2014. évi túrabeszámolók

GRUBBERG 25X

A BIG mozgalmon belül az "ironbigezés" különösen tetszik. Ennek megfelelően 2010-ben elkezdtem végigjárni ilyen módon is a magyar BIG-eket. Ez a múlt évre sikerült is, így elkezdtem kifelé kacsingatni. Volt több ötletem is a folytatásra, de végül a társamra, Holló-Vaskó Csabira bíztam a választást. Ő a címben említett emelkedő 25-szeres megmászását választotta. Mivel a déli oldala 200 m szintemelkedés alatt van, így lehetőség adódott az egy napos teljesítésre.

Csabi nagyon ügyesen - ingyenesen - szerzett szállást a túra kiindulópontján, Lunz Am See-ben. A helyi plébánia épületében aludtunk hálózsákban és a hazulról hozott étkeket fogyasztottuk.

Pénteken volt az odautazásunk, melyet egy Preiner Gscheid mászással tarkítottunk. 2011-óta nem kerékpároztam Ausztriában, így különösen jól esett ismételten kedves országomban tekerni. A tájon még bőven érződött, hogy éppen csak kezd felébredni téli álmából, amelyet bizony a hőmérsékletek is tükröztek. Már ekkor tudtuk, hogy a rövid cucc legfeljebb plusz rétegnek jöhet szóba.

Szombaton már korán reggel elkezdtük a közös mászásokat. 4 fok volt reggel és helyenként minimális eső. Az előrejelzés egyébként teljesen bejött, mert ennél több eső tényleg nem volt és napközbenre emelkedett a hőmérséklet is.

Maga az emelkedő nem túl vészes, de nem is lebecsülendő. 2,5 km hosszra van benne 138 m szint. Egy szurdokkal és viszonylag kényelmes meredekséggel kezd. Itt elég keskeny az út, még egy patak is csörög a jobb oldalon. Aztán kicsit meredekebb lesz és akkor balra egy kisebb vízesés látható, majd 8%-os meredekséggel ér ki egy tóhoz. Ott van egy 50 méter lapos, majd következik egy erős jobb kanyar és indul a 12%-os rész, amely közel 800 méter hosszú. Egy bal kanyart követően egyenesen megy két házig, ahonnan már enyhül a meredekség és kényelmesebb hajlással fut ki a hátralévő egy kilométerre.

Nekem nagyon bejött ez a megoszlás és soha sem értem úgy fel a tetejére, hogy nagyon le kelett volna rogynom. A lejtemenetek pedig nem voltak annyira hosszúak, hogy nagyon lemerevedtem volna. Érdekesség még, hogy bár a csúcson (753 m) van egy kis tábla a névvel (Grubberg), maga a hágó tábla az északi és dél-keleti oldalak találkozásánal van kihelyezve az ottani helyes magassággal (725 m).

Öt mászás után megkérdeztem Csabit, hogy mennyit akar menni egyben, de ő azt válaszolta, hogy hajtsunk. Jó is volt abban a hidegben inkább továbbmenni, csak nekem kellett így a buktáim után nyúlkálnom. Végül 13 mászás után mentünk ebédszünetre. Ekkor már túl voltunk 80 km távon és 2000 m szintemelkedésen.

Ebéd után sajnos Csabi már nagyon nehezen abszolválta a mászásokat, meg is kellett állnia a meredeken, annyira szédült. Végül 15x után úgy döntött, hogy visszamegy a plébániára. Így is nagyot ment és le a kalappal a küzdelmei előtt.

Innentől már egyedül róttam az emelkedőket és lejtőket. Élveztem, hogy már a nap is sütött és időnként akár 14-16 fok is lett. A meredek tetjén lévő egyik háznál dolgoztak és még korábban megkerdezték, hogy mit csinálunk. Amikor Csabi elmondta nekik, annyit mondtak, hogy "sehr gut". Nos már túl voltam a 20. mászáson, mikorra elfogyott a vizem, így odakanyarodtam. Bár a vízzel megelégedtem volna, végül Radlert kaptam.

Az utolsó hét körben egyébként a korábbi - terepmaratonban alkalmazott - elmélkedési módszert választottam magamnak, mégpedig a hét szentségről. Így minden körben célzott témákról gondolkodtam. Fáradságot szinte észre sem vettem és nagy örömmel értem el 25.-ször is a csúcsot. Ekkor átmentem a túloldalra is a kereszteződésbe. Nézelődtem, fényképeszkedtem, majd lefelémenet még beköszöntem a segítőmhöz. Amikor elmondtam az adatokat (132 km és 3460 m szint) elképedt, hogy ennyi táv és főleg ennyi szint jött össze.

Csabival jót beszélgettünk még este majd másnap reggel már Mariazellben ültünk szentmisén. Kora délután pedig már otthon is voltunk.

Igazán csodálatos zarándoklás/kerékpározás volt ez így. Ismét bebizonyosodott számomra, hogy egy-egy fizikai teljesítéshez mennyit is jelent a hit és a kitartás. Erre a megmérettetésre úgy készültem fel, hogy idén összesen egyszer mentem csak 100 km felett és a legtöbb szint is egy napra 1400 méter alatt volt. (Egész életemben is csak kétszer mentem egy napon 3000 m feletti össz-szintet.) Viszont szinte minden héten mentem legalább 100 km-t (télen is!) és összeszedtem 22 000 méter szintet. Akkor mozogtam, amikor tudtam, legtöbbször csak pár órát. Egész napos túra szóba sem jöhetett, fél napos is csak néhány volt, azonban igyekeztem folytonos lenni. Ezeket csak azért írom, hogy bíztassak másokat is, hogy attól még hogy valaki nem tud nagy és hosszú túrákat csinálni, még lehet felkészült.

Néhány kép:
http://farm8.static.flickr.com/7341/13839948843_b182ab91e8_o.jpg
http://farm8.static.flickr.com/7100/13839956143_2f478e5026_o.jpg
http://farm4.static.flickr.com/3714/13839930355_0b0cd229b3_o.jpg
http://farm3.static.flickr.com/2831/13840306534_48cf7312c9_o.jpg
http://farm4.static.flickr.com/3666/13839975063_1d74f6bbd1_o.jpg

Áldott Húsvétot!

jó írás!

a mi húsvéti tandemes túránk leírása (Budapest-Pécs) Évi tollából, itt olvasható, bár egy darab BIG-et se másztunk meg:-)

Sziasztok!

Köszi Zoli a beszámolót, nagyon tetszett!

Akit érdekel, az zsempi tollából elovashatja a luxemburgi túránk beszámolóját.
http://zsempi.blogspot.hu/2014/05/luxemburg-2014.html

Mivel azonban volt egy külön napunk is, azt én megírtam a saját részemről.
Képek majd lesznek feltöltve a BIG honlapra.

Jó olvasgatást, nézelődést!

Luxemburg 2014, illetve Flandriai körverseny

Az eredetileg, öt napos, alapvetően Luxemburgra koncentrált bringázásunk kiegészítéseként jött létre ez a túranap. Az egész ihletést pedig az adta, hogy ha már olyan messzire megyünk hazulról, akkor gyűjtsünk be minél több, hiányzó kiemelt emelkedőt Belgiumból is. Ráadásul az én kollekciómból már csak hat hiányzott ahhoz, hogy a hármas zónát is teljesíthessem. Az előzetes „esélylatolgatásból” már látszódott, hogy a csapat nagyobb része az Ardennekbe fog menni, ezt erősítette az is, hogy Balázs és Gyuribá már rendelkezett a flandria mászásokkal. Így a túra előtti este kialakult a végső logisztika is. Az „A csapat” (Andi, Balázs, Berger, Gyuribá) Tenneville-ből indulva, öt, ardenneki BIG megmászása után  a Baraque de Fraiture felüljáró csomópontig (egyben BIG emelkedő is) kerékpározik, ahol a busz felveszi őket. A „B csapat” (Somi és én) pedig meglátogatja közben a flandriai emelkedőket.

Az eredeti tervek alapján úgy látszódott, hogy olyan jó öt órás utunk lesz oda-vissza az „A csapat” nélkül és két és fél óránk lesz bringázásra és transzferre, de voltak ötleteim arra az esetre is, ha váratlan helyzetek lépnének fel. Ez elég hamar bekövetkezett, mert az A4/A15 autópálya csomópontnál hatalmas munkálatok folytak és a mi irányunk tábláin látszódott, hogy nem régiben még át voltak húzva. Most viszont már eltűntek az „x-ek”, így bíztunk benne, hogy tudunk majd nyugati irányba kanyarodni. Így is történt, de ez azt is jelentette, hogy csupán a leállósávot aszfaltozták le sebtében és azon lehetett 50-70 km/h sebességgel közlekedni. Ezzel a tartalékidőnk el is fogyott.

Araszolgattunk Somival és közben elmentünk Charleroi mellett is, ami jó emlék nekem. Aztán jött Mons és már Párizs is ki volt írva, csupán pár órányi autózásra. Nekünk azonban Tournai volt a fő cél és már vártuk is, hogy végre valami emelkedőt láthassunk. Közel 11 óra volt, mire sikerült elérnünk az első kinézett hegyet, a Mont Saint Aubert (145 m). Ezen emelkedők magassága viccesen néz ki, de egy szuperlistára kerülésnél csak az egyik lehetőség az, ha elég magas az adott országon belül. A hat flandriai emelkedőnél sem ez számított, hanem a meredekség, a sporttörténelem, a tájképi szépségek.

Ezt a hegyet – az autópálya lehajtók kedvezőtlen megoldásai miatt - úgy tudtuk logikusan abszolválni, ha a csúcson parkolunk le. Legnagyobb meglepetésünkre egy kerékpáros maratonba csöppentünk. Jól mutatott a klubos busz is a sok, bringás között. Először leszáguldottunk a versenyzőkkel együtt Kainba, majd onnan kapaszkodtunk vissza a csúcson lévő templomhoz. Az utolsó száz méteren már a versenyzőkkel egy irányban mentünk, így alkalmunk volt közöttük bujkálni. Nagyon tetszett a hangulat és visszaidézte azt, hogy négy évvel ezelőtt, a valkenburgi hét, holland BIG teljesítésénél is egy ilyen forgatagba értünk.
 
A negyedórás bringázás után kissé északabbra mentünk és végül Ruien egy kis utcácskáját választottuk parkolásul. Somi meg is jegyezte, hogy érdekes lesz majd megtalálni a buszt. Jogos volt a felvetése, de én nem aggódtam. Először a Kluisberg (140 m) volt a cél. Az idő csodaszép volt, a hat napos túránk során végre napsütésben tudtunk bringázni. A navigáció nem volt egyszerű még úgy sem, hogy a verseny miatt irányjelző szalagok is voltak. Egy meredek, aszfaltos út után egy kisebb, erdei utacska vezetett a csúcsra, ami teljesen erdőben volt. Itt néhány útjelző tábla is jelezte, hogy mi merre és mennyire van, természetesen gyalogtúra útvonalon.
 
Lejtmenetben még kicsit hallgattuk a nyeregben lévő étteremből szóló élőzenét, majd áthajtottunk Kluisbergenbe. Itt némi keresgélés után – érzésre – nekivágtunk az Oude Kwaremont (111 m) emelkedőnek. Ez is nagyon tetszett, főleg az egyedi a hármas zónában, hogy az emelkedők egy része lakott településen belül, házak között éri el a csúcsát, ahogyan ez is. Az Alpokban, Balkánon, Appenninekben…, de még Magyarországon sem ez a jellemző.
 
Innen némi gurulás következett, de már feltűnt a látóhatáron a számomra legjobban várt hegy, a Paterberg (80 m). Sok apró bringás látszódott, ahogyan ellepik az emelkedőt. Hamar odaértünk mi is. Nagyon nem „cicóztam”, beváltottam a legkönnyebbe és már neki is ugrottam. Nem kell túl hosszú mászásra gondolni, mert összesen 400 méter hosszra van 44 méter szintemelkedés, amiben azonban van 20%-os meredekség is, és ami a lényeg, ez végig egy szűk, macskaköves úton.
 

Ahogy bekerültem a „darálóba fel is vettem a kesztyűt” és elkezdtem erőből menni, aminek köszönhetően még előzni is tudtam. A bal oldalamon a vízelvezetőben próbálkozott egy bringás, de esés lett a vége. A jobb oldalamon pedig egy másik már tolta a bringáját. Én végig egy nyomot tartva értem fel a tetőre és emeltem magasba a bringát. A versenyzők persze meglepődtek, hogy micsoda dolgok férnek nekem bele az időmbe.
 
Pár fotó elkészítése után a versenyzőkkel együtt lementünk a 8. számú főútra és elindultunk Oudenaarde irányába, egy kerékpárúton. Közben egy-két esőfelhő is bebillent fölénk. Igyekeztem nagy tempót diktálni, mert jelentős késésben voltunk. Küldtem is egy sms-t Balázsnak, hogy kaptak minimum plusz egy órát. Közben elértük Meldent, ahol lekanyarodtunk a Koppenberg (78 m) felé. Éppen elkezdtük az emelkedőt, amikor lecsapott egy zápor. Somi nagyon meg akart állni, felvenni az esőkabátját, én azonban nyomtam, ahogyan csak bírtam, hogy a fák közé érjek.
 
Ez elég jól is sikerült, mert mire onnan kiértem már el is állt az eső. Igen ám, de a vizes macskakövön nagyon nehéz volt úgy haladni, hogy a kerék ne pörögjön ki rajta. Volt olyan versenyző, aki ezt úgy oldotta meg, hogy leszállt a bicajról, levette a cipőjét és zokniban feltolta a bringáját.
 
A csúcson a szervezők meg akartak bennünket vendégelni, de jeleztük, hogy csak túrázunk. Nagyot néztek, amikor meghallották, hogy Magyarországról jöttünk. Somival igyekeztünk vissza, mert nagyon fenyegettek a felhők. A buszt gyorsan megtaláltuk és indultunk át Geraardsbergenbe, az utolsó flandriai emelkedőnkhöz. Kicsit feszült voltam, hogy az idő közben ennyire elszaladt, de hamar átlendültem ezen. Néhány elágazásban volt min gondolkodnunk, de végül délután háromkor leparkoltunk a városban. Mivel ünnepnap volt, így a parkolóhely fizetős jellegével nem foglalkoztam, hanem gyorsan nekiláttunk a Muur van Geraardsbergen (110 m) vagy más néven Mur Kapellemur emelkedőjének. Nagyon tetszett az egész menet. A folyó, a híd, az első meredek, a hatalmas templom, a folytonos kockakő és a végén a kis kápolna. Ez így tökéletes befejezése volt a napi mászásoknak és a hármas zóna teljesítésének. Az 50 BIG mászása közel négy év volt, mert 2010 szeptemberében volt az első, itteni BIG-em, mely a Kemmelberg volt. Összehasonlításként, a nyolcas zóna (Ausztria) 75 BIG-je 17 év volt, bár igaz, hogy mint BIG emelkedőkre való célzott bringázás ebből csak hat év volt.
 

Hálát adtam a kápolnában mindenért, amit ezzel kapcsolatban kaptam. Visszatérve a városba éreztem, hogy most nagyon jól megy a bringa, sajnáltam is, hogy aznap már nem tekerhetek. Somi egy defekt miatt kissé később ért le és végre elindulhattunk az „A csapat” felé. Ekkor írtam Balázsnak, hogy mi a várható érkezési időnk. A vissza irányunkban is voltak forgalomkorlátozások és két, hatalmas zápor is, de Liege látványával is eltelve végül időben megérkeztünk a találkozási pontra.
Nagyszerűen sikerült ez az osztott nap!
  

Utóirat:
Pár nappal később kaptam egy e-mailt Martin Kool-tól, a ki a BIG évkönyvet szerkeszti. Leírta, hogy május elsején Geraardsbergenben volt a feleségével. Éppen a hídon jöttek át kocsival, amikor felismert engem a bringán. Meg akart fordulni valahol, de a nagy forgalomban ezt nem tudta megtenni. Itthon aztán látta, hogy tényleg én voltam az, hiszen feltöltöttem a mászást. ;-)
Ilyen jó ez a BIG közösség!
 

viccesek ezek a "hatalmas" hegyek :-)
jó, tudom, nem csak a szint számít, na de akkor is :-)

az a szurdok nagyon szép!!!meg az út melletti sziklák!!! (zsempi beszámolójában a képek között)

érdekes, hogy az előző hozzászólásomban csak akkor aktív a link, ha be vagyok jelentkezve...

Povi wrote:

viccesek ezek a "hatalmas" hegyek :-)
jó, tudom, nem csak a szint számít, na de akkor is :-)

Erre céloztam én is, ám el kell ismerni az egyéb tényezőket is. Ahol már több, mint 100 éve igen színvonalas versenyek futnak és a közelben alig van látványosabb emelkedő, az bizony egyedinek számít. Magasság tekintetében egyébként az Ittaliaanse Weg a csúcs, a maga 62 méteres magasságával.
  

Egyébként erről jut eszembe, hogy bár a pécsi túrátokon nem másztatok megy BIG emelkedőt a szuperlistáról, de megmásztatok a "Nemzeti kihívásból".
Oda is be kellett(!) tennem néhány alföldi emelkedőt.

Povi wrote:

az a szurdok nagyon szép!!!meg az út melletti sziklák!!! (zsempi beszámolójában a képek között)

Igen, az annak a BIG emelkedőnek mindkét oldaláról jellemző.

Povi wrote:

érdekes, hogy az előző hozzászólásomban csak akkor aktív a link, ha be vagyok jelentkezve...

  

mi az a "Nemzeti Kihívás"?

A hozzászólásomban az "itt" szón van egy link. Ha ki vagyok jelentkezve, nem él a link (nem kék színű és aláhúzott az "itt" szó, és nem is lehet rákattintani)

Povi wrote:

A hozzászólásomban az "itt" szón van egy link. Ha ki vagyok jelentkezve, nem él a link (nem kék színű és aláhúzott az "itt" szó, és nem is lehet rákattintani)

Ugyanígy működik nekem is a hozzászólásod. Eleinte nem is láttam, hogy ott van egy link. Gondoltam, ezt most nem sikerült belinkelni. Aztán valamelyik napon be is léptem és akkor már el tudtam olvasni a beszámolótokat.

Nem tudom, hogy ez miért van így.
  

Povi wrote:

mi az a "Nemzeti Kihívás"?

Még 2010-ben volt egy nagyobb vita (felvetés) a kelet-európai tagok részéről, hogy kevés BIG-jük van. Ezt én már évekkel korábban megbeszéltem Daniellel,, hogy miért is alakult ki így és akkor elnézést is kért ezért. A beszélgetésekből aztán arra jutottunk, hogy lehetőséget adnak egy saját országon belüli big-ezésre, amolyan "National Challenge"-re.

Csak mellékesen jegyzem meg, hogy idén ősszel lesz egy nagyobb mérvű felülbírálat a szuperlistát illetően. Én több oldalban leírtam az elnökség felé az ötleteimet. Tehát az is elképzelhető, hogy az 1000-es szuperlistán is kaphatunk még emelkedőket.

Én akkor neki is láttam, hogy Eric Lucas és Etienne Mayor (a két 1000-es szuperlistát teljesítő) BIG tag ismérvei alapján kidolgozzam a hazai listát. Aztán ezt feltettem ide is a fórumba és lehetőség volt hozzászólni, javasolni, stb. Mára már végleges lett a lista és nyugodtan lehet is menni, teljesíteni őket. Van is aki szorgalmasan gyűjti őket.
http://www.puskasek.gportal.hu/gindex.php?pg=35681466


Íme a szábályok és a végleges lista:

NEMZETI KIHÍVÁS

A "nemzeti kihívás" egy új lehetõség, elsősorban a kelet-európai tagok részére. Ennek kialakítása folyamatban van. Egyelõre Romániában, Csehországban és Magyarországon kezdõdik el ez a program, de elképzelhető, hogy csatlakoznak más - nyugati - országok is. (Úgy tudom, hogy Németországban és Angliában is lesz hasonló.)

Én az alábbi link alapján dolgoztam ki a listát. http://bigascensions.free.fr/big-method.htm, mely el is készült. Sajnos jelenleg sem a BIG honlapon (hibásan működik), sem a Salgótarjáni HKE honlapján (egyáltalán nem működik) nem érhető el a lista.

Magyarországon 50 BIG-et engedélyezett a BIG elnöke, amelyben természetesen benne vannak a "superlist" hat magyar emelkedõje is.

Magyarországon következõ szempontok alapján lettek kiválasztva a BIG-ek.

I. ÉSZAK-NYUGATI ORSZÁGRÉSZ 22 BIG

a) Nyugat-magyarországi peremvidék 4 BIG

- Kõszegi-hegység, Kemeneshát, Marcal-medence, Õrség, Göcsej, Hetés, Zalai-dombság, Vasi-hegyhát

b) Dunántúli-középhegység (nyugati-rész) 7 BIG

- Mezõföld, Bakony, Bakonyalja, Balaton-felvidék, Tihanyi-félsziget, Keszthelyi-hegység

c) Dunántúli-középhegység (keleti-rész) 11 BIG

- Visegrádi-hegység, Pilis, Budai-hegység, Gerecse, Vértes, Velencei-hegység

II. ÉSZAK-KELETI ORSZÁGRÉSZ 23 BIG

a) Észak-Alföld 1 BIG

- Csepel-sziget, Mohácsi-síkság, Pesti-síkság, Tápió-Galga-vidék, Jászság, Közép-tiszai-ártér, Hortobágy, Hajdúság, Nyírség

b) Északi-középhegység (keleti-rész) 11 BIG

- Bükkalja, Bükk, Bükklába, Aggteleki-karszt, Tornai-karszt, Rudabányai-hegység, Cserehát, Zempléni-hegység

c) Északi-középhegység (nyugati rész) 11 BIG

- Börzsöny, Gödöllõi-dombság, Ipoly-völgye, Cserhát, Mátraalja, Mátra, Karancs-Medves, Heves-borsodi-dombság

III. DÉLI ORSZÁGRÉSZ 5 BIG

a) Dunántúli-dombság és a Mecsek 4 BIG

- Zselic, Baranyai-dombság, Geresdi-dombság, Szekszárdi-dombság, Somogyi-dombság, Mecsek

b) Dél-Alföld 1 BIG

- Alsó-Tisza-vidék, Kõrös-vidék, Békés-Csongrádi sík, Nagykunság, Duna-Tisza közti síkság, Bácskai-síkság

Excellből próbálom kivenni csak a pontokat, de kérésre elküldöm bárkinek a részletes fájlt, az adatokkal.

Látni fogod Povi a túrátokon meglátogatott Mausz kápolnát is a listán.

I. ÉSZAK-NYUGATI ORSZÁGRÉSZ 22 BIG
a) Nyugat-magyarországi peremvidék 4 BIG
Hörmann-forrás (Kőszegi-hegység)
Kandikó (Göcsej)
Károly kilátó (Soproni-hegység)
Pannonhalma (Sokoró)
b) Dunántúli-középhegység (nyugati rész) 7 BIG
Büdöskút (Keszthelyi-hegység)
Csőszpuszta (Bakony)
Gella-tető (Balaton-felvidék)
Hárskút (Bakony)
Kab-hegy (Bakony)
Kőris-hegy (Bakony)
Tihanyi apátság (Tihanyi-félsziget)
c) Dunántúli-középhegység (keleti rész) 11 BIG
Bence-hegy (Velencei-hegység)
Citadella (Budai-hegység)
Csókakői vár (Vértes)
Dobogó-kő (Visegrádi-hegység)
Gerecse csúcs (Gerecse)
Hármas-határ-hegy (Budai-hegység)
János-hegy (Budai-hegység)
Pap-rét (Pilis)
Turul (Gerecse)
Vaskapu-hegy (Pilis)
Visegrádi fellegvár (Visegrádi-hegység)
II. ÉSZAK-KELETI ORSZÁGRÉSZ 23 BIG
a) Észak-Alföld 1 BIG
Gánás-hegy (Nyírség)
b) Északi-középhegység (keleti rész) 11 BIG
Boldogkő vára (Zempléni-hegység)
Bükkszentkereszt (Bükk)
Derenk (Aggteleki-karszt)
Felső-Borovnyák (Bükk)
Kopasz-hegy (Zempléni-hegység)
László-tanya (Zempléni-hegység)
Magas-hegy (Cserehát)
Regéci vár (Zempléni-hegység)
Síkfőkút (Bükk)
Szár-hegy (Rudabányai-hegység)
Vörös-tó (Aggteleki-karszt)
c) Északi-középhegység (nyugati rész) 11 BIG
Galya-tető (Mátra)
Garáb (Cserhát)
Kékes-tető (Mátra)
Keszegi-hágó (Cserhát)
Nagy-hideg-hegy (Börzsöny)
Nagyirtáspuszta (Börzsöny)
Salgóbánya (Karancs-Medves)
Sas-bérc (Cserhát)
Tajti-lapos (Karancs-Medves)
Wenckheim ház (Börzsöny)
Závoz-nyereg (Börzsöny)
III. DÉLI ORSZÁGRÉSZ 5 BIG
a) Dunántúli-dombság és a Mecsek 4 BIG
Hármas-hegy (Mecsek)
Mausz kápolna (Szekszárdi-dombság)
Misina (Mecsek)
Tenkes (Villányi-hegység)
b) Dél-Alföld 1 BIG
Sükösdi fal (Bácskai-síkság)

Sziasztok!

A mai nappal már nem szükséges a kékesi TV torony merevítése, így már e nélkül lehet ezentúl megtekinteni.
Ezzel együtt alacsonyabb is lett. Ma lekerült róla a három merevítő pászma, két piros és négy fehér torony elem. Holnap pedig megkapja az új piros elemet, amelyben a korszerű antenna pihen. Így alacsonyabb lesz a torony, de önálló.
Írom ezt azért is, hogy aki szabin van és arra jár, az helikopteres szerelést is láthat.

Mellékesen végre járhattam Magyarország legmagasabb aszfaltos pontján, mely 1011 m magas és a TV torony személyzeti bejárójáig vezet.
Az 1014 méterre ugyanis nem vezet végig aszfaltút.  

Hajrá!

Sziasztok!
Az idei BIG day-en pár embernek már meséltem, hogy hova készülünk a nyáron.
Örömmel jelentem, hogy tegnap reggel hazaérkeztünk a két hetes azerbajdzsáni kerékpártúránkról, ahol összesen 700 km-t tekertünk tandemmel. A kitűzött útvonalat sikeresen végigvittünk, jártunk 2100 m felett, átkeltünk a Kaukázus főgerincén (1600 m), és átkeltünk a gobusztáni sivatagon is.
Ha lesznek már feltöltött fényképek, kirakom ide is a linket, hátha érdekel valakit.
Bemelegítésként két kép:

Nagyszerű Povi!
Gratulálok!
  
Már hogyne érdekelne. A múltkori, két barlangos beszámoló is nagyon jó volt!

Majd a megmászott hágókat, csúcsokat Etienne Mayeur-nak (em_mayeur@hotmail.com) küldd meg, hogy el tudd számolni őket a BIG-ben. Az alapszabály az, hogy legalább 500 méter szint legyen benne. Ha segítség kellene, csak szólj.

Gratulálok!
Nektek mindig a kõsziklákon kell menni?   
Engem is érdekelnek a képek, nagyszerû lehetett.

Sonny
     

Sziasztok!

Itt egy válogatás a túra képeiből:
https://picasaweb.google.com/113983575849364110036/Azerbajdzsan2014#

Povi

Nem találok szavakat!!!   
Valahonnan éreztem, hogy nekem látnom kell ezeket a képeket.
Az a természetesség ami belõletek árad az nagyon átjön.
Van itt minden, csak körül kellett nézni, nem? Úgy tûnik a helyiek nagyon kedvesek voltak veletek.
Kellemes lehetett ennyi csomaggal a defektjavítás. De legalább utána meg tudtál pihenni a csõben.
De mit keres ott egy angol taxi?

Köszi Povi, élmény volt!

Sonny
        

Povi wrote:

Sziasztok!

Itt egy válogatás a túra képeibõl:
https://picasaweb.google.com/113983575849364110036/Azerbajdzsan2014#

Povi

sonnycrockett wrote:

Nem találok szavakat!!!   
Valahonnan éreztem, hogy nekem látnom kell ezeket a  képeket.
Az a természetesség ami belõletek árad az nagyon átjön.
Van itt minden, csak körül kellett nézni, nem? Úgy tûnik a helyiek nagyon kedvesek voltak veletek.
Kellemes lehetett ennyi csomaggal a defektjavítás. De legalább utána meg tudtál pihenni a csõben.
De mit keres ott egy angol taxi?

Köszi Povi, élmény volt!

Sonny

Köszi!

A helyiek tényleg nagyon kedvesek voltak, lépten-nyomon behívtak teázni, volt hogy etettek is, és búcsúzáskor egy nagy csomag kaját adtak még. Volt, hogy nem tudtunk mindenhova bemenni, az egyik képen is a lovas bácsi épp azt magyarázza nekem, hogy itt lakik csak három faluval arrébb, menjünk hozzá, és aludjunk nála. Sajnos oda nem tudtunk menni. Ő pl. nem is tudott már oroszul, csak azeriül, de mégis áradt belőle a szeretet, és a segíteni akarás. Az útszéli rendőrök, akik az autókat igazoltatták is fölpattantak, és tisztelegtek nekünk, amikor elhaladtunk mellettük. Qobustan-ban, a sziklarajzoknál mesélték nekünk a security-s fickók (akiknél éjszaka aludtunk), hogy Azerbajdzsán északi részében, amerre mi jártunk, a legvendégszeretőbbek az emberek. Talán azért is, mert nem nagyon jut oda el egy külföldi se. Turisták tényleg nincsenek, a magas vízum ára lehet ennek az oka, de az is biztos, hogy aki mégis eljut Azerba, azok Baku-Yanar Dag-Qobustan kört teszik meg, esetleg ha van több idejük, elmennek Khinaliq-ba, oda pár évvel ezelőtt épült út, világörökség része a falu.
http://vilagszam.blog.hu/2013/10/11/a_khinaliqok_titokzatos_foldje

Hogy kerül a London taxi Bakuba? Ott ezek a hivatalos taxik, csak mind lilára van festve. Baku hihetetlenül gazdag város, nem hiába hívják a Kaszpi-tenger Dubai-ának.

Ha a térképeket nézegetitek, láthatjátok, hogy nem siettünk, volt olyan nap, hogy csak 15 km-t mentünk (persze ennek a domborzat és az útminőség is az oka), de ki akartük élvezni a táj minden percét. Imádom az eldugott helyeket, az útvonalat mindig úgy tervezem, hogy az úticél maga az ÚT legyen.

Gratulálok én is Povi!
A fényképeket majd megnézem ha hazaértem, itt most lassú a net.


Gábor!
Eddig nem is tanulmányoztam át tüzetesen a szabályt, de akkor jól értem, hogy az Európán kivüli (bocs, nem működik a hosszú i a billentyűzetemen) emelkedők nincsenek hivatalos listába öntve?
Csak mert volt Törökországban néhány elég komoly mászásom, de azok nincsenek a török "listán". De ha elküldöm őket, akkor beszámithatják? Az egyik köztük életem egyik legkeményebbje volt (Nemrut Dagi), nem is értettem, hogy miért nincs a török mászások között (ráadásul fontos kulturális emlékhely is).

Továbbá gratulálok minden magyar BIG-ezőnek! Ahogy látom, utolértük (megint) a cseheket! Sőt, virtuálisan már le is előztük őket, mert van jónéhány idei mászásom, amit még nem töltöttem fel...

passo wrote:

Gratulálok én is Povi!
A fényképeket majd megnézem ha hazaértem, itt most lassú a net.


Gábor!
Eddig nem is tanulmányoztam át tüzetesen a szabályt, de akkor jól értem, hogy az Európán kivüli (bocs, nem működik a hosszú i a billentyűzetemen) emelkedők nincsenek hivatalos listába öntve?
Csak mert volt Törökországban néhány elég komoly mászásom, de azok nincsenek a török "listán". De ha elküldöm őket, akkor beszámithatják? Az egyik köztük életem egyik legkeményebbje volt (Nemrut Dagi), nem is értettem, hogy miért nincs a török mászások között (ráadásul fontos kulturális emlékhely is).

Továbbá gratulálok minden magyar BIG-ezőnek! Ahogy látom, utolértük (megint) a cseheket! Sőt, virtuálisan már le is előztük őket, mert van jónéhány idei mászásom, amit még nem töltöttem fel...  

Kedves Balázs!

Elnézést, hogy nem csak most válaszolok, de nem voltam itthon.

Az európán kívüli (és a zone 10-ben lévő EX-Szovjet) részekről a szabály az, hogy egy mászásnak legalább 500 méter szintet kell tartalmaznia. (Kivételes esetben lehet ennél kevesebb is a szint, de az adott földrésznél az 5000 méter (10 x 500 ) a minimum.) A török lista egy érdekes történet, mert 2007-ig Európához számítottak ezek is, de le lettek cserélve más BIG-ekkel. Tehát addig külön meg voltak nevezve. A zone 12 listáján egyébként most már minden olyan BIG neve fent van, amelyik valaki által le lett küzdve és azt a felelős (Etienne Mayor) elismerte. Így csak biztatni tudlak, hogy nézd át a török emelkedőidet és küldd el a listádat Etienne-nek. Az egy külön segítség, hogy a már elismert BIG-ek felkerülnek a listára, így könnyebb a később jövőknek választaniuk. Csak jelzem, hogy Ciprus - el nem ismert - északi része is már Ázsiához tartozik, így ha a múlt évben ott is voltak mászásaid, akkor azokat is átnézheted.

Ukrajnán kívül a zone 10-ben is ezek a szabályok az ún. EX-USSR tízes listáján. Ám itt lehet, hogy lesznek változások, legalább is én írtam pár gondolatot erről.

Most nem néztem az összetett listát, de sejtettem hogy jól állunk. Nagyon örülök, hogy ilyen aktív a Társaság és ez nem csak nekem tűnt fel. Külföldről is jó visszajelzéseket kapunk.

Hajrá!

Ha ennyire szoros a verseny,én is megpróbálok hozzájárulni,persze csak szerényen,most jöttem vissza a balkáni túrámról/Bosznia-Horvátország/.

Három BIG kipipálvalva:
-Kupreska Vrata
-Sveti Jure
-Makljen

Persze volt még jópár komoly szintes hágó,de ezek sajna nincsenek a listán.

A tervet forgatókönyv szerint teljesitettük,igaz volt egy-két nemvárt fordulat,de az mindig van.

11 nap,abból 4 nap Dalmácia és még volt egy szigetes-forduló is.

És persze a "király"a Sveti Jure is megvolt.Azért elég kemény,igaz tudtam mi vár rám,sok beszámolót átfutottam előtte,ugyhogy reggeli indulással egyedül ugrottam neki,/túratársam nem vállalta be/,sok alpokhágóm van már,de a höség itt a domináns tényező,ami kiveszi az ember velejét.

Vittem 3 és fél lityi folyadékot,még a tökömön is egy palack logott...és,hát kellett is,annak ellenére,hogy az első felében még a Biokovo beárnyékolt.

Az utolsó két napban belefutottunk egy mediterrán ciklonba,két nap folytonos eső,9 fok,jeges szél...meglett az eredménye,most kétoldali tüdögyuszival fekszem itthon.
Bár ennek fényében mi lesz az Alpok-tervvel azt még nem tudom,de onnan is várható még további 4 BIG az idén.

Megpróbálok belátható időn belül egy trailert összedobni.

Szia Gábor!

Te se haragudj, hogy csak most írok, mert én is tegnap éjjel jöttem haza!
Nagyon szép, bár időjárásilag kissé kemény kört mentem a Pireneusokban és a Francia-Alpokban, 30 nagyszerű BIG-en jártam. Ebből 27-et csomagosan másztam, még a Mont Ventoux-t és a burkolatlan Parpaillon-t is. Ezutóbbi egyébként az eddigi legnagyszerűbb hágóélményem a nehezen járható út ellenére is.

Köszönöm a tanácsot, feltétlenül elküldöm a török mászásaimat az illetékesnek (mindegyikben több van 500 méternél).

Üdv:
balázs

Sziasztok!

Gratulálok a teljesítésekhez!
Passo-val végül mégis sikerült, ami már a belépésekor is látszódott. (Csehek megelőzése.)   

Cobranco-nak jobbulást kívánok! Azért a tüdőgyulladás nem játék! Vigyázz magadra!

Egyébként a Kupreska Vratanál - a sok oldalas felvetéseim között - jeleztem, hogy a neve már tulajdonképpen nem is ez, hanem a hágó, mint Koprivnica szerepel ott a táblán.

A héten remélhetőleg sikerül Vincze Gabival teljesen összeraknunk a NATaCHA-t. A múlt héten még felmértem két újabb lehetőséget és bizony be is váltak. Daniel Gobert jóvá hagyta a hazai 75-ös számot. Így a hivatalos szabályzatnak megfelelően kidolgozottak alapján várhatóan ennyi emelkedőt fog tartalmazni az album, köztük a hat szuperlistást.

További szép nyarat!

Gábor

Üdv mindenkinek!

Valamikor sokan publikáltak itt irásos beszámolókat, mára ez valahogy ez háttérbe szorult,egy kezemen meg tudnám számolni,hányan csinálnak még ilyet.Én magam is inkább filmezek,ez főleg a idöhiánynak és lustaságomnak köszönhető.

Bár a honlapomon vannak túraleirások,de azok egytől-egyig a túratársaim szerzeményei,most változtattam egy kicsit ezen,ma délután összedobtam egy rövid zöngeményt,hogy adjak egy kis löketet ennek az „idejét múlt” publikálási formának.

A téma része az idei Adriai túránknak,egy kiemelt és sport/bringás/ szempontból is mozgalmas feladat teljesitése volt,ez pedig nem más,mint a Sveti Jure megmászása.

A szöveg néha suttyó/mondhatni/,de azért talán élvezhető, aki tud, és főleg szeret olvasni,ime:

Sveti Jure/Biokovo/ by Cobranco

Hajnali 5-kor csörög az óra,illetve nem,mert vekkert nem vittünk magunkkal,szóval kipattant a szemem,még szinte nem is pirkadt,de az izgatottságtól pillanatokon belül talpon voltam,mondtam is magamnak,a legfaszább időpont,nincs meleg,irány a hegy.Persze soha nem megy semmi simán,mindig átirja valami a forgatókönyvet,defektszerelés hajnalban,ráadásul duplán,nem megyek bele a részletekbe,már felidézésétől is a káromkodás gondolata foglalkoztat.

Üres bringával, cuccok nélkül ugrottam neki a Biokovónak,persze ennek előnye is van,nincs súly,ellenberger néhány dologra szükség lehet egy ilyen kaliberű hegymászásnál.
A legfontosabb a folyadék,ráadásul több liter,mivel előre figyelmeztettek,hogy vizvételezési lehetőség nincs a hegyen.Szóval,nekivágtam,Podgora kihalt,mindenki a tegnapi buli fáradalmait piheni ki,sehol egy ember, leszámitva azt az egy-két részeget,akik tegnap már nem értek el hazáig és most a fák árnyékában pihenik ki a fáradalmaikat.Élveztem a nyugalmat,jó volt látni,hogy ilyen arca is van a Horvát tengerpartnak.Mivel térképet sem vittem,gondolván, egy út van,eltévedni nem lehet,…hát lehet!!...már rögtön a városban,na mindegy,a benzinkutas útbaigazitása révén már irányba is álltam.Néhány szerpentin kanyar után Podgora távolodott,de nem elfelé,hanem lefelé.Nagyon élveztem,egy futó utólért,vakkantott néhány szót horvátul,majd megelőzött,nem válaszoltam,gondoltam elég annyi, jól beégtem,hogy lefutottak,de az forgott a fejemben,itt nem hajtom meg,kell az erő fentre.Jól döntöttem,mint az később beigazolódott.

Kb.egy óra múlva elértem a Nemzeti Park bejáratát,kisebb alkudozás után kiperkáltam a lóvét,fájó szivvel,egyrészt,mert nem volt kevés,másrészt meg hallottam városi legendákat arról,hogy van akinek sikerült bepotyáznia,hát nekem nem.Szerpentineztem tovább,az út szisztematikusan,de nem vészesen emelkedett,körbe mindenfelé mediterrán fenyők,persze tudtam, ez Horvátország legnagyobb egybefüggő partmenti fenyvese.Kiérve az erdős körzetből elém tárult a Biokovo munumetális sziklatömbje,elképzeni sem tudtam,hogy a függőleges sziklafalon,hol vezet az út nyomvonala.Kapaszkodtam tovább,innen már egyre lenyűgözőbb volt a kilátás.A kajás zacskó ott fityegett a vázon,egyre jobban idegesített,csapkodta a térdemet,,hamar megszületett a döntés,belátható idön belül reggeli.

Egy hajtűkanyarban,egy sziklapárkányon lélegzetelállító panorámával előttem betúrtam a kajcsit.Negyed óra elteltével újra nyeregben,ilyenkor a túl sok pihi nem tesz jót az erönlétnek.
Vasárnap lévén nagy tömegre készültem,ehhez képest még egy autó sem jött,igaz még csak fél hetet kongott az óra.Remekül haladtam,szinte el sem akartam hinni,bár megvolt a magyarázat,mivel délnyugatról másztam,a Biokovó hatalmas sziklafalai útját állták a keletről felkelő nap sugarainak, nem volt hideg,de ahogy mondani szoktam a hőmérséklet PF volt,azaz pont fasza/.Jópár kilométer után,hirtelen elfordult az út, s feltünt néhány ház.Egy két reklámtábla is kint volt,hirdetve ezt-azt,kaja,pia,stb,persze senki ne várjon tengerpartos körülményeket.Szóval,egy-két fotó és már indultam is tovább.Innentől radikálisan megváltozott a táj.A tengert nem látni,igazi holdbéli körülmények, amerre csak a szem ellát.Mindenhol kövek,sziklák,kietlen,sivár vidék,de volt egy hangulata, be kell,hogy valljam.Az út továbbra is szerpentinezett,ráadásul végeláthatatlannak is tünk,csak ment fel a fellegekbe.A szintemelkedés nem érte el a 10%-ot,úgyhogy nem volt különösebben megeröltető.Itt már hetedmagával tüzött a nap is,töltöttem magamba a folyadékot,de csak módjával,gondolván,lehet ez még rosszabb is,lett is.Egy óra elteltével már megint a sziklaperem szélén találtam magam,igaz nem önszántamból,hanem út vitt vissza,persze örültem is,mint majom a farkának,legalább újra van kilátás,persze az önfeledt mámort némiképp árnyalta,hogy úgy emelkedett,hogy majd be sz@rtam.

1228m-on elértem egy Ravna Vlaska nevű kilátópontot,itt volt már néhány autó,a kialakitott teraszról gyönyörködtem egyet/vagy kettőt/a tenger látványában,ami már igencsak lent volt.Egy sziklába vájt kocsmaszerűség is ott figyelt az út mellett,egy fickó sörös rekeszeket pakolászott,csak elképzelésem volt arról mennyibe kerülhet itt egy üveggel,megkérdezni nem akartam,nehogy elmenjen a kedvem a további feladattól.Húztam tovább,újra kősivatag,a forróság egyre csak nőtt,feltámadt a szél is,ennek most kivételesen örültem,ugyanis a hideg Bora fújt keletről.Egy óra magyányos taposás után,néhány vadló nyeritett bele a síri csöndbe, villanyozott fel,majd újra semmi,de ez a „semmi” is nagyon tetszett.Késöbbiekben annyi változás történt,hogy hirtelen az egyik visszafordító után megpillantottam a végcélt,a csúcsot „Sveti Jure”,úgy tünt,mintha közel lenne,de nagyon is nem volt.Az út időközben szépen lassan a Biokovo északi oldalára lavírozott át és egyre inkább nyilt ki a panoráma a Horvátország belső régióira illetve Bosznia felé.Aztán egy nagyon látványos gerincútszerüség következett,lenyügöző kilátással a szakadékba,viszont iszonyat kemény volt,már-már azon gondolkoztam tolni is lehetne,de a büszkeségem nem engedte.Kiálltam a nyeregből és tapostam,mint Mari nénje a hordóskáposztát Brihajröcsögén hajnali félötkor.

Gyorsan nőttek a szintek,mint tinilány arcán a pattanások,és negyedóra elteltével már a kúphegy tövében található parkolóban pásztáztam a szituációt.Volt itt néhány autó,meg egy felnyitott sorompó,egy két elvetemült meg gyalogszerrel vette célba a tornyot.Bemenjek vagy ne menjek be? Hazudnék,ha egy másodpercet is morfondiroztam ezen a kérdésen…persze,hogy bemegyek…minek másztam 4 órát,ha cél előtt néhány méterrel a feladom egy sorompó vagy egy tiltótábla miatt.Itt azért megjegyzem (zárójelben),hogy a Nemzeti Pakot szigorúan felügyelik a „réndzsörök”és osztogatják is büntiket szépszámmal,föleg szezonban.Nekiugrottam a szerpentinnek,ami úgy kanyargott a tűzhányó kúpjára emlékeztető végkifejlet oldalában,minha csak oda lett volna rajzolva.Ha valakinek aznap még nem volt széklete,ajánlom a helyet,20% alá innentől már nem ment a szintemelkedés.Félúton éppen pihenem ki a fáradalmakat,ami szó szeint annyit jelentett,hogy megpróbáltam levegőt venni,erre mit látok,jön fel egy busz,olyan helyen,ahol a kanyarokat bringával is csak ipszilonban lehet abszolveálni.Kiderült,hogy a Nemzezi Parkosok különjárata egy nyuggerbandát kimél meg a hegymászástól azzal,hogy felbuszocskáztatja őket a csúcsra.Mikor elmentek mellettem,az arcokat elnézve,látszott,hogy maradandó élmény lesz nekik is az út,persze éjszaka felriadva rémálmaikból.
10 óra magasságában felértem a csúcsra,le sem merem irni mennyi idő volt,persze a szemfülesek kiszámolhatják,nem nehéz.Fent ott éktelenkedik egy nagy TV-torony,amivel semmi baj nincs,ha csak az nem ,hogy pont a csúcson van,tehát körkilátás, illetve körfotó nem lesz.Sebaj vezet ösvény mindenfelé,majd poziciót fogok itt-ott.Amúgy, van itt még egy három személyes parkoló,egy kis sziklaplatzon,egy jótanács,aki autó fel akar jönni,vegyen néhány órát Mihaelitz Norbitól,ha életben akar maradni.Szóval a csúcs,ami BIG-challenge is egyben, 1762m-vel nem egy kis feladat és mivel 0-ról indul a szintkülönbség a Bonnette-el vetekszik az Alpokban,ami franciák szerint a „legnagyobb út Európában”.Próbáltam magam lefényképezni ,egyfajta szelfifotót magamutogatásnak a Fészbukra,nem ment,ott lődörgött egy kocatúrista,semmilyen nyelven nem tudott/illetve az anyanyelvén biztosan igen,de azt nem tudtam beazonosirtani/,elmutogattam,hogy semmi mást nem akarok csak benne lenni a táblával,meg bringa is,igy együtt egy csoportkép,végül nem jött össze,jobb hijján csináltam egy fotó magáról a tábláról.Mindegy videjó van,jó lesz az is.

Gondoltam,körbesétálok már a galérián,a bringát a parkolóban hagytam,remélhetőleg itt nem lovasitja el senki,bár lovak vannak a környéken.Érdemes körbebotorkálni a köveken,ha mástért nem is,de a félelmetes kilátás miatt mindenképpem.Úgy egyébként az ösvény,ami két oldalról kerüli a TV-tornyot ugyanoda fut,mégpedig a csúcson található Szent Gyögy kápolnához,amúgy nem mellékesen igy egyfajta rögtönzött körutat is tud tenni a látogató,ha fekeveredik ide,a madarak birodalmába.
Gúvasztom a szemem a tenger felé,állitólag tiszta időben az olasz partokig átlátni,most csak a feltúrbózott pára,pedig szivesen vettem volna,ha egy feltöltött-szájjú,szilikon-mellű szőke olasz műmaca visszainteget a Gargano-félszigetről,sajnos ez a felemelő mozzanat most kimaradt.
Néhány fotó a szélrózsa minden irányába,majd egy kis okostojáskodás a kamerának is,aztán irány lefelé.
Elöbb persze feladat van,össze kellene tákolni az időközben leamortizálódott,és a szétesés szélén egyensúlyozó kerékpárt.Mivel a szerszámok,lent pihennek Podgorában a túratársam táskájában,csak barkács megoldás jöhetne szóba,de mivel,barkácsolni nem szeretek,és ami a nagyobb gond,nem is tudok,ezért az imádkozást választottam,ha már itt volt a közelben egy templom,hogy bírja ki a gép, amig leérek.Egy kis igazítás sisakkamerán,és irány le.Úgy mentem ,mint a golyó,két kanyar után a visszaforditók figyelmeztettek,hogyha nem akarok megtanulni most repülni,akkor inkább használjam a féket.A gurulás lefelé szinte egy örökké valóságnak tünt,27 km lejtőzés közbeni izmozás fáradalmain persze könnyen túltettem magam,arra gondolván,hogy mennyivel egyszerűbb és persze élvezetesebb is,mintha most másznák felfelé.A hőmérséklet a fenti régiókba egész elviselhető volt,föleg a menetszéllel kombinálva,mert egyébként az időközben delelőre hágott nap már 35 fok fölé tornászta a celsius skálát.

20 perc,és már újra Ravna Vlaskáról pásztáztam az Adriát,az idöközben a viharossá fokozódott keleti szél hihetetlen módon korbácsolta a hullámokat a mélybe.Remek a kilátás az elöttem spontán szétszórt dalmát szigetekre,ebből a magasságból a Google Earth látványvilága köszön vissza,persze százzal megszorozva. A tenger hivogató szava szinte arra ösztökélt,hogy most azonnal ugorjak egy fejest a habokba,bár van egy olyan gyanúm,hogy 1200 méterről a becsapódás nem lenne zökkenőmentes,ráadásul a bringámat ki hozza le a hegyről,…esetleg a vadlovak?

Újabb vágta,a „Száguldás a hosszú úton” cimű hetvenes évekbeli sláger jutott eszembe,gondoltam ráéneklem a videóra,hadd röhögjön,aki még nem kapcsolta ki,de rájöttem,hagy 2 évvel ezelött Svájcban már előadtam ezt a kis zöngeményt a nézők nagy bánatára.Az útról még nem ejtettem szót,keskeny nyomtáv,gyatra minőség,egyik oldal sziklafal,másik szakadék,a visszafordítók,szinte beláthatatlanok,ha valaki autóval próbálkozik fokozott figyelem,sőt még bringával is jópárszól húztam a padlóféket.Ahogy közeledtem a tengerszinthez,mintha egy hőtárolós kályha kazánjába futottam volna bele/bár lehet nics kazán a hőtárolós kályhába,sőt biztos,mindegy müszakilag mindig hülye voltam/szóval, mintha feltekerték volna a hőfokszabályzót,lehetett vagy 40 fok árnyékban,igaz ahhoz árnyék is kellett volna.
1 óra magasságában értem le Podgorába,addigra bringámon már annyi tartozék fityegett a szélrózsa minden irányába,hogy én lepődtem meg a legjobban,hogy ennyi alkatrészből áll egy kerékpár.Begurultam a benzinkúthoz,a kutas csávó már jó ismerősként üdvözölt,közöltem kéne valaki akinek vannak szerszámai,és gagyog valamit angolul,mutatta,hogy ö nem az az ember,de átirányított a szomszédban lévő tüzoltó állomásra.Hát mit mondjak,az embernek lehet néha szerencséje is,kivágtázott a komplett készenléti egység,az egy dolog,hogy mind perfekt beszélt angolul,de valójában nem is volt rá szükség,egy teljes nagygenerálozást összecsaptak a bringámon a másodperc töredéke alatt,és ami a legfontosabb,mindezt grátisz,egy fillért sem voltak hajlandóak elfogadni abból a pénzből,ami amúgy nem is volt nálam.

A végére maradt egy kicsit kinos közjáték,megyek keresem a szállást,egyszer csak a sok egy forma apartman között azon kapom magam,hogy nem tudom melyik az enyém.Ott keringetem,mint gólyafos a levegőben,erre a tűző napon kint ülő „házdilerek” elkezdtek mutogatni,hogy én tulajdonképpen honnan is jöttem ki.Hát igen, árvús szemekkel figyelik egymást,illetve konkurrenciát,úgyhogy ezúttal szerencsém volt.
Berontok az apartmanba,egy kis késéssel,valljuk ba,azt gondoltam,már kivágtam minket mint az a bizonyos macskát vécézés céljából,de nem, a túratársam,enyhe túlzással,még akkor kelt,mondtam is neki,lehet, ő választotta tutibbat.

Persze, igy utólag az mondom nem,de ha valaki egy ilyen feladatra vállalkozik,legyen vér a „pucájában”,az edzettségen kívül kell motiváció,nem árt ,ha van egy kis kitartás is az emberben,cserébe viszont lenyügöző látványt és egy életre való felejthetetlen élményt kap.

Cobranco

Hoztad a stílusodat.
Köszönöm a beszámolót!

Igen, manapság már sokan filmeket készítenek, ami persze jó dolog. Én az általad említett - egy kézen megszámolhatóak - közé tartozom és maradok a szöveges beszámolóknál.
Korábban már jeleztem, aki esetleg még nem ismerné, itt található részemről az utóbbi több mint húsz évének, több száz túrájának a tára.
http://galcsik-it.hu/kreicsi/index.php/bemutatkozas

Ezek szerint neked is a fizetés jutott. Nekünk akkor valamiért nagyon megengedőek voltak. Pedig abszolút nem sunnyogtunk, én még rá is kérdeztem, hogy mehetünk-e és valóban mehettünk. Ingyen.

Bonette-n még nem jártam (a francia-alpokban sem), de a Sveti Jure igazán nagy skalp szerintem is. Nekem például jobban bejött, mint a Stelvio. Szeretem az ilyen nyugis utakat, de ugyanakkor mégsem volt annyira holdbéli és embertől távoli érzésem, mint például az Oscheniksee-n.
Örülök, hogy a kápolnát is megtaláltad!