscheniksee-ről, de - mivel egy ideje a Turista Magazinnak "dolgozok" - egy kicsit más aspektusból is írom őket. Azért beillesztem ide is. A második részéről - amit Ferivel tettem - majd később rakom össze az anyagot.

Igen, a 100 hágósok klubjába szeretnének bekerülni többen is a Salgótarjáni HKE kötelékéből: Ábrahám Balázs, Domonkos György, Puskás Aladár, Vincze Gábor...
A szakági pénzeket eleve együtt tudjuk a legjobban felhasználni, így - valószínűleg - ez a mozgalom előtérbe fog helyeződni.

Termálfürdők és hegycsúcsok a Magas-Tauern Nemzeti Parkban

A Keleti-Alpok legmarkansább vonulatai közé tartozik az Ausztriában húzódó Magas-Tauern. Természetes határait tekintve Nyugatról a híres Krimml vízesés választja el a Zillertali Alpoktól. A természeti látványosság három lépcsőben zuhog le, összesen 380 m össz-magassággal. Északról a Kitzbüheli Alpok határolja, ahová a Thurn-hágón (1274 m) lehet átjutni. Keleti oldalról az Alacsony-Tauern a „szomszéd”, míg déli irányból a Déli-Mészkő-Alpok szegélyezi. Itt található Ausztria két legmagasabb pontja is a Grossglockner (3798 m) és a Grossvenediger (3674 m).

Mostani kirándulásunkkal a – hazánkban már hagyományosnak, de itt Ausztriában kuriózumnak tekinthető – termálfürdőzést és a hegyek meghódítását együttesen tűztük ki célul. A Salzburgtól délre húzódó Gastein-völgy ugyanis egyszerre tudja nyújtani mindkettőt. Az 571-es főútról délre lekanyarodva, rögtön egy alagúton kell átkelnünk, mely az eleinte szűk, majd később a tágas völgybe vezet.
http://farm3.static.flickr.com/2793/5859609808_d667823aa0_o.jpg
Dorfgastein az első – és egyben a legszerényebb a „nagy hármasból”. A fürdője (Solarbad) ugyan nem kifejezetten meleg vizű (26-28 Co), de a téli síelést és a nyári túrázást már itt is lehet kombinálni a vízbemerülésekkel, szaunázásokkal.
Feljebb haladva következik Bad Hofgastein. Napjainkban talán ez a legnépszerűbb és a leginkább korszerűsített település a völgyben.
http://farm6.static.flickr.com/5068/5859065629_6f6b5e1afa_o.jpg
Az Alpentherme Ausztria legnagyobb ilyen típusú fürdő komplexuma. 32 000 m2 területen terül el és 360o-os alpesi panorámát nyújt a vendégeinek.
http://farm4.static.flickr.com/3175/5859615954_17d541d220_o.jpg
A fürdő területén minden korosztály megtalálhatja a maga kívánságait, ezen kívül számos szolgáltatással (tornák, kezelések, orvosi szobák) várják a vendégeket. Jellemző az osztrák precizitásra, hogy négy kiemelt szállodából közvetlen, földalatti (!) összeköttetéssel - akár a téli mínuszokban is – fürdőköpenyben és papucsban lehet megközelíteni a fürdőt.
http://farm4.static.flickr.com/3184/5859062821_39f4fedb32_o.jpg
A völgy legfelső üdülője Bad Gastein. Ez még a Monarchia idejében épült ki, látszik az épületek kialakításán és stílusán is.
http://farm6.static.flickr.com/5315/5859614120_92d02d13fd_o.jpg
Vízesése vetekszik a Krimml-el, ez ugyanis 341 m esik. Itt azonban egy csodálatos hidat is építettek rá még 1840-ben, melyet 1927-ben nagyobbítottak meg és a múlt évben újították fel.
http://farm6.static.flickr.com/5268/5859612864_8658a04aed_o.jpg
http://farm6.static.flickr.com/5145/5859611820_24aa94146e_o.jpg
A település azonban az utóbbi évtizedekben megtorpanhatott, mert nagyon sok az elhagyatott és kis mértékben elhanyagolt épület is. Azonban itt is épült korszerű fürdő (Felseltherme), melynek 32oC-os vize nyújt ellazulást az odaérkezőknek, akik 600 m2 területen pihenhetik ki magukat.

Fürdőzés előtt (vagy éppen utána) mindenképen érdemes kirándulnunk a környéken. Ha nem csak a közvetlen völgyre koncentrálnánk, akkor a Magas-Tauern északi oldaláról a délire négy féle lehetőségünk van átjutni. Nyugatról haladva az első lehetőség a Felbertauern alagúton át. Ha a Grossglockner alpesi úton megyünk, akkor a legszebb útvonalat választhatjuk ki és számos kilátópontot érintve juthatunk át. A legkeletibb megoldás az A10-es autópálya két alagútja.
A kettő között azonban a Gastein-völgy végén egy fantasztikus megoldást láthatunk, ugyanis a Gamskarlspitze 2832 m-es csúcsa alatt egy vasúti alagúton keresztül, vonattal átszállíthatjuk gépkocsijainkat.
http://farm4.static.flickr.com/3036/3091625415_1d15199444_o.jpg
Az alagút 1906-1925 között épült, 8371 m hosszú és már 1920-óta (!) lehetőség van az autók átszállítására. Az út mindössze 10 percet vesz igénybe és az autók be ill. kipakolása is csak pár percig tart.
http://farm3.static.flickr.com/2716/5859109321_1a1d30cbc0_o.jpg

A vonatozás után gyorsan elérhető – a már Karintiában található – Ausserfragant települése. Innen indul a Mölltal gleccserre vezető utacska. Az ide érkezők – megfelelő időpontban - akár 3100 méteren is tudnak síelni. Én azonban most egy másik megkapó helyre igyekeztem. A hegyi patakok felduzzasztásával ugyanis, 2394 m magasan egy tavat alakítottak ki, amelynek vizét meredek lejtéssel vezetik le a faluba, ahol az áramfejlesztő generátor propellerjeit hajtják meg velük. A magasan elhelyezett műtárgy miatt egy keskeny aszfalt utacska is épült, melyet szerettem volna kerékpárral meghódítani. Az adatai alapján Európa egyik legnehezebb aszfaltos emelkedőjéről van szó. 17 km alatt 1700 m szintkülönbséget kell leküzdeni, úgy hogy közben a maximális meredekség 16,8%.
725 m magasról indultam és hamar beláttam, hogy itt a pihenés, az csak a rövid lejtő lesz majd Innerfragant előtt. Az éjszakai esők nyomán óriási felhőpamacsok úsztak a hegyek csúcsai között, de alapvetően melegem volt. Ezt nem is csodáltam a meredekség miatt. Hamar elértem a „levezető csövet”, amelyen a vizet vezetik le ill. pumpálják fel, az éjszakai árammal.
http://farm4.static.flickr.com/3637/5835399664_cd77c42c1c_o.jpg
A forgalom minimális volt és nagy örömömre következett a pihentető lejtő. Legelésző báránykák között álltam rá hamarosan ismételten az emelkedőre, de ekkortól már tudtam, hogy ez a csúcsig tart.
http://farm4.static.flickr.com/3223/5859710150_f6231fb797_o.jpg
Tábla külön nem jelzi az utat a tóhoz, csak a „magánút” kifejezés utal arra, hogy ez bizony az lehet. A lényeg, hogy Innerfragant házai után az első aszfaltos utacska jobbra.
http://farm3.static.flickr.com/2779/5859697274_f7deb74c87_o.jpg
Innen egy nagyon hangulatos – fenyőerdőben vezető - de nagyon kemény szerpentinezés kezdődött.
http://farm6.static.flickr.com/5315/5859701586_6306d8ab3a_o.jpg
Az egész út során egyedül itt találkoztam emberrel, egy favágó személyében. Annyira meredek volt az út, hogy jól esett néha meg-megállni és erőt gyűjteni. Egy újabb sorompó után aztán az út kikanyarodott a meredek sziklafal szélére, ami egyszerre volt lenyűgöző és félelmetes is, ráadásul itt már a fák is elfogytak, csak a sziklák maradtak.
http://farm6.static.flickr.com/5303/5859709640_c58c474869_o.jpg
http://farm4.static.flickr.com/3156/5835400794_23f19e75ca_o.jpg
A panoráma csodálatos volt, ahogyan ráláttam a karintiai hegyekre és a mögöttem lévő útra. Itt már nagyon nehéz volt tekerni, de erőt adott, hogy megpillantottam – a távolban – a tó duzzasztógátját.
http://farm6.static.flickr.com/5303/5834850255_5da854535f_o.jpg
Ekkor már hófoltok is voltak körülöttem és a levegő is igen hideg volt. Az Oschenikhaus-t követően ismét volt egy sorompó, de innen már egy lendülettel fel lehetett érni a gát tetejére.
http://farm3.static.flickr.com/2444/5834849309_eb283fbc6d_o.jpg
Nagyon jó érzés volt felérni és látni ezt a csodálatos tavat, ilyen magasságban. Közben a nap is kisütött és rögtön melegséget sugárzott. Gyorsan átöltöztem és egy kicsit sétálgattam a gát tetején. Óriási volt a csönd és a nyugalom.

A lejtmenet igazán gyorsan megvolt. Az ellenemelkedő nem volt ugyan kellemes, de hamar megmásztam és nagy örömmel tértem vissza Bad Hofgastein fürdővárosába.

gabor kreicsi wrote:

Termálfürdõk és hegycsúcsok a Magas-Tauern Nemzeti Parkban...

Tetszett a beszámoló, egészen beleéltem magam. És a fotókat nézve meg kell állapítani hogy az osztrákoknál is vannak lenyûgözõ helyek, megoldások.

És gratula a teljes kollekcióhoz!

Köszönöm szépen!
Ausztriát nagyon szeretem! Nem csak a távolságok miatt mentem ennyire rá a zone 08-ra.

A folytatás.

Hegyek, völgyek, tavak, gleccserek.

Egy ideje tudom, hogy Ausztriában található a Keleti-Alpok legmagasabb aszfaltos pontja (2802 m). Nagyon kedvelem a kerékpáros kirándulásokat, hegymászásokat, így tervbe vettem, hogy meghódítom két keréken ezt a magaslatot.

Csúcsbicajozás:
Sölden neve biztosan jól cseng a síelést kedvelők körében. A település felett található Rettenbach és Tiefenbach-gleccsereken kialakított pályákon, közel 20 km2-es területen lehet síelni, összesen 36 km hosszban. A magassági adatok szerint a pályák legalacsonyabb pontja 2670 m, míg a legmagasabb 3250 m. A település az Ötztalban található. Ha Tirolban Innsbruck felől közelítünk Svájc felé, akkor a három „nagy” völgy közül ez az első. A sorrend ugyanis a következő: Ötztal, Pitztal, Kaunertal. Maga a völgy 65 km hosszú. Oetz falutól indul, mely 782 m magasan található és a Timmseljoch-hágóval végződik 2509 m magasságban. A völgy felső végén található Sölden, 1400 méteres magasságban.

A júniusi hidegfrontban érkeztünk meg ebbe a kis városba. Mivel simán benne volt a pakliban, hogy fent akár friss hó is lehet, így én nem tétováztam, eleve a terepgumival felszerelt MTB-met hoztam. Társam Suplicz Feri, aki rendkívül jó formában érkezett meg erre az erőpróbára egy montis áttétellel rendelkező országúti géppel jött.

Indulásunk után egy rövid szakaszon még a völgyben vezető főúton kanyarogtunk, majd arról jobbra letérve, rögtön belecsaptunk a lecsóba és 10-12%-os meredekségű aszfalton küzdöttünk felfelé. A felhők körbevettek bennünket, de eső nem esett belőlük.
http://farm6.static.flickr.com/5318/5883786364_c89406f04c_o.jpg
Hamar bemelegedtünk és lekerültek a legfelső rétegek.
http://farm6.static.flickr.com/5262/5835404116_3751a27f89_o.jpg
A kanyarokban nagyon szépen ki voltak írva a legfontosabb adatok: hány km-nél járunk, milyen magasan és hányas hajtűben fordulunk éppen.

Ahogyan elértük a fizetőkaput, rögtön megváltozott az időjárás. Egy hatalmas felhőbe értünk be és abból szemerkélni kezdett az eső. A mértéke azonban nem volt vészes, így nem vettük fel az esőcuccot. Ekkor értünk be a tulajdonképpeni Rettenbach-völgybe, ami felhúzódik teljesen a sípályákig. Balra tőlünk egy mély völgyben zubogott a víz, mellette egy láthatóan gyakran járt turistaút vezetett.
http://farm4.static.flickr.com/3193/5834854035_d834f1112d_o.jpg
A Rettenbachalm elérése már 2145 méteres magasságot jelzett, de még mindig nagyon sok volt hátra a csúcsig. Itt már azért kezdtem nehezebben venni a meredekséget és némi halszálkában hajtásra álltam rá. Forgalom egyáltalán nem volt, így senkit sem zavartam ezzel. Az egyik kanyarban egy legelésző báránycsordába botlottunk.
http://farm4.static.flickr.com/3446/5835404838_38c9beaa85_o.jpg
Amint elkezdtem őket fotózni, hirtelen megindult a felhő és teljesen beborított bennünket a csapadékával együtt. Gyorsan felkerültek az esőcuccok is. Itt egy hosszabb szerpentines rész következett, amely után már az Einzeiger oldalában araszoltunk felfelé. Ekkor két bicajos érkezett szemből, akik nagyon drukkoltak nekünk.

Újabb küzdelmes szakasz után feltűnt a Gleccserház és a felvonók is. Itt lehet elkanyarodni a Tiefenbach-gleccser felé is.
http://farm6.static.flickr.com/5240/5883780348_defc645908_o.jpg
Mi azonban tartottuk az irányt és a legutolsó aszfaltos pontig tekeregtünk, ami 2802 méteren volt.
http://farm6.static.flickr.com/5190/5833042341_ef8abc9986_o.jpg
Közben +1 0C lett a hőmérséklet és az eső átváltott havas esőbe, hóba. Egy gyors gratuláció és ereszkedtünk vissza egy fedett helyre, hogy felöltözzünk. Közben megálltam egy pillanatra, egy gyönyörű kis templomnál.
http://farm3.static.flickr.com/2597/4158780214_bb8e32266e_o.jpg
Aztán felvettem mindent, ami a hátizsákomban volt: téli aláöltözet, kötött sapka, téli kesztyű…

A lejtmenetben így is egy idő után remegni kezdtem, ráadásul az ujjaim is kezdtek elfagyni, ami a fékezéseket tette nehézkessé. A látótávolság 20 méter alá csökkent. Nagyjából emlékeztem a kanyarokra, így ez problémát nem okozott. Ahogy felfelé Feri diktálta a tempót, lefelé én mentem előre és ő pedig igyekezett követni engem. Egy idő után valami a felniére ragadt és már nem tudott úgy jönni, így csak Söldenben találkoztunk ismét. Ott aztán teljes átöltözésre volt szükségünk.

Örömbicajozás:
A jól sikerült csúcsmászás után nyugati irányba kanyarodtunk és Voralrberget céloztuk meg. Ugyanis az Ausztriában kiemeltnek számító 75 bringás hegy közül egy volt még, ami a „kollekciómból” hiányzott.

Voralrberg Ausztria legnyugatibb és egyben legkisebb (Bécset leszámítva) tartománya. A neve Arlberg előttit jelent, ami arra utal, hogy sokáig a Tirolban található Arlberg felől lévő egyetlen hágó volt az összeköttetése. Ez azonban mára kibővült. Megépült még két hágó (Hochtannbergpass, Bielerhöhe) és a híres (13 972 m hosszú) Alrberg alagút is. A történelme is nagyon változatos volt. Tartozott a Frankokhoz, a Habsburgokhoz, Bajorországhoz. Először a XIX. században lett Ausztria része, aztán 1919-ben népszavazást tartottak és ott a szavazók 90%-a a Svájhoz csatolást kezdeményezte. Ám ezt az osztrák kormány és bizonyos svájci pártok megakadályozták. 1938-ban Tirolhoz csatolták, majd pedig 1945-1955 között a francia megszállási zónába tartozott.

Mi a Brandnertalba igyekeztünk, mely Bludenztől indulva merészkedik fel a svájci határ irányába. A völgy végén található a tartomány egyik legnagyobb és egyben legszebb tava a Lünersee. Fantasztikusan magasan, 1970 méter magasan feszül, a mesterséges duzzasztógáttal ellátott víztükör, melynek legmélyebb pontja 139 méter. Felette magasodik a Schesaplana (2965 m), mely egyike Voralrberg legmagasabb csúcsainak. Ide vezetett a következő napi bringázásunk első útja.

Reggeli ébredés után nagy örömmel láttuk, hogy az előrejelzés szerinti egy nap derű, bejött. Már kora reggel csak bárányfelhők voltak az égen.
http://farm6.static.flickr.com/5112/5887086124_ebddb9e9b2_o.jpg
Gyors reggelizés után neki is vágtunk a csodálatosan szép völgyi útnak. A völgy kifejezés senki ne tévesszen meg, ettől még elég meredek volt az emelkedő ahhoz, hogy időnként a legkönnyebb áttételt használjam. Brand falut elhagyva feltűnő volt, hogy az összes hidat vagy most építik vagy nem régen újult meg. Elég komoly áradás lehetett errefelé nem is olyan régen. A táj egyszerűen lenyűgöző volt. Ahogyan a nap egyre feljebb kúszott sorra kiszínesítette a sziklákat és beragyogta a legelőket.
http://farm3.static.flickr.com/2677/5835396840_eca10fc31f_o.jpg
Jobbra tőlünk a Mottakopf (2176 m) hatalmas kalderája tűnt fel, balra pedig a Saulakopf (2517 m) magasodott.
http://farm6.static.flickr.com/5067/5886520711_5cd9d66bfb_o.jpg
A forgalom – a kora reggel ellenére – igen erős volt. Úgy látszik, hogy a helyiek is gyorsan „rámozdultak” az egy napos jó időre. Feljebb érve kissé szerpentinesebb lett az út és megkapó visszapillantást is engedett az ez idáig megtett utunkra is.
http://farm6.static.flickr.com/5301/5887085424_920d1489d9_o.jpg
Aztán feltűnt a Lünerseebahn és már fenn is voltunk a parkolóban.
http://farm6.static.flickr.com/5120/5834845249_30fa309963_o.jpg
Elégedetten fogtunk kezet Ferivel és készítettük el a csúcsképeket.
http://farm4.static.flickr.com/3573/5834845815_5eaf3f50ac_o.jpg


Lejtmenetben óvatosnak kellett lennünk, mert az út rendkívül keskeny volt. Az egyik kanyarban a busz éppen össze is koccant egy szemből érkező autóval. Bicajokkal gyorsan kikerültük őket és hamar a szállásunkra értünk. Kocsiba pattantunk és átautóztunk a közeli Svájcba, hogy két kevéssé ismert, de nagyon szép emelkedőt megnézzünk.

A St. Gallen kantonban található Wallenstadti-tóig utaztunk. A 15 km hosszú tó 419 méter magasan fekszik, legmélyebb pontja 151 méter. Két oldalról több mint 1000 méterrel magasabb hegyek veszik körbe, amelyek miatt a tó hőmérséklete mindig hidegebb, mint a szomszédosaké. Mi most ezt a két sziklafalat igyekeztünk meghódítani.

Először az északi oldalt vettük célba, amelynek útja Walenstadt-ból indult.
http://farm3.static.flickr.com/2741/5835422892_afe0fff9df_o.jpg
A városkából láttuk a legfelső – nagyobb – épületet, amely egy klinika volt. Gondoltuk, hogy addig kell majd mennünk. A meredekség rögtön nagyon nehéz lett. Szinte nem is ment 10% alá.
http://farm3.static.flickr.com/2656/5835424948_87305be9e1_o.jpg
A szikrázó napsütésnek köszönhetően csodálatos látványban volt részünk végig, utunk folyamán.
http://farm3.static.flickr.com/2689/5834871289_ac65b3f104_o.jpg
Jól is jött a nézelődés, mert tényleg nagyon meredek volt az emelkedő. Egy kisebb alagút után a távolban feltűnt a Klinika is, amely előtt pont bicajosokat láttunk tekerni. Addig is azonban még volt mit aprítanunk. Kanyarról-kanyarra araszoltunk felfelé, amikor is végre elérkeztünk a hőn áhított épület elé. Ekkor döbbentünk rá, hogy a csúcs még odébb van, hiszen volt egy tábla a Klinika mellett, mely a Schrina-Hochrugg magaslatot jelezte. Pár bringást utol értünk ill. itt már gyalogtúrázók is bandukoltak az út szélén. Egyiküket megkérdeztük a csúcs távolságáról, aki olyan 2-3 km-t mondott még. Nehézségek árán ugyan, de nagy örömmel és a tájban való csodálatban hajtottunk fel az emlegetett magaslatig.
http://farm6.static.flickr.com/5276/5834871829_c1eb05d81d_o.jpg
http://farm3.static.flickr.com/2475/5835424502_0d18b1eb48_o.jpg


A lejtmenetben azért ismételten óvatosnak kellett lenni, mert az út nagyon keskeny volt. Negyed óra alatt visszaértünk a kocsihoz, ahol rövid frissítőt tartottunk.

A déli oldal emelkedője Flumsból indul. Ez már egy jóval forgalmasabb út, ugyanis a tetején egy hatalmas sípálya-szabadidő központ van 15 felvonóval és 65 km hosszú sípályákkal. A sípályák ugyan most nem üzemeltek, de így is nagyon sok kiránduló vette célba ezen a napon a működő felvonókat, melyek teljesítménye eléri a 4000 fő/óra teljesítményt. Ez – többek között – köszönhető Svájc első, nyolc üléses ülőliftjének is. Az út meredeksége nem volt sokkal enyhébb az előzőnél, de azért kissé jobban lehetett pörgetni.
http://farm3.static.flickr.com/2724/5834874879_4bcc7c27f7_o.jpg
Mivel azonban ez már a harmadik nehéz hegyünk volt a mai napon, azért már érezhető volt a fáradtság is. Megkapó kilátópontokat mellőztünk itt is és örömmel néztünk vissza a pár órával korábban már meghódított hegyünkre.
http://farm3.static.flickr.com/2778/5835437418_972fee41c2_o.jpg
http://farm7.static.flickr.com/6023/5887096128_92011a362d_o.jpg
Lelkileg sokat jelentett, hogy Feri nem távolodott el tőlem, így nagyban húzott felfelé a hegyre. A csúcson aztán tényleg rengeteg ember volt.
http://farm6.static.flickr.com/5192/5886530459_3627068e58_o.jpg
http://farm6.static.flickr.com/5307/5835438126_b570d2dfdc_o.jpg
Úgy kellett kerülgetni őket a bicajokkal. A gyalogtúrázók mellett bicajosok is akadtak de, voltak, akik felhozták a downhill gépüket és azzal készültek lejtmenetre.
http://farm4.static.flickr.com/3275/5835439102_e7e732d14a_o.jpg
Mi itt már jobban megeresztettük a bicajokat és simán utol is értünk pár autót. Nem akartunk azonban meccselni velük, jobb a békesség.

A három sikeres hegy után egy jól eső vacsora következett. Megbeszéltük, hogy ha másnap mégis jó idő lesz, akkor megpróbáljuk még megmászni a Lichtensteinben lévő Malbun hegyet. Mivel azonban a hidegfront ismét betört, így egy kellemes beszélgetéssel és autózással fejeztük be a nyugati kirándulásunkat.

gabor kreicsi wrote:

A folytatás.

Fantasztikus.....
Nem szabadna nekem ezeket a beszámolókat olvasgatni mert egyre távolabbinak érzem a július végét amikoris elindulok a külföldi túrámra.

Valóban gyönyörű,
nekem az esős egyik Rettenbach-os kép, amin Feri elöl van, a hangulata miatt jött be; becsatoltam volna, de túl széles :-(

Amúgy az ötztaler Gletscherstrasse kettéágazik, és a jobb oldali lehetett, amire felmentetek, de a bal oldali itt végződik az alagút után:
azóta inkább nem veszem fel ezt a mezt, ilyet bárki vehet boltban, nem úgy, mint Ötzi mezt :-))

Köszönöm Gábor!

Ismertem a képet a honlapodról és a lámpás táblából következtettem rá, hogy az bizony az alagút után készülhetett.
Az elágazóban több okból is a jobb oldalit választottuk.
- Ezt jelöli a BIG honlap csúcsnak.
- Ez a Rettanbachtal (a másik a Tiefenbachferner).
- Nem akartunk bemerészkedni az alagútba.

Egyébként ezeket a (magassági)táblákat is állandóan cserélgethetik, még a helyüket is. Érdemes megnézni a feltöltött képeket.

Mondjuk voltam mindkettőnél, de épp ahol Ti is jártatok ott, anno semmi tábla nem volt, csak üres parkoló (épület sem) és kész, fordultam is. Lehet, h a BIG azért ezt választotta, hogy ne kelljen alagutazni.
Ami http://challenge-big.eu/hun/big/613 itt van kép (2800 m) , az szerintem még lent készülhetett :-)

gabor kreicsi wrote:

Köszönöm Gábor!

Ismertem a képet a honlapodról és a lámpás táblából következtettem rá, hogy az bizony az alagút után készülhetett.
Az elágazóban több okból is a jobb oldalit választottuk.
- Ezt jelöli a BIG honlap csúcsnak.
- Ez a Rettanbachtal (a másik a Tiefenbachferner).
- Nem akartunk bemerészkedni az alagútba.

Egyébként ezeket a (magassági)táblákat is állandóan cserélgethetik, még a helyüket is. Érdemes megnézni a feltöltött képeket.