2011. évi túrabeszámolók

Nagyszerű beszámoló és gratuláció Samirnek! Látom, szoktatod a nehézségekhez.

Annak is nagyon örülök, hogy ezzel a beszámolóval ismét rámutattál Magyaroszág szépségeire. Szerintem is nagyszerű élményeket lehet átélni itthon és ugye jóval olcsóbban és fáradtságmentesebben is.

Köszi :-)
Betettem a leírásba pár fotót + a fotóalbum linkjét ( https://picasaweb.google.com/102702881307043062697/20110821GyortolABakonyonAtBalatonalmadiigSamirrel# ) , benne a szintdiagrammal.
Ő akarta már nagyon a 100+ km-t, mondjuk én találtam ki, hogy Zirctől Hárskút felé menjünk, mert rég óta érdekelt az az emelkedő. De a főút nagy forgalma miatt is célszerű volt.
A csak Pannonhalma nagyon snassz lett volna. Nem kérdeztem, de nem tudom neki mennyire motiváló a síkon sok km. Mondjuk mondott olyat, hogy azért így ennyi heggyel többet ér, mint egy osztálytársa síkon megtett 100km-e. Azaz érzi a különbséget.
Jövőre is látunk majd szépet: vagy a Mecsek környéke, Orfű....majd Balcsi vagy Bükk (Felső - Borovnyák és onnan le a Tisza tóhoz (??)

gabor kreicsi wrote:

Nagyszerű beszámoló és gratuláció Samirnek! Látom, szoktatod a nehézségekhez.

Annak is nagyon örülök, hogy ezzel a beszámolóval ismét rámutattál Magyaroszág szépségeire. Szerintem is nagyszerű élményeket lehet átélni itthon és ugye jóval olcsóbban és fáradtságmentesebben is.

gyorgyigabor wrote:

Örülünk, hogy jó időd lett. Az augusztus nagyon szépnek tűnik.
És cobranco merre vezetett az útvonal, hány nap volt, stb ?

cobranco wrote:

AZ idényre tervezett két Alpoktúrából egy letudva,végig napsütés,hágókon tiszta idő,eső semmi.

Másik túra idő hiányában jövöre áttolva.

Három BIG-el több: Timmelsjoch/2509/,Gampenpass/1512/,Penserjoch/2219/...meg még sok kisebb,természetesen málhával.

Még 2 BIG lett volna az idén a másik túrán,...mindegy, jelenleg 45.

...persze azért tegyük hozzá,hogy én nem vagyok csúcsvadász/mint itt a legtöbben/,ami útbaesik arra felmegyek.



film,képek,adatok,beszámoló...majd idővel,apránként.

Nekem két etapom lett volna az idén az Alpokba,az egyik a már emlitett Dolomitok,na ez az ami időjárás miatt kimaradt,ugyanis addig vártam a jó időt amig csak az egyikre maradt idő,igy Dolomitok áttolva jövőre.

DE azért majdnem ott voltunk,kicsit nyugatabbra,szóval ami összejött: Innsbruck-Ötztal-Timmelsjoch/2507/-Merano-Gampenpass/1518/-Cles-Trento-Garda-tó/körbe/-Tenno-Molvegno/1210/-Bolzano-Penserjoch/2219/-Brenner/1378/-Innsbruck /7 nap/
+bonuszként a Salzburgi tavaknál egy kis levezető tekerés.
Mint emlitettem nem teljesitménytúra volt,de azért voltak hegyek rendesen,és három BIG-el több van.

Valójában nem sajnálom,hogy végülis csak az egyik jött össze,mert engem a rossz idő nagyon le tud hangolni,ráadásul én rendszeresen követtem a te helyzetjelentéseidet az idei túráid aktuális időjárási viszonyairól,frappánsan jellemezted milyen az mikor szar idő van 2000 méteren,átázva,remegve tekerni,ráadásul a túra nagy részében!/volt részem benne nekem is korábban sokszor/,de mostmár úgy vagyok vele/lehet,hogy örexem?/, inkább várok,aztán vagy bejön vagy nem.

Hát a végén megint bejött/igaz csak az egyik/,nem is tudom volt-e ennyire jó idöm valaha is...

cobranco wrote:

Valójában nem sajnálom,hogy végülis csak az egyik jött össze,mert engem a rossz idő nagyon le tud hangolni,ráadásul én rendszeresen követtem a te helyzetjelentéseidet az idei túráid aktuális időjárási viszonyairól,frappánsan jellemezted milyen az mikor szar idő van 2000 méteren,átázva,remegve tekerni,ráadásul a túra nagy részében!/volt részem benne nekem is korábban sokszor/,de mostmár úgy vagyok vele/lehet,hogy örexem?/, inkább várok,aztán vagy bejön vagy nem.

Hát a végén megint bejött/igaz csak az egyik/,nem is tudom volt-e ennyire jó idöm valaha is...

:-))
A qualdich.de-n néha írogatok, van egy svájci alpesi szakértő 60 körüli fickó, aki hasonlót írt: ő csak szép-idő bringás, de elképesztően parádés fotókat csinál. Akkor indul útnak, ha tuti jó az idő.
Érthető is persze, de így nem jöhet ki elég hosszú túra, mert aztán esélyes, hogy beüt a rosszabb idő.

Szombathelyi ismerősömmel (vállalkozó), akivel 3-5 napokra mentünk ki az Alpokba, ugyanezt követtük: figyeltem a meteo-t, aztán amikor tuti volt, akkor uccu....

További jó időket ! Most a hetekben elég jó idő vannak :-) Mióta visszajöttem.:-)
Engem is meglepett, de utóbbi 3 hetes túrámból érdekesmód tán csak 8 nap kellett elővenni az esőkabátot, többnek éreztem. Bár a hideg, esetlegesen felhős idő is rosszul tud esni...

A Pennesről gondoltam, mikor 2005-ben ott jártam, hogy egyszer talán délről is feltekerhetnék rá a sok szint miatt.....
Talán sor kerül majd rá. Az jó pár órás tekerés...., szép teljesítmény !:-)

Tegnap a Mariborské Pohorjén tekerve Willyvel megtapasztaltuk, hogy a meredekségdiagramja annyit nem ér, mint a papír, amire kinyomtattam. legalább 3-szor 1/2 km-re jelölt lankás (1-3%-os) részeket, miközben a legvégéig egyszer volt csak ilyen 200m hosszan, azon kívül 5-8%-os.
Tudja ám idegesíteni az embert, ha másra számít, meg várja a pihenősebb részeket. Bíztattam Willyt (aki nap végére személyes rekordot döntve, kb. 2200m szintemelkedést hajtott - Gratula hozzá itt is!) eleinte, aztán féltávnál rájöttünk, nem lehet építeni a diagramra :-((
Elküldöm majd az illetékeseknek az enyémet, remélem cserélik majd: más ne járjon így !

Két alkalommal előztek meg minket; mind2szer utána eredtem a szlovén srácoknak, hadd lássam: hogy mennek. Bizony mindkettő az 5-6%-oson 17 km/ó-val robogott fölfelé. Erős legények!!

Időjárás

Párszor már kibeszéltük ezt a témát, de azért még pontosítanék pár dolgot velem kapcsolatban.

Mivel én nem tudom ad-hoc szervezni a külföldi túráimat, így időjárás tekintetében kénytelen vagyok elfogadni azt, amit kapok. Összességében nem szoktam sokat esőben tekerni. Utánaszámolva ez a külföldi túráimnak maximum a 15%-a. Csak lehet, hogy mostanában több volt és ezért tűnhet úgy, hogy ez a jellemzőbb. Például az első külföldi BIG-em 1994-es és az első esős BIG-em 2006-os.

Itthon én is meg tudom azt tenni, hogy megnézem a várható időjárást és ahhoz tervezek, ahogyan az általad említett svájci fickó is. Így nagyon jó a statisztikám. Hosszabb túra pedig már nálam az öt-hat nap is. Sajnos - jelen körülmények között - ennél hosszabb időre nem tudok itthonról elszakadni. Igaz, régebben is 10 nap volt a maximum.

A lényeg: nem létezik "kreicsigáboros" időjárás.



Meredekség diagram

Nekem is van egy sztorim. A Passo del Cason di Lanzát másztuk meg, még 2006-ban. Nem emlékszem pontosan, de az ábra olyan 14%-ot jelzett max-ra. Ehhez képest alig bírtunk feltekerni. Ekkor mondta Ispán Pisti (Verystrong) viccesen, hogy: "Szájba vágom azt, aki ezt az ábrát készítette!"

Én nagyon nem szoktam komolyan venni ezeket. Úgy is nagy a szórás az éppen aktuális formám, kedvem, hangulatom miatt. Sokszor csak annyiban nézem meg előre, hogy nagyjából mennyire kemény. Oscheniksee, Grossglockner vagy éppen Dobogó-kő meredekségű.

Idõjárás:

Ami vasárnap reggel volt idõnk az Eisenkappler Hüttén az ideális számomra. Kb 18-20 fok, a nap még éppen hogy nem sütött de esõnek nyoma se volt. Elõtte nap szinte kánikula volt a Roglára menet, azt nagyon nem bírtam.

Diagram:

Érdekesen van fenn itt a BIG honlapon, mert ami a big oldalán van kis térkép a google maps-os az nem ugyanaz a térkép ami a térkép fülnél van. Mi egyébként ott mentünk fel ami a térkép fülnél van jelölve útvonal. Szóval elképzelhetõ, hogy a meredekség diagram a másik úthoz tartozik.

Mariborsko Pohorje mászásunk

Régi sztori: tesóm keresztszülei mindig szupi időben nyaraltak, jól lebarnultak, nekünk szüleimmel, vagy szüleimnek később (Mikor már külön mentünk) nem mindig volt tuti idő. Akkor mondták (Mert ők Bayer család voltak), hogy megint hoztuk a Györgyi időjárásos formát. Egyre emlékszem: 1987-ben sok eső miatt húztunk el szüleimmel Salzburg környékéről Dél-Svájcba (ahol idén nekem csak 21-23 fokom volt.

Diagram :-))

gabor kreicsi wrote:

Időjárás

A lényeg: nem létezik "kreicsigáboros" időjárás.

Meredekség diagram

Nekem is van egy sztorim. A Passo del Cason di Lanzát másztuk meg, még 2006-ban. Nem emlékszem pontosan, de az ábra olyan 14%-ot jelzett max-ra. Ehhez képest alig bírtunk feltekerni. Ekkor mondta Ispán Pisti (Verystrong) viccesen, hogy: "Szájba vágom azt, aki ezt az ábrát készítette!"

Willy,
az mondjuk érdekes, h a Mariborsé pohorje diagram 17,5 km hosszú, de a BIG adat szerint csak 16,6 km.
Fene se érti....
Érdekes, amit észrevettél.

A túráról pár szösszenet:

Szombat hajnalban indulva 1/4 11-re ki is értünk Maribor és Zrece közé, ahol ideális helyen letéve az autót a terv az volt, hogy egy túra keretében felmegyünk a Roglára, aztán az összekötőúton vissza Maribor és pohorje a vége.
Kánikula volt keményen, ráadásul Zrecéig megtett 20 km során pár km után egymást érték a 10-14%-os dombok, bár tábla szerint egyik 18%-os is volt.
Zrece végén a normál út egyenesen haladt, ám mi a jobbra leágazó, szintén Roglát jelző panorámautat választottuk és jó döntés volt:

megnézve a feltöltött képeket, alig van szép útközi kép a Rogláról, pedig féltávig a panorámaútról csodás a táj. :-)) MInt írta, Willy nem élvezte annyira a meleget, arcunkon folyó izzadtságot.

Féltáv után jött a normál út, szinte zéró kilátással. A legvégén ideális helyet találva a kamerának, klassz "hegyibefutó sprintbefutót" videóztam magunkról.
gyorsan leértünk, ám az összekötő úti újabb 10-14%-osok után idő híján egyelőre kihagytuk a pohorjét.

Míg átautóztunk Ausztriába megjött a front, viharral, esővel. A Paulitsch sattelen köd volt, fogalmunk sem lehetett, milyen a kilátás szép időben.
Vasárnap reggel még felhős volt, ám Bad Eisenkappelből már kellemes időben kerekeztünk a hüttéhez. Változatos meredekség (több helyen 12-15%, max 20%) volt, időnként szép kilátással.

Willy örült az időnek, én azon bánkódtam picit (utólag!), hogy épp a lejtőre lett csodás időnk, akkor már csak 2-3-t fotóztam, de azokon már nincs bringás.
Szép tájon, klassz mászás volt; az alján készült közös tekerős fotó és videó is :-)


Továbbhajtva az én célom Paulitsch sattel, Willyé a Seebergsattel volt. Előző este feltűnt, hogy a hágó után az út az osztrák oldalon rövid gurulás után sokkal magasabbra megy fel, mint a hágó, így a diagram sem volt jó, nem is értem honnan vették azt; a meredekség nagyrészt stimmelt, hiszen végig 10-11% körüli. Amit este nem láttunk az bizony nagyrészt

csodás panorámaút volt, nem csoda, hogy sokat fotóztam és videóztam, így hamar látszott, hoy nemhogy lazán Willy autós érkezése előtt felérek, hanem a végén még igyekeznem kellett, hogy ne késsek; Willy viszont gyorsan végzett a Seebergsattelen, így a hágó előtt utol is ért...... azért a hágóra épp a végső határidőre 15:45-re értem fel.



Hazaúton meggyőztem Willyt, hogy Mariborból - mivel még épp belefért az időbe - és itt volt az ideje, hogy javítson eddigi legtöbb emelkedésű túráján - feltekerjünk még a pohorjéra.
Napos időben talán szebb lehet, nekünk kis befelhősödés után, naplemente előtt nem volt szerencsénk, így nem sok emlék marad meg belőle. Két alkalommal húzott el mellettünk 1-1 szlovén srác, mindkettőnek nyomába eredtem, megnézni mennyivel robognak. Hát.... mindkettő a 6%-oson is 17 km/ó-val húzott. Willyvel kényelmes tempó mellett, kb. a táv 60%-nál jártunk, amikor az egyik már lefelé jött (legalul előzött meg).

A pohorjhén a lejtő volt klassz: hamar leértünk:-)

"Lelkemnek", hozzáállásomnak, illetve az általam vallott elvnek megfelelően úgy lett volna szép, ha teljesen egy túra keretében tudom le a Roglát és összekötő szakasz után a pohorjét, ám végül az összekötő szakaszból 7 km kimaradt, de azért a hullámzó rész benne volt így is, a másik irányban - utólag megnézve - nincsenek dimbek-dombok. NIncs miért lelkiismeret-furdalásomnak lenni:-))
A teljes fotóalbum: https://picasaweb.google.com/102702881307043062697/201108SzezonzaroTuraSzloveniabanEsAusztriaban#
(este teszem fel a 2. szintdiagramot)

Klassz 2 nap volt, Willy "tizedes", én meg "kétszázados" lettem :-)

Látom, Carlos Sastre , Tour győztes is aktív BIG tag, regisztrálta idei 10 új BIG-jét.:-)

Nagyszerű beszámoló és képek!
Gratulálok a teljesítményhez is!

Jól összefoglaltad a túrát, nekem már nincs is mit írni hozzá.

A Seeberg Sattelre viszont majd még ellátogatok, mert nem a hivatalos kezdési helynél indultam neki a hegynek, ezért töröltem is a mászásomat. De nem bánom, mert maga az emelkedõ nagyon tetszett, az út jó minõségû és kanyargós volt, élvezet volt a felfele és lefele út is pedig a kilátás nem volt sok.

A képeim itt tekinthetõek meg

Vegyesen vannak a képek a többi túrával együtt.

Azért Willy, írd le, hogy Te hogy élted meg ! :-) Én saját szemszögből írtam.

Willy wrote:

Jól összefoglaltad a túrát, nekem már nincs is mit írni hozzá.

A Seeberg Sattelre viszont majd még ellátogatok, mert nem a hivatalos kezdési helynél indultam neki a hegynek, ezért töröltem is a mászásomat. De nem bánom, mert maga az emelkedõ nagyon tetszett, az út jó minõségû és kanyargós volt, élvezet volt a felfele és lefele út is pedig a kilátás nem volt sok.

A képeim itt tekinthetõek meg

Vegyesen vannak a képek a többi túrával együtt.

Willy wrote:

A Seeberg Sattelre viszont majd még ellátogatok, mert nem a hivatalos kezdési helynél indultam neki a hegynek, ezért töröltem is a mászásomat.

Abszolút nem akarok beleszólni, csak a saját véleményemet írom most le ezzel kapcsolatban. Mindenki magának csinálja, így mindenkinek magának kell eldöntenije, hogy mit, hogyan és hol számol. Ez nem mindíg fekete-fehér szituáció, mivel nem versenyről van szó.

Szerintem egyik BIG csúcsank sincs "hivatalos" indulópontja. Amik fent vannak azok ajánlások és bizony többször is pontatlanok. Csak a mostani túrátokkal kapcsolatban is két ilyenre is felhívtátok a figyelmet. Igazából akkor lenne értelme - és kellene pontosítani - ezeket, ha itt időmérés folyna (pl.: qualdich? vagy topikfutam), mert akkor valóban kell viszonyítanod. Mivel azonban itt eleve nem versenyről van szó (szerintem ez egy játék és figyelemfelhívás a szép emelkedőkre), így nem kell ezt ennyire sarkosan venni. Eleve van aki több ezer km tekerés után ér az emelkedőhöz és van olyan, aki ott száll ki a kocsiból és még sorolhatnám az eltéréseket.

Amik fent vannak indulási pontok, útvonalak, azok valaki(k)től származnak és nem biztos, hogy etalonok. Eleve sok helyen már aszfaltos megközelítésben sincs mind fönt. Ezért lehet az, hogy a későbbiekben bővítik ezeket. Például így került fel a Dientner Sattelhez vagy a Gerlospasshoz a harmadik irány. Előbbit Feri, utóbbit én küldtem el. A Gerlos-os beszámolómat olvasta Daniel (nézte a képeimet) és mondta, hogy ezt az irányt fel is teszi, mert ez jó megközelítés. Aztán valami fel se kerül, hiába küldi el az ember vagy jelzi, hogy: hahó, van még lehetőség innen meg innen. Pedig nagyon jó útvonalak. (Zillertaler Höhenstarße, Oltari...). Ha csak a magyaroknál maradunk, akkor mi most csináljuk a Galyatető 25x-et. Erről is csak két irány van fent a honlapon. Én idén összesn nyolc féle irányból csináltam már meg és több, mint kettő volt aszfaltos. Eleve a BIG DAY-n is három, aszfaltos irányból mentünk fel.

A másik - amit pedig biztosan nem lehet követni - az a terepes megközelítés. Írtam már régebben, hogy én például Dobogó-kőn először Dömösről voltam fent a piros sáv jelzésen. Bizony, talán a legkeményebb oldala az a hegynek, csak ugye az sohasem lesz fönt, mint "hivatalos" indulási pont, hiszen terepes. Ám, például a Przehybán, Pradeden, Gerlitzenen én terepen mentem fel, mert abból az irányból, ahonnan én érkeztem onnan volt célszerű megközelítenem és eleve MTB volt nálam.

Mindezt csak azért írtam le, hogy segítsek jobban átlátni ezt a mozgalmat. Tehát a lényeg, hogy az ajánlásokat figyelmebe véve, bárhonnan, bármennyi idő alatt, bármilyen kerékpárral és bármilyen útvonalon.

Jó bringázást!

gyorgyigabor wrote:

Azért Willy, írd le, hogy Te hogy élted meg ! :-) Én saját szemszögbõl írtam.

Willy wrote:

Jól összefoglaltad a túrát, nekem már nincs is mit írni hozzá.

A Seeberg Sattelre viszont majd még ellátogatok, mert nem a hivatalos kezdési helynél indultam neki a hegynek, ezért töröltem is a mászásomat. De nem bánom, mert maga az emelkedõ nagyon tetszett, az út jó minõségû és kanyargós volt, élvezet volt a felfele és lefele út is pedig a kilátás nem volt sok.

A képeim itt tekinthetõek meg

Vegyesen vannak a képek a többi túrával együtt.

Szlovén-osztrák "szezonzáró túra":

Szombat hajnalban 4 órakor kelni kellett, mert Gáborért 5:30-ra mentem. Bepakoltunk a kocsiba és elindultunk elsõ célálommásunk Maribor felé. A terv az volt, hogy az elsõ nap megmásszuk a Roglát és a Mariborsko Pohorjét is, de kicsit megcsúsztunk idõben és nap közben változtattunk a programon. Maribor után nem sokkal raktuk le az autót, innen vágtunk neki a túrának a Rogla felé. A nap kegyetlenül sütött, ráadásul az elsõ pár km után egy kisebb buckába botlottunk. A probléma csak az volt, hogy nem sokkal késõbb jött a következõ, majd a következõ. A másodikon és harmadikon már meredekségjelzõ tábla is volt a domb aljára kihelyezve, elõbbi 14 utóbbi 18-as számot mutatott. Bár Gábor szintjelzõje szerint 15% volt a maximum meredekség, bemelegítésnek egy kicsit sok volt ez a pár domb. A Rogla aljához kicsivel több, mint 1 óra alatt értünk oda, egy kútból vizet vételeztünk, ettünk pár falat müzliszeletet és nekikezdtünk a meredeknek. Egy elágazásnál egy paorámautas tábla volt kihelyezve, gyors tanácskozás után inkább ezt az utat választottuk, nem a térkép által jelöltet. Nem bántuk meg, mert több helyen szép kilátás volt az út szélérõl. Míg én szenvedtem a melegtõl és kialvatlanságtól, Gábor néha elõrement fotózni-videózni, majd mindig bevárt. Ahogy elértük a fõutat, már csak fák között tekertünk, kilátás szinte semmi sem volt. Ráadásul a vizünk is elfogyott. Egy házcsoporthoz értünk a csúcstól kb 4-5 km-re, itt egy kedves helyi srác megtöltötte vízzel a kulacsainkat. Nagyon jól esett a friss hideg víz, nameg a pár falat kókuszrúd amit energiautánpótlás gyanánt ettünk. A tetõn igen sokan voltak, hangulatos hely volt. Még focipálya is helyet kapott a csúcson. Csináltunk pár fotót-videót, ettünk pár falatot, majd öltözés és lejtmenet. Gyorsan leértünk, viszont én annyira nem voltam bodog, mert tudtam, hogy még visszavan több, mint 20 km nem is akármilyen terepen, ráadásul kánikulában. Fél 7 körül értünk vissza a kocsihoz, bepakoltunk és elindultunk Ausztria fele. A hágón megkaptuk a zivatart, lefele pedig zéró volt a látótávolság a köd (vagy felhõ) miatt. 9 órakor értünk a szállásra.
Reggel 9 után nem sokkal kezdtünk neki Bad Eisenkappelbõl z Eisenkappler Hüttének. Az idõ felhõs volt, az elõzõ napi kánikulának már nyoma sem volt, ráadásul sikerült jól is aludnom, így sokkal fittebbnek éreztem magam. Az út szépen kanyargott a csúcs felé, sok helyen szuper panoráma tárult elénk. Néha meg is álltunk fotózni-videózni. Ahogy felértünk Gábor nagy örömére a nap is kisütött, bár reménykedett benne hogy ez még az emelkedõ elején megtörténik. Legurultunk a kocsihoz, és innen egy idõre elváltak útjaink, mert Gábor a nehezebb Pavlicevo Sedlo-ra tekert fel, én pedig a Seeberg Sattelt választottam, hogy késõ délután hazafele legyen még idõnk a Mariborsko Pohorjéra. Szerencsére nem volt nagyon meredek az emelkedõ, ráadásul sokkal fentebbrõl kezdtem a kiírásnál (kb 200-300m szinttel feljebbrõl). Megpróbáltam tempót menni és megállás nélkül teljesíteni a szakaszt. Így egy kicsit ki is hajtottam magam, de magamban már azt mondtam, hogy csak kocsival kísérem fel Gábort a Mariborsko Pohorjéra. Jó idõben értem fel a csúcsra, visszagurultam a kocsihoz és elindultam Szlovénia fele a hágón, ahol Gábor már az utolsó km-eket szelte. Nem sokkal a csúcs elõtt értem utol, pár fotót még csináltunk és megcéloztuk Maribort. Út közben sikerült rábeszélnie, hogy én is tekerjek fel. A lábamban már éreztem a közel 2000 szintet, de gondoltam elindulok és ha nagyon nem megy akkor max visszafordulok. Este 6 órakor kezdtük meg az emelkedõt, az út meredeksége nem volt szerencsére túl nagy, így 8-10 km/h sebességgel felhajtottunk a tetõre. A szintdiagram nem igazán volt jó, telesen más %-at mutatott mint ami valójában volt. Este 8 elõtt nem sokkal értünk fel. Én kicsit tartottam a lejtmenettõl, mert világos már nem igen volt, de szerencsére nem volt gond az úton. A sötét ellenére gyorsan le is értünk. Ekkor már csak 380km autózás volt vissza. Éjjel 1-re értünk haza.

Szerintem nagyon jól sikerült ez a hétvégi kiruccanás, az idénre tervezett célomat a 10 emelkedõt teljesítettem. Gábor is jubilált, neki kicsit több BIG-je van, már 200 felett jár. Gartula hozzá!

gabor kreicsi wrote:

Willy wrote:

A Seeberg Sattelre viszont majd még ellátogatok, mert nem a hivatalos kezdési helynél indultam neki a hegynek, ezért töröltem is a mászásomat.

Abszolút nem akarok beleszólni, csak a saját véleményemet írom most le ezzel kapcsolatban. Mindenki magának csinálja, így mindenkinek magának kell eldöntenije, hogy mit, hogyan és hol számol. Ez nem mindíg fekete-fehér szituáció, mivel nem versenyrõl van szó.

Szerintem egyik BIG csúcsank sincs "hivatalos" indulópontja. Amik fent vannak azok ajánlások és bizony többször is pontatlanok. Csak a mostani túrátokkal kapcsolatban is két ilyenre is felhívtátok a figyelmet. Igazából akkor lenne értelme - és kellene pontosítani - ezeket, ha itt idõmérés folyna (pl.: qualdich? vagy topikfutam), mert akkor valóban kell viszonyítanod. Mivel azonban itt eleve nem versenyrõl van szó (szerintem ez egy játék és figyelemfelhívás a szép emelkedõkre), így nem kell ezt ennyire sarkosan venni. Eleve van aki több ezer km tekerés után ér az emelkedõhöz és van olyan, aki ott száll ki a kocsiból és még sorolhatnám az eltéréseket.

Amik fent vannak indulási pontok, útvonalak, azok valaki(k)tõl származnak és nem biztos, hogy etalonok. Eleve sok helyen már aszfaltos megközelítésben sincs mind fönt. Ezért lehet az, hogy a késõbbiekben bõvítik ezeket. Például így került fel a Dientner Sattelhez vagy a Gerlospasshoz a harmadik irány. Elõbbit Feri, utóbbit én küldtem el. A Gerlos-os beszámolómat olvasta Daniel (nézte a képeimet) és mondta, hogy ezt az irányt fel is teszi, mert ez jó megközelítés. Aztán valami fel se kerül, hiába küldi el az ember vagy jelzi, hogy: hahó, van még lehetõség innen meg innen. Pedig nagyon jó útvonalak. (Zillertaler Höhenstarße, Oltari...). Ha csak a magyaroknál maradunk, akkor mi most csináljuk a Galyatetõ 25x-et. Errõl is csak két irány van fent a honlapon. Én idén összesn nyolc féle irányból csináltam már meg és több, mint kettõ volt aszfaltos. Eleve a BIG DAY-n is három, aszfaltos irányból mentünk fel.

A másik - amit pedig biztosan nem lehet követni - az a terepes megközelítés. Írtam már régebben, hogy én például Dobogó-kõn elõször Dömösrõl voltam fent a piros sáv jelzésen. Bizony, talán a legkeményebb oldala az a hegynek, csak ugye az sohasem lesz fönt, mint "hivatalos" indulási pont, hiszen terepes. Ám, például a Przehybán, Pradeden, Gerlitzenen én terepen mentem fel, mert abból az irányból, ahonnan én érkeztem onnan volt célszerû megközelítenem és eleve MTB volt nálam.

Mindezt csak azért írtam le, hogy segítsek jobban átlátni ezt a mozgalmat. Tehát a lényeg, hogy az ajánlásokat figyelmebe véve, bárhonnan, bármennyi idõ alatt, bármilyen kerékpárral és bármilyen útvonalon.

Jó bringázást!

Teljesen egyetértek Veled, hogy ez nem egy véresen komoly verseny. Én se annak fogom fel, részemrõl is csak hobby.

A szóban forgó hegyet csak azért regisztráltam vissza, mert túl sok szintet benne hagytam. Én úgy érzem, ez kb olyan mintha Dobogókõre Pilisszentkereszttõl mentem volna fel. Meg nincs is jelentõsége, hogy a statisztikámban most benne van-e ez a hegy vagy nincs, valamikor szeretnék a környékre visszamenni mindenképpen, mert amit Gábor megmászott hegyet oda feltétlenül fel akarok tekerni.

Eleve elég sok hiba van a rendszerben, mert ugye lehet BIG egy holland 1,5km hosszú bucka és egy Mount Ventoux is és mindegyik 1db-nak számít. Viszont mindegyiket lehet szeretni valamiért.

Én is azt mondom, hogy Jó bringázást, szép utakat és sok élményt amit a tekerés ad. Legyen az BIG, hegyi murvás út vagy éppen sík terep.

Willy, jó volt olvasni :-))

Gábor, most olvastam, a mailen átküldött zarándokutas beszámolót; tedd fel ide is ! Jó volt :-) Látom, már ez a túra is részben a 100 hágós klub , hágók jegyében telt.
Sok szép kép van, nekem ez az egyik leginkább "bejövős":

http://farm7.static.flickr.com/6197/6068400691_57324bfb1f_o.jpg
Norcia is szép, kellemes helynek tűnik.

Melyik hónapban voltatok, h ilyen kánikula volt ?

Szép a táj, hangulatos, ráadásul garantáltabb a jó idő, mint az Alpokban, bár ha jövőre gondolkodok erre-arra kiruccanásban, azok pl: Erdély, Adria menti emelkedők és....passz... még vmi tó / víz közeli hegyes régió. Mennyire fura máshogy nézni a célpontokat az összes 2000-es után....

GyG

Köszi, de ez csak átlagos.
A velo-ban megjelent cikk (Franca Alpok túra) sztem jobb lett, hétvégén felteszem a honlapomra kép(ek)ként, aztán belinkelem ide is. Persze egy cikkre több időt is szán az ember.:-)

gabor kreicsi wrote:

Nagyszerű beszámoló és képek!
Gratulálok a teljesítményhez is!

gyorgyigabor wrote:

Gábor, most olvastam, a mailen átküldött zarándokutas beszámolót; tedd fel ide is ! Jó volt :-) Látom, már ez a túra is részben a 100 hágós klub , hágók jegyében telt.
Sok szép kép van, nekem ez az egyik leginkább "bejövős":

http://farm7.static.flickr.com/6197/6068400691_57324bfb1f_o.jpg
Norcia is szép, kellemes helynek tűnik.

Melyik hónapban voltatok, h ilyen kánikula volt ?

Szép a táj, hangulatos, ráadásul garantáltabb a jó idő, mint az Alpokban, bár ha jövőre gondolkodok erre-arra kiruccanásban, azok pl: Erdély, Adria menti emelkedők és....passz... még vmi tó / víz közeli hegyes régió. Mennyire fura máshogy nézni a célpontokat az összes 2000-es után....

GyG

Örülök, ha tetszett! Nekem az idei legnagyobb élményem volt az a zarándokút! A bringázás csak egy szelete volt, de az is nagyon tetszett.
Igazából azért nem akartam ide felrakni, mert kevéssé BIG-es. Nem gondolom, hogy több száz km-t kellett volna autóznom egy-egy BIG-ért, ha itt vannak ezek a csodás hegyek-völgyek és szép hágók. Ami útba esik jöhet, a többi majd talán, egyszer.

Negyedszer sikerül eljutnom olaszországi zarándokútra, de most már egyértelműen az első számú célpontom. Ez a rész (Umbria) pedig különösen megnyerő. A táj, az éghajlat, az emberek, a történelem...
Nekem összességében jobban tetszik (már), mint az Alpok. Ráadásul - a lelkület miatt is - többet ad.

Az a kép engem is nagyon megfogott és a valóságban még jobb volt. Azok a bevágások a sziklában és benne a kicsi pontok, ahogy a kamionok araszoltak fel a Monte Sibillini oldalában...

Itt mindíg jó idő van, de egyébként most voltunk, augusztus végén. Esőt, eddig, ezen a részen, egyszer láttam.

Szóval, jövőre lehet hogy a klubosokkal is ide megyek, de családilag mindenképpen szeretném.

Azt godolom, de tapasztalad is, hogy nem csak BIG-es túrázók vannak itt, sőt csak BIG-re utazó talán nincs is. Különben is: ha csak 5-8 ember olvassa szívesen, már akkor megéri + netről is rátalálhatnak.
Az én túráimban is vannak BIG nélküli napok, mégis felteszem, mert vannak akik szívesen olvassák / olvashatják.

Jövőre.: ... de gondolom nem pont ide, vagy szinte teljesen, csak más irányból, vagy mellette 1-200 km-rel ?

Persze, megértem, hogy jobban vonzhat, mint az Alpok, hisz neked ott van a plusz, amit a zarándokutak, a lélekre gyakorolt hatás ad. Nálam ez a Tour történelem és annak "kisugárzása", az ami miatt legjobban a Francia Alpokat szeretem.:-)) Nem csupán a táj szépsége.

Te inkább a meleget, vagy a hűvösebbet szereted ? Az kiderült, hogy el tudod viselni a kánikulát :-)

Kedves Gábor!

Köszönöm a szép és bátorító szavakat!
Ennek megfelelően fel is kerül majd a beszámolóm.
(Egyébként, most a klubos honlap feltöltése is nagyon beindult. Érdemes oda is benézni időnként.)
http://www.blszsz.hu/shke/uj1/tura/tura.php

A célok között biztosan szerepel ismét Cascia (Szent Rita városa). Aztán a hozzá kapcsolódó helyszínek, programok majd kialakulnak.
Az is nagyon jó érzés, hogy azon a részen egyre több úton jártam, egyre több érdekességet fedeztem fel.

Zarándokút - Tour. No igen.
Idén kilünösen szép lehetett a lisieux-i vagy a lourdes-i befutó.

Ha lehet választani, akkor a hűvösebbet szeretem. Abban jobb teljesítményt tudok leadni, de ahogyan írtad a meleg sem hátráltat. (Meg a nagy hideg sem. Roglán -8 fokban voltam. ) Hosszú hegyeket (1000 m szint felettit) legszívesebben 15 - 20 fokban mászok. Azonban, mint korábban írtam, a lelki háttér nálam nagyon sokat számít. Így a mostani meleg egyáltalán nem vetett vissza. Az igaz, hogy a sisak alól patakokban folyt ki az izzadság, még a szemembe is. Egyébként, az olasz 38-40 fok nem vágott anyira fejbe, mint az itthoni. Ez lehet a páratartalom miatt is.

Olaszországi zarándoklat

Idei zarándokutunk célja ismételten Szent Rita városa, Cascia volt. A csodálatos lelki élmények mellett némi bringázás is belefért a programunkba, így most ezekről írnék néhány gondolatot.

Cascia igazán szép természeti környezetben fekszik, az Appenninek ölelésében.
http://farm5.static.flickr.com/4147/4959342328_1471ecef2a_o.jpg
http://farm5.static.flickr.com/4154/5014301250_60fea60f12_o.jpg
Érdekességük ezeknek a hegyeknek, hogy ellentétben az Alpokkal sokszor a „fejük búbjáig” fákkal borítottak és fenyőerdő csak mutatóban akad. Ebben nagy szerepe van a klímának, ugyanis a rövid tél után egy nagyon hosszú és meleg nyár következik. Ráadásul ilyenkor csapadék is nagyon csekély mennyiségű.

Első kirándulásom a délelőtt folyamán már gyalogosan felkeresett Roccaporenába vezetett, amely Szent Rita szülőfaluja. Hihetetlen sziklafalak között bújik meg a jó ötven lakosú település.
http://farm4.static.flickr.com/3161/2936894207_3f1bec75ff_o.jpg
http://farm4.static.flickr.com/3274/2964199822_1803d93953_o.jpg
http://farm4.static.flickr.com/3480/3922660469_8dd0fbd863_o.jpg

Ebből a völgyből indul ki az a látványos szerpentin, amely az egykori védvonal fő kőtornyával büszkélkedő Poggio Primocaso-ig kapaszkodik fel.
http://farm7.static.flickr.com/6073/6069334334_8f442cbb58_o.jpg
Mindjárt a szerpentin elején van egy pont, ahonnan nagyon jó rálátás nyílik Casciára.
http://farm7.static.flickr.com/6199/6068394713_b2b31a80e7_o.jpg
Az útvonalban van két kisebb szintveszteség (és egyben két gyönyörű falu is), de a kilátás végig lenyűgöző.
http://farm7.static.flickr.com/6066/6069335390_5ecb8db5f7_o.jpg
http://farm7.static.flickr.com/6185/6068939244_6fa6532796_o.jpg
http://farm7.static.flickr.com/6078/6068393635_ed61d216d6_o.jpg

A forgalom végig nagyon csekély volt. Itt kell leszögeznem, hogy abszolút nem igaz az a régi mondás, mely szerint az olaszok durván vezetnek. Lehet, hogy a „régi rendszerben” ez még így volt (hozzánk képest), de most már abszolút nem igaz. A bringásokra pedig nagyon odafigyelnek. Sajnos a magyarországi vezetési kultúra igen sokat romlott. A hazaúton lévő pár száz km alatt több atrocitásnak voltunk kitéve, mint az egész olasz úton odakint összességében.

A második utam már egy nagyobb lélegzetvételű, négy órás karika volt. Az előző napi hosszú vezetés után (melyben Szent Filoménához látogattunk el Mugnano del Cardinaléba) mindannyian egy kis pihenést terveztünk be a délelőttre, így én nekivágtam egy körnek az Appenninekben.

Reggelre elég jól lehűlt a levegő, de hamar felmelegedtem, mert nekiláttam a Forca di Chiavano-hágó (1140 m) szerpentinjének. Néha-néha kitekintés is nyílott a lombok közül és még Cascia is feltűnt a háttérben.
http://farm7.static.flickr.com/6071/6068944140_8f6743c629_o.jpg
Meglepődve láttam az emelkedőn, hogy egyszer csak kitették a „főútvonal vége” táblát. Pedig már elhagytam bőven a legutóbbi kereszteződést is, de ez a pillanat ezek szerint most jött el. Ez a bemelegítés jól esett és el is kezdtem a még jobb érzést nyújtó lejtőzést. Ez az érzés egészen Terzone San Pietro-ig tartott, ahol is feltűnt a szemben lévő Monte Terminillo, jelezvén Leonessa közelségét is. Én azonban ekkor keleti irányba hajtottam tovább és a La Forca-hágó (1269 m) emelkedőjének láttam neki.
http://farm7.static.flickr.com/6086/6068398643_edf7d1b797_o.jpg
Ekkorra már jó meleg lett, amit zipp záram mozgatásával próbáltam enyhíteni. A hágó csúcsa előtt utolért egy bringás, akivel kicsit beszélgettem. Egy darabig még együtt lejtőztünk is, ő azonban elkanyarodott vissza Leonessa irányába.

Következő hágóm a Forca di Civita (1227 m) volt, amihez szerencsére nem kellett nagyon neki rugaszkodni, mert a szintvesztés nem volt nagyon vészes. Egy kanyarból ismét megpillantottam Casciát is.
http://farm7.static.flickr.com/6072/6068399805_1d1eb03613_o.jpg
Ez után következett az egész túra leghosszabb lejtője. Az úton munkások dolgoztak, de amikor látták, hogy jövök figyelmeztették a markoló vezetőjét, hogy ügyeljen rám (!). Itt több bringás is jött szembe. Elmondható, hogy a négy óra alatt olyan igen sok bringást láttam. Nagyon népszerű itt az országúti kerékpározás, pedig (bringás szempontból) nem is a klasszikusan legfelkapottabb helyeken tekertem. Valcaldara volt a forduló, ahonnan befordultam a Monte Sibillini-hegység felé.
http://farm7.static.flickr.com/6197/6068400691_57324bfb1f_o.jpg
Szemben feltűnt az utolsó hágóról továbbvezető út két, nagyon mély bevágása a sziklafalba. Egy helyen megálltam frissíteni és közben még a kamionokat is meg tudtam figyelni, ahogyan komótosan vánszorogtak felfelé, hogy behajtsanak az alagútba, mely Ascoli és egyben az Adria felé vezeti át őket.
A Forca di Sta Croce (813 m) emelkedője szinte végig kint futott a tűző napsütésben, amely ekkor már 38 fokot adott, holott három órával korábban még 20 fokkal volt hűvösebb.
http://farm7.static.flickr.com/6185/6068948100_54d9c017e6_o.jpg
Hamar fel lehetett azonban érni a nyeregbe ahol számtalan útirány táblája is ki van írva.
http://farm7.static.flickr.com/6209/6068948786_326bfcd529_o.jpg

Innen már „csak” egy völgyút volt hátra, ám előtte még bementem Norciába, Szent Benedek (Európa védőszentje) és ikertestvére, Szent Skolasztika szülővárosába.
http://farm7.static.flickr.com/6183/6068402947_54a573c37b_o.jpg
http://farm7.static.flickr.com/6204/6068950216_6cd61677f5_o.jpg
http://farm2.static.flickr.com/1388/5167521484_751828c6f9_o.jpg
http://farm2.static.flickr.com/1212/5166923033_c5f0995a37_o.jpg
Itt tudtam vizet is vételezni, mert sajnos forrással, bolttal útközben nem találkoztam. Erre érdemes odafigyelni azoknak, akik ezen a vidéken túráznak. Végül 84 km és 1300 m szint lett a kör és jöhetett az igazi szieszta.

A harmadik és negyedik utam már útközben volt és egy-egy – a BIG listán szereplő - csúcsra irányult.

Montelupone az Adria-tengerhez közel, fekszik egy impozáns hegy tetején. Ezen a vidéken különösen jellemző ez az építkezési mód, hiszen a közeli Loreto, Recanati vagy Morovalle is így épült fel. Ez a hegy nem régóta szerepel a BIG listán, igazából a „Tirreno-Adriatico” kerékpáros verseny miatt került be, mert annak egyik, híres hegyi befutója.
http://farm7.static.flickr.com/6086/6068951706_c6c1e9b701_o.jpg
A taktika az volt, hogy a csúcsról először legurultam az út legmélyebb pontjáig, majd onnan másztam vissza. Ritkán alkalmazom ezt a módszert, de a déli hőségben (37 fok) kifejezetten jól jött. Amíg leértem az elég volt némi pörgetésre és bemelegítésre, így még jobban is esett a hegymászás.

Még a korábbi versenyről is volt felfestés az aszfalton.
http://farm7.static.flickr.com/6199/6068757432_1e3d26ffe6_o.jpg
Egy kereszteződés volt útközben, de az irányt egyértelműen mutatta a tábla, melyre ki is helyeztem egy BIG matricát.
http://farm7.static.flickr.com/6070/6068758528_affc939bb4_o.jpg
Aztán jöhetett a „történelmi befutó” és az óvárosban fel is értem a legmagasabb pontra.
http://farm7.static.flickr.com/6202/6068213159_48c13f4e86_o.jpg
http://farm7.static.flickr.com/6082/6068761076_e3d15cc943_o.jpg

A másik csúcs a Passo della Futa (903 m) volt. Ez a gyönyörű hely a Firenze – Bologna autópálya közvetlen közelében húzódik meg Emilia-Romagna és Toscana határán.
http://farm7.static.flickr.com/6077/6068767486_16b458a4f3_o.jpg
Itt is a csúcsról visszagurulás volt a logisztika, de azért ez már egy húzósabb emelkedő volt, így a gurulás is hosszabbra sikerült.

Roncobilacco felől indítottam a mászást.
http://farm7.static.flickr.com/6068/6068219461_dfb6d256ee_o.jpg
Eleinte már az is nagy szónak számított, hogy visszaérjek az autópálya szintjére. Aztán jött egy pihentetőbb szakasz, majd végre árnyékban sikerült tekernem.
http://farm7.static.flickr.com/6089/6068222259_8020581c21_o.jpg
Itt is találkoztam útszéli stációval. Olaszországban nagyon sok ilyen készült, nálunk is láthatóak néha, de Magyarországon inkább a kőkeresztek, feszületek az elterjedtebbek.
http://farm7.static.flickr.com/6204/6068223947_0cc52a10b9_o.jpg
Itt, Olaszországban Szűz Mária és Szent Antal ábrázolása a leggyakoribb.
A küzdelem gyümölcse a vidám felérés volt és így újult erővel tudtam ismét a gázpedált tartani a nap hátralévő részében.
http://farm7.static.flickr.com/6186/6068772528_2ddd224cd0_o.jpg

Teljesen beleszerelmesedtem Olaszországba. Igazán csodálatos ország!

Egy részt már közzétettem itt, de most felkerült a netre fotókkal, térképpel, stb mind a 4 nap:

http://www.gyorgyigabor.hu/201105_OlaszAu_4nap.html

1 BIG volt csak a Gardeccia, de emlékezetes maradt a 2. és a 4. nap, nagyon !

GyG

Ma elmentem a Börzsönybe.
Kismarosnál szálltam le a vonatról, elsõ utam a Hegyes-tetõre vezetett. Az elején az aszfaltos út csak enyhén emelkedett. Aztán ez elfogyott, következett 1,9 km földes-köves út az erdõben. Slick gumival mentem, gondoltam egy kis terep miatt nem cserélem le a gyors gumikat. Ja, nincs is más gumim...
Mivel egész évben kizárólag aszfalton közlekedem, csodálkoztam magamon, hogy mennyire könnyen megy fölfelé a terepen, Hozzá kell tennem, hogy az út tényleg elfogadható volt.
A cél a Julianus barát torony volt. Nem is gondoltam, hogy ez ilyen jó lesz, valami leamortizálódott fakilátóra gyanakodtam látatlanban.
Így néz ki egyébként:
https://picasaweb.google.com/112459401346737740934/NagyHidegHegy20110918#5653771120718531394
A Dunakanyar és a Visergádi vár is látható innen:
https://picasaweb.google.com/112459401346737740934/NagyHidegHegy20110918#5653771262395733138
A gyönyörû táj után folytattam utam Kóspallagon és Királyréten keresztül a Nagy Hideg-hegy felé. Ezt a mászást már András barátommal együtt kezdtem meg.
Már régóta fel akartam menni ide, Kreicsi Gáborral is többször beszéltünk róla, de mostanáig váratott magára.
ÓRIÁSI CSALÓDÁS VOLT!!!
Az út kritikán aluli, soha nem mentem még ilyen rossz úton. Olyan volt, mintha vonatsínek között
bicikliztem volna:
https://picasaweb.google.com/112459401346737740934/NagyHidegHegy20110918#5653771477651201794
vagy:
https://picasaweb.google.com/112459401346737740934/NagyHidegHegy20110918#5653771586287636226
Ahol ezek a képek készültek, ott meg tudtam állni, itt voltak a legkisebbek a kövek.
Mindegy, gondoltam, ha már itt vagyok felmegyek, hátha jobb lesz késõbb az útminõség. Hát nem lett. Ezen a szutyok úton 10-12 km/h-val tudtam menni fölfelé. Sokszor vissza akartam fordulni, de teljesíteni akartam.
Vére felértem, de nem túl sokat lehetett látni, a fák takarták a kilátást.
Azért a csúcs melletti fénykép megvan, ez volt a lényeg:
https://picasaweb.google.com/112459401346737740934/NagyHidegHegy20110918#5653771821631134322
Valahogy sejtettem, hogy lefelé még szörnyûbb lesz, hát igazam lett. Szétrázta mindenemet az út, csak a szerencsén múlt, hogy nem estem el több esetben.
Végül elértem ismét az aszfaltos úthoz, ott már megnyugodtam. Baleset nélkül zártam ezt a horror szakaszt.
Konklúzió:

SENKINEK SEM AJÁNLOM, HOGY FELMENJEN!!!

Nem tudom ki hogy van vele, de nekem az nem poén, hogy állandóan a földet kell néznem, hogy éppen milyen kõsziklán kell valahogy átevickélni, egyéb másra esélyem sem volt figyelni.

Egyébként tanulópénznek nem volt rossz, megerõsítette bennem, hogy soha nem szabad elhagynom az aszfaltot, így nem érhetnek ilyen kellemetlen élmények.

Szia sonny,
elég rég voltam a Nagyhideghegyen, de a turistaház elől mintha jó kilátás lett volna....
Már arra sem emlékszem, mennyi aszfalt és köves út volt. Ezek szerint elég sok köves.....
Nekem csak a legvége rémlett a fák közt, meredeken.

Teljesen osztom a föntebbi idézett sorodat.

Hasonlóan kellemetlen meglepetés ért 1szer idén Svájcban, Bettmeralp felé, amikor elnéztem vmi elágazást és aszfalt helyett köves úton mentem pár km-t.
De ami maradandóbb: figyelmetlenül olvastam egy emelkedő leírást és nem tűnt fel, hogy a tetőig 5 km köves út; 1300m-n értem oda és az is jócskán pocsék minőségű volt, mint a tiéd. 1,5 km után vissza is fordultam (Hisz így már nem aszfaltos 2000-esről volt szó :-) )

Kellemes aszfaltos emelkedőket kívánok ezután ! Van elég :-)

GyG

sonnycrockett wrote:

Nem tudom ki hogy van vele, de nekem az nem poén, hogy állandóan a földet kell néznem, hogy éppen milyen kõsziklán kell valahogy átevickélni, egyéb másra esélyem sem volt figyelni.

Egyébként tanulópénznek nem volt rossz, megerõsítette bennem, hogy soha nem szabad elhagynom az aszfaltot, így nem érhetnek ilyen kellemetlen élmények.

A velo magazinban is megjelent egy cikkem erről, az itt elolvasható:
http://gyorgyigabor.hu/2011_FRAlpok_cikk.html

Amúgy viszont, annál több infót nyújtó élménybeszámoló, de még mindig nem a tök részletes, még jobban átélhető --> mert itt-ott esős napom, vagy máskor jó, az, ha részletesen ír az ember, hogy más is átélhesse teljes mértékben :-)

2004-ben jártam először és kerekeztem végig a Francia Alpok Tour de France emelkedőkben gazdag hegyi útjait, akkor lettem szerelmese az Alpok eme régiójának, és megszállottja a különböző 2000 m feletti emelkedőkre való bringázásnak: azóta nyári bringatúráim színhelye vagy az Alpok, vagy a Pireneusok. Utóbbi összes aszfaltos, 2000m fölé vezető emelkedőjének felkeresése után 2010-ben ismét az Alpok ezen - számomra kedvenc - része felé fordítottam kerékpárom kormányát: jobban vonz ez a terület, mint az Alpok többi része; a pluszt pedig a Francia körverseny által fémjelzett kerékpáros történelem, a sok kerekes és az jelenti, amit a Tour bő 100 éves históriája ad hozzá: az ember legendás kerékpáros „csaták” helyszínein tekerhet. Mások nyaralásaik során városokat, zeneszerzők, írók, képzőművészek életének helyszíneit keresik fel, számomra hasonló élményt ezen emelkedők, mint a La Bonette (2802 m), Col d’Izoard (2361 m), Col du Galibier (2645 m), Alpe d’Huez (1860 m), Col de l’Iseran (2770 m) jelentik. Emlékezem a nagy kerekesekre, tisztelgek előttük.
Mint egyike a 2000 m fölé vezető emelkedők gyűjtögetőjének, az előző évekhez hasonlóan most is ezek jelentették a túra fő „mérföldköveit”, kiegészítve az útba eső, nosztalgiázást jelentő legendás kaptatókkal. 2008-ig már feltekertem az összes alpesi 2000 m feletti aszfaltos hágóútra, erre a nyárra azt a célt tűztem ki, hogy teljessé teszem a gyűjteményt és felkeresem a hátralevő 2000 m feletti burkolt emelkedőket. Májusban Ausztriát „fejeztem be” (21 db), e júniusi túra célját a francia, eddig kimaradt 2000-esek jelentették, majd júliusra maradtak a svájciak és olaszok. (A még hiányzók listáját több mint tucatnyi nevesebb kerékpáros és motoros, endurós honlapok (pl. climbbybike.com, quaeldich.de, tornanti.it, cyclingcols.com, cycloclimbing.com, stb) , listák alapján véglegesítettem.)

Mivel az idén a francia Alpokba tervezett túrára nyár elején kerülhetett sor, ezért alaposan figyeltem a hágóutak státuszait, hogy mikor nyitják meg őket; legjobb információk az adac.de (http://www.adac.de/reise_freizeit/verkehr/alpenstrassen/ ) és az http://www.alpineroads.com/passstatus.php -n találhatóak.

2011.06.10. Budakalász – KÖZLEKEDÉS – Gramatneusiedl – Schwechat (reptér) – REPÜLÉS - Milano Malpensa – Ponte Ticino kemping= (bringával):43,7 km + 60 m szint
Több órás vonatozás után szerencsére kellemes időben kerekezhettem a schwechati reptérre. Imádok megérkezni oda: ahogy a kifutópálya déli végénél, a kerítés mellett elhajt az ember és megállva csodálja a leszálló „vasmadarakat”….. – mindig megállok ott pár percre. Egy kisebb – nagyobb esőzóna felhői felett repültünk, leszálláskor a naplemente fényei sütöttek be a repülőgép ablakain, miközben még szitált az eső. A csomagokra történt hosszas várakozás és felmálházás után már sötétben tekertem fél órát a Ticinó folyóparti kempingig, hogy onnan másnap egy órán belül elérhessem az Alpok hegyeihez „eljuttató” vonatot.

2011.06.11, szombat: Ponte Ticino – Novara – VONAT – Torre Pellice – Rifugio Barbara Lowrie (1753 m) – Barge – Paesana – Pian de Re (2020 m) – Paesana közeli vadkemping = 114,2 km + 2806 m szint



Hajnali eső után már kellemes, napos időben – jól suhanó bringán - pedáloztam a síkságon Novarába, ahonnan néhány órás vonatozással Torre Pellicéig, az Alpok lábához. E fél napba préseltem még bele két közeli, BIG listás kaptatót: előbb az egyik legnehezebb olasz emelkedőt, a Rifugio Barbara Lowrie (1753 m) -hez vezető, átlagosan 11,2%-os hegyi utat, majd ezen szűk két hetes túra, első új 2000-esét, a Pian de Re-t (2020 m). A település végén egy út széli, nem látogatott park széle ideális helynek bizonyult 25 kg-s málhám nagy részének az elrejtéséhez. Oda-vissza út és brutális emelkedőről lévén szó, semmi értelme nem lett volna azzal feltekerni. Megjegyzem: az időnkénti 20-24%-os meredekség miatt lehetetlen is lett volna.

Maga a turistaházhoz vezető emelkedő lombos erdőben, zubogó patak mentén induló, keskeny – időnként itt-ott hibás, foltozott – aszfaltcsík. Noha a diagram szerint kilométerei jellemzően 10-14% meredekek és egy fél km 16,7%-os, valójában azért volt ennél nehezebb mert a 16-18% meredekek és a 8-10%-os részek váltogatták egymást. Idővel picit nyílt a völgy, egyszer a patakon átvezető hídon megálltam a zubogó víztömeget megörökíteni. 1400m felett legelőn is vezetett az út, pásztorokat, illetve kis bocikat is láttam, majd

a végső 2 km már pásztorkunyhókat követően haladt a völgy jobb oldalán; ekkorra végre a völgy végi hegyek elől is feljebb emelkedtek a felhők; hófoltok is előbukkantak. Az utolsó, 20-22%-os meredek részről már a turistaház sík medencéjéhez érkeztem, nem kicsit lihegve. Az emelkedő egyébként a www.climbbybike.com kb. 10000 emelkedőt tartalmazó listájából a 132. legnehezebb. A turistaház környékén éppen építkezés folyt. Körbefilmeztem, készítettem pár fotót, majd nem túl sok időzés után gurultam is vissza óvatosan a völgybe.

Bringám felmálházása után gyorsan hajtottam is tovább a lankásan lejtő úton Kelet felé, hiszen szaladt az idő. A hegyek mentén nem kellett sokat unalmas terepen hajtanom, mert Bargétól (355 m) már fordultam is a hegyek felé: egy 613m magas névtelen hágón keltem át a Pó folyó völgyébe, útközben pár csepp eső már elkapott. Túrám során először itt próbálhattam magam málhásan emelkedőn. Szerencsére nem sok lejtőben volt részem, hamar Paesanába értem, ahonnan néhány km-t Nyugatnak hajtva már kezdődött is napom második, és túrám első új 2000-es emelkedője, a 2020m-en végződő Pian de Re-nek hívott Pian de Regina. Túratervezésemkor – mivel a környéken a közelben nem akadt kemping – ezen éjszakára vadkempingezést terveztem, így az emelkedő előtt figyelmesen néztem az út környékét, hol találok csomag elrejtésre és esetleg vadkempingezésre alkalmas helyet. A gondviselés aztán helyileg tökéletesen időzített, kiépített „vadkempingező hellyel”, egy WC-s, fa asztalos, tűzrakóhelyes parkolóhellyel tett kedvemre. A WC-ben ráadásul tükrös mosdó volt, tökéletesen alkalmas kontaktlencse berakásra, kivételre. Gyorsan eldugtam csomagjaimat és 19:45-kor, kb. másfél órával naplemente előtt szokás szerint kis csomagommal (főleg meleg ruha, kis részben kaja: energiaszelet, banán) indultam neki az előttem álló 17 km-es, 1290m szintemelkedésű kaptatónak. Az út eleje többnyire zárt erdőben vezetett, semmi érdemi nem volt; fülemben szóló zene segített az unaloműzésben, tempózásban. Az út 1320 méteren, Crissolóig normál közút, onnan keskenyebb hegyi aszfaltcsíkként vezet tovább, már kifejezetten a turistaház felé: néhány km-t még erdőben, majd a végső kb. 300 m szintemelkedést panorámaúton. Felhős idő és naplemente után járva keveset láttam már; lent nagy vízhozammal zubogott a Pó. Teljesen az utolsó 1-2 km-re sötétedett be, ám a turistaházig lámpát még nem gyújtottam. 22:10-re értem fel; sokat nem időztem: alaposan felöltöztem, majd – jól világító lámpám segítségével - 30 perc alatt már vissza is gurultam sátorozóhelyemig, ahol esti készülődésem már időnként erős szél, valamint környéki dörgések-villámlások közepette telt. Az éjjel az eső végül épp sátorozóhelyemet kerülte el.

2011.06.12, pünkösd vasárnap – 2. túranap: vadkemping – Saluzzo – Busca – Cuneo – Borgo san Dalmazzo – Limone Piemonte – Colle Tenda – Tenda alagút – Ventimiglia – VONAT - Nizza – St laurent du Var = 177,9 km + 1633 m szint (3920 kcal)
Napsütéses napot sejtető reggelre, hosszú vonulós napra ébredtem: tervem szerint három emelkedőn át – kb. 160-170 km-es útvonallal - Nizzába tartottam. A reményekkel ellentétben a reggeli szakadozottságot ígérő felhőzet órákon át nem akart szakadozni, így – emlékeim szerint - hosszú ujjúban tekertem több órán át. Kiérve a Pó folyó völgyéből, ismerős terepen, 2006-os túrámra nosztalgiázva hajtottam Cuneó felé; előttem láttam a felhőzet szélét. Itt kb. bő órán át unalmas, sík és forgalmas úton pedáloztam; jól esett



egyszer útközben picit megállni, nyújtózni egyet és péksütit enni. Ahogy a 2005-ös Fausto Coppi bringamarathon (187 km + 4400 m szintemelkedés) miatt lelkemben is kellemes emlékeket őrzök Cuneóról, úgy a napsütés is megérkezett a város közelébe érve. Örömmel tértem vissza a főtérre, ahol marathonom indult is, illetve a célba is ott volt. Mosolyogva tekertem körbe és persze készítettem néhány fotót, videósnittet.
Borgo san Dalmazzo után a hosszan lankásan emelkedő Tenda hágó völgyébe, Franciaország felé fordultam. Semmi tábla nem jelezte, hogy mennyire járható kerekeseknek a Tenda hágó alagútja. Tájképileg is unalmas, eseménytelen volt ez a szakasz, semmi emlék nem is maradt róla: lombos erdős hegyek között hajtottam, miközben az idő szinte észrevehetetlenül hűlt; a Nap sem sütött már. Limone Piemontéban padon eszegetés közben már csak 20 fok volt, majdnem fáztam. A Tende hágóút szintdiagramja alapján nem tudtam, hogy milyen magasan vezetik át a főutat az alagúton, illetve hol tér le a hágóút; kíváncsian vártam. Gyakorlatilag 1300 méteren ért fel az út az alagúthoz, ahol a változó irányú haladást lámpa irányította; tábla pedig azt jelezte: kerékpárral tilos az átkelés. Noha felháborodhattam volna, hogy ezt lentebb miért nem írták ki, mégsem tettem; számomra egyértelmű volt, hogy a tiltó tábla ellenére áthajtok. Miért ? Két másik választásom lehetett volna: a Tende hágóra málhával felhajtva a túloldalán murvás vagy földúton leereszkedni (defektveszély miatt nem akartam), illetve bőven több mint 100 km-es kitérővel körbemenni.

Azért, ha már itt jártam, málha elrejtés után gyorsan felhajtottam a BIG listás Tenda hágóra (1871 m). Az emelkedő egy drótkötélpálya alatt többnyire mezőn tekergett fölfelé, így a hideg idő miatt direkt örültem, ha erdő védett a hűs széltől. Nem volt ám örömkerekezés, hanem olyasféle járhatott a fejemben: „-Nem érdekel, ha már itt járok, csakazért is behúzom ezt a BIG listás kaptatót is.” A túrán ez volt az első olyan alkalom, amire az ember azt mondja: ilyen időben az ember a kutyáját nem engedi ki: a hágóról körbenézve, a hegyeket is mind több helyen takarta felhő, több helyen is esett már, miközben szél fújt (láttam is ám a zászlókon). Amint felértem, két fotó után az a gondoltam, az a riasztás jutott eszembe: „-Azonnal elhagyni a helyszínt!” 7 – 10 fok volt.


Visszaérve gyors felmálházás után, végül 17 órára értem a Tenda alagút bejáratához. Az alagútba hajtva először eszembe sem jutott semmi kockázat: egy irányú út lévén, az autók gond nélkül előztek meg. Mikor túl a féltávon (kb. 1 km) az utolsó autó is mind jobban távolodott, akkor esett csak le a tantusz: „-Hiszen idővel el fog indulni a szembeforgalom…!” – miközben én még odafelé pedálozok. Nosza, nagyobb tempóra kapcsolva, időfutamozva hajtottam tovább és vártam, hogy egyre nőjön az alagút kijáratát jelző világosság. Sikerült gond nélkül átjutnom.
Sajnos nem fogadott sokkal szebb idő, talán csak picit. Enyhe szitálás közepette igyekeztem lefelé, Dél és a világosabb felhők felé. Nem sokat nézelődtem, inkább igyekeztem, sok is volt még előttem. Idő szűkében járattam az agyam, mitévő legyek, hisz még két emelkedő várt rám, ráadásul másnapra is nehéz napot terveztem. Végül Breuil sur Royában (vékony felhők alatt, jobb időben) találtam megoldást: a két kaptató helyett toronyegyenest le az olasz Ventimigliába, a tengerpartra, ahonnan vonat jár Nizzába. Tudtam nizzai vonatmenetrendet is nézni, kiderült: alaposan igyekeznem kell, hogy elérjem az utolsót, különben tekerhetek még kb. 40 km-t Nizzáig.
A tenger előtti utolsó 8 km-n ellenszél miatt, lábamban több, mint 150 km-rel még komolyabb erőbefektetésre, küzdelemre kényszerültem, utolsó erőtartalékaimra volt szükség. Végül hiába próbáltam, feladtam…. Majd 3 perc múlva csak megpróbálkoztam újra – és nem hiába. Pár perccel vonatindulás előtt értem az állomásra, majd a vonatra felszállva pedig 1 perc múlva már indult is.


Kedvenc városomban, Nizzában kicsit nézelődtem az imádott sétányon, plage-on, lassan tekertem és - szürkületben - emlékezetből még a tengertől 5 km-re fekvő kempinget is sikerült megtalálnom.

2011.06.13, pünkösd hétfő – 3. nap: St. Laurent du Var – Nizza – Isola (kemping) – Col de la Lombarde (2350 m) – Santuario St Anna (2010 m) – Colle della Lombarda (2350 m) – Isola = 156,4 km + 3168 m szint (4995 kcal !)

2008-ban túrám egyik legnagyobb és legemlékezetesebb napja volt, mikor tengerszinttől a La Bonette 2802 m-es tetejéig tekerve egy nap az Alpok legnagyobb szintkülönbségét tekertem le 25-26 kg-s málhás bringámmal. Ha nem is ugyanarra készültem, mindenesetre hasonlított rá, de mégis más volt: kb. 100km málhás tekerést követően idén, 2011-ben málha nélkül készültem 2000m fölé, azonban a 2350m magas Lombarda hágó meghódítása után a túloldalon kis kitérővel terveztem felkapaszkodni a még fel nem keresett, így hiányzó 2000-es, St Anna kolostorhoz, majd újabb 500m szintemelkedéssel a Lombarda hágón vissza Isolába.
Korai kelés után hamar kiderült, hogy a tengerparti településeken pünkösd hétfő ellenére is akadnak nyitva levő élelmiszerboltok. Délelőtt lassan emelkedő, több órás –




harmadszori tekerésem következtében jól ismert – úton pedáloztam az Alpok déli hegyei felé, közé. Kellemesen meleg volt. Szurdokokon átkelve, itt-ott nosztalgikus érzéseket
átélve érkeztem Isolába, ahol egy nem üzemelőnek tűnő kempingben vertem sátrat, ám másnap kiderült ennek cáfolata. Megebédeltem, majd kora délután


nekivágtam a Col de la Lombarde-nak (2350 m). Mint korábban, az alsó része kevés látványt nyújtott, azonban Isola 2000 fölött annál inkább: ott már egy eső után tekertem, úgy hogy láttam DK felé, Olaszországban dörög és villámlik még. Csodás tájon hajtva élveztem a kerekezést, fotóztam, filmeztem is bőven, ráadásul az út le volt





Kilátás a kolostor árkádja alól


zárva, mondván a hágót a tél után még nem nyitották meg a forgalomnak (kíváncsian vártam, hogy miért). A hágóra érve épp egy hegyi kecskét kezdtem filmezni amikor egy a gyűlölt, hangos motorosok közül elijesztette. A tetőn az olasz oldalon látszott, hogy útépítés volt ott korábban, ám egy óra múlva, visszafelé azt is láttam, hogy az olaszok a hágóútra azt írták: „Nyitva”. Ők megnyitották a forgalomnak, csak erről a franciák nem értesültek ?




Mire gurulás után 1820 m-ről megkezdtem a 2 km-s meredek emelkedőt, ismét esni kezdett. Hiába ment el az előző esőzóna, mégsem csak annyi volt az egész. Dacoltam a csapadékkal, haladnom kellett, zuhogó esőben értem fel a kolostorhoz, de a lejtőre ismét elállt, tisztulni is kezdett.
Naplemente után, szürkületben hajtottam visszafelé a Lombardára (életemben negyedszer hajtottam fel rá), szemben már égtek a St Anna kolostor fényei. A Lombarda hágó francia oldalán időnként ismét esőben ereszkedtem – óvatosan – ráadásul 3-4 km-s szakaszon a köd is megtalált: így sötétben, esőben, ködben, kb. 25 km/ó-val ügyeskedtem lefelé, hogy épségben leérjek. Sikerült :-) Elázni is sajnos; éjfél után tértem nyugovóra.



Folyt köv.

A teljes fotóalbum:
https://picasaweb.google.com/102702881307043062697/2011FranciaAlpokBringaval2000mEsEmelkedokVadaszata10EddigFelNemKeresettUj2000Es#