Posts : 1117 Join date : 2007-09-26 Age : 47 Location : Budakalász, Hungary
Subject: Supitz Feri Sun Sep 25, 2011 12:17 am
Nem tudom, Feri olvassa-e, de nagy gratuláció Supitz Ferinek: ő lett a legjobb ausztriai bringás!! Szerintem motiválta is ez :-) Idén 49 BIG-t keresett fel.
Posts : 70 Join date : 2008-05-08 Location : Saalfelden
Subject: Re: 2011. évi túrabeszámolók Sun Sep 25, 2011 10:18 pm
gyorgyigabor wrote:
Sajnos a sok BIG-es túrákról nem nagyon írt
A blog elsösorban a Steinernes Meer-röl szól, arról szeretnék informálni minden esetleges érdeklödöt. A BIG-ekröl az én beszámolóim nélkül is sok információ található.
gyorgyigabor
Posts : 1117 Join date : 2007-09-26 Age : 47 Location : Budakalász, Hungary
Subject: Re: 2011. évi túrabeszámolók Sun Sep 25, 2011 11:59 pm
Értem :-( Kétségtelen a kőtengeri napló jelentheti azt is. Ettől függetlenül persze érdekelnek érdekesebb bringás kalandjaid.
GyG
( A Hochtor az tartozik a kivételek közé :-) - mert az nem Steinernes meer)
ferix wrote:
gyorgyigabor wrote:
Sajnos a sok BIG-es túrákról nem nagyon írt
A blog elsösorban a Steinernes Meer-röl szól, arról szeretnék informálni minden esetleges érdeklödöt. A BIG-ekröl az én beszámolóim nélkül is sok információ található.
gyorgyigabor
Posts : 1117 Join date : 2007-09-26 Age : 47 Location : Budakalász, Hungary
2011.06.14, kedd – 4. nap: Isola – St Etienne de Tinee – Cime de la Bonette (2802 m) – Jausiers = 73,2 km + 2010 m szint (2681 kcal) A Cime de la Bonette (2802 m) ugyan hivatalosan nem az Alpok legmagasabb aszfaltos útja - az az Ötztaler Gletscherstrasse (2829 m) – azonban mégis ide felérve érzi a kerekes, hogy aszfalton ez az Alpok teteje; körbe tekintve a hegyek többsége szemmagasságban, illetve az alatt látható, a festői kilátást semmi sem zavarja. Ráadásul szép emléktábla fogadja a bringásokat. Számomra 2008-ban pluszt jelentett, hogy egy nap alatt tengerszintről tekertem fel málhával 2802 m-re és egyébként is a csendes vidék, minimális forgalom (kevés motoros) és nagy szintkülönbség miatt egyik kedvenc hágóutam lett. Hosszú, de nem egy nehéz emelkedő, sehol sem meredekebb 8 %-nál, kivéve a csúcsra vezető 12 %-os utolsó kilométert.
Úgy is készültem e napra, hogy megint nagy élmény lesz és részben búcsúztam is tőle. Idénre terveztem ugyanis, hogy egy nagy dobással fejezem be több hetes bringatúráim sorát: nyár végéig feltekerek a még hiányzó, aszfaltos, 2000m fölé vezető utakra, így a világhálón található listák közül enyém lesz a legbővebb. A Francia Alpokban ez volt a búcsútúrám, a Bonette pedig az egyik kedvencem. Nosztalgia érzések szőtték át az egész napot: St Etienne de Tinee felé hajtva, majd a vízeséshez érve, aztán tovább és tovább. Bousiéyas néhány házánál épp akkor kapott el az eső, amikor fedett helyre tudtam behózódni, így hatékonyan használtam ki a várakozást. Nem örültem az eső miatt felhősebbé vált időnek, ráadásul a következő órában is el-el eredt még per percekre, ám a végső 5 km-n épp a korábbi eső következtében lett varázslatos az élmény: a felhők körülöttem kergették egymást. Időnként 1-2 km-t felhőben hajtottam, majd azok eloszlásával napsugár varázsolt klassz fényeket a gerinc környékére. Csodás volt! Noha a hágóutat már hetekkel korábban megnyitották, nem számítottam rá, hogy a csúcsra vezető „nyakörv” - mivel az nem szükséges a nyergen történő átjutáshoz – nem lesz letisztítva. Jobbról, ÉNY felől annyira rálógott a hó, hogy reménytelen volt a továbbhaladás, ám balról, Keletről csak kb. 150 méternyit kellett a hófolt melletti sávban tolnom a kerékpárt, azon kívül hajthattam a kőtörmeléktől koszos úton. 2004 óta ötödször értem fel a Bonettére, ebből háromszor málhával. Pazar fények közepette körbefilmeztem, majd még világossal gurultam le Jausiersbe, ahol a naplemente fényeiben állítottam sátrat. Szép, emlékezetes napot zártam.
2011.06.15, szerda – 5. nap: Jausiers – Barcelonnette – Col du Allos – Allos – Parking du Laus, 2110 m (Allos tó alatt)- Allos – Col du Allos (2240 m) – Jausiers – Col du Vars (2111 m) – Guillestre = 150,8 km + 3836 m szintemelkedés (4433 kcal)
A szűk két hetes túra egyik nehéz napja következett: málha nélküli szűk 3000m szintemelkedésű túra az utoljára 2004-ben felkeresett Allos hágóra, és azután egy világhálón minimális információval rendelkező aszfaltos 2000-eshez, az Allos tó alatti Laus parkolóhoz (2110 m) (új 2000-es!), majd Allos hágón való visszaérés után este még málhával átjutni a Col de Vars (2109 m) hágón Guillestrébe, hogy másnap könnyebb napom lehessen. A vártnál picit lassabb készülődés és vásárlás miatt, a Barcelonette-ban elfogyasztott reggelim után kis késésben kezdtem meg az Allos hágóutat. Legutóbb Dél felől, most 7 évvel később Észak felől hódítottam meg; szebb is ez az oldala, de a hágó maga kifejezetten nem az: éppen a hágó az a hely, ahonnan a legkevesebb kilátás nyílik. Útközben szép kilátás nyílt a Cayolle hágóút völgyére, vissza Barcelonette felé és az amögötti hegysorra, majd a végén az Allos hágó környékére. Allos faluban megebédeltem, majd tűző napsütésben kezdtem meg a parkolóhoz vezető 700m szintkülönbségű emelkedőt, miközben NY felől lassan sötétedni kezdtek a felhők. A kaptató utolsó 3 km-e a korábbiakhoz képest nehezebb, jócskán meredek volt: 10-14%-os. Sok kilátás nem volt fenn, hamar gurultam is vissza. Allosban (1450 m) épp befejeztem az újabb energiautánpótlást, amikor megnyíltak az ég csatornái. Viszonylag meleg időben, ám gyenge, így kevéssé hűtő esőben hajtottam a hágó felé. Hol elállt az eső, végre levehettem az esőkabátot, hol újra szitálni kezdett és következhetett az újabb pár perces procedúra. Elegem lett. Az utolsó települést követően, a szépen tekergő úton hajtva láttam, hogy a közelben, a völgy nyugati oldali hegysorán esik az eső, ám szerencsére nem felém jött tovább. Barcelonnette-ből igyekezve értem vissza Jausiersbe (száradó ruháim megúszták az esőt), ahonnan amilyen gyorsan lehetett, már indultam is tovább, immár 26 kg cuccal felmálházott kerékpárommal, lábamban kb. 110 km-rel és 2900m szintemelkedéssel. A Col du Vars hágóúton negyedik alkalommal jártam, ebből kétszer világossal értem fel, ez volt a második, hogy sötéttel. Döntetlen lett az állás A leágazásnál bekaptam pár falatot és készültem lelkiekben a meredek kilométerekre, málhával ! Valóban nem volt leányálom, de legalább forgalom sem volt. Magamban voltam a küzdelmemmel a 9-11%-os kilométereken. A szokásos módszert alkalmaztam: kitűztem egy részcélt: a 10-11%-oson 1 km-en át meg nem állni), aztán, amint ez meglett, tovább toltam ki ezt a határt: még 200métert, aztán még egy kicsit. Azt hittem, a szürkületben, majd sötétben már csak egymagam járok a vidéken, amikor egy hajtűkanyarban két stoppossal nem futottam össze. Fel is ajánlották, hogy lefotóznak. 22:20-ra értem fel a Vars hágóra; alaposan felöltöztem, készítettem egy fotót és a videó sem maradt el, majd kellemes lejtőn, forgalommentes úton nyugodtan Guillestrébe ereszkedtem, ahol ráadásul a sötét ellenére is sikerült megtalálni az ismerős kempinget; nevét olvasva, ismerősen csengett. Az egész túra során végig „állati jó” érzés volt, hogy utam nagy részén, sorra korábbi emlékek köszöntek vissza: itt is, amott is jártam már, stb… Az érzés átadása miatt fejtem ki: Eljutottam arra a szintre, hogy úgy vagyok már a Francia Alpokkal (ez a 6. túrám itt), mint öt tátrai túrám után lettem a Szlovákia hegyes részeivel: töviről-hegyire bebarangoltam már, nagy részét úgy ismertem már, mint a tenyerem. Ezt érezni a Tour de France hazájában, hegyei közt, „hazajárni oda” hatalmas élmény! A kempingben nyugodtan vertem sátrat és vacsoráztam meg a recepció előtti asztalnál; nem zavart a hajnali ¼ 2-es alvás sem, hiszen újabb szép és sikeres napot zártam.
2011.06.16, csütörtök – 6. nap: Guillestre – Col d’Izoard (2361 m) – Cervieres – Les Fonts felé (földúttá válik) – Briancon = 64,2 km + 1664 m szintemelkedés (2127 kcal) Talán az átlagosnál könnyebb napra készülhettem, bár az Col d’Izoard hágó és Les Fonts (2040 m) felkeresése után opcionális lehetőségként szerepelt még egy BIG listás emelkedő felkeresése Brianconból. Reggel Guillestrében a főtéri Tourist Office-ban megnéztem a kitett időjárás-előrejelzést (e napra szuper időt, másnapra napos-esőset írt), közben 50-60 fős bringás csoport érkezett a városközpontba. Júniusban, még szezon előtt ! Szikrázó napos időben a Guil patak mentén indultam a legendás, Col d’Izoard hágó (2361 m) felé: a magasabb hágók ellenére túrámnak ez volt a legmeredekebb málhás emelkedője, sok 9%-os meredek kilométerrel. A száraz, sziklás völgyben a majdnem sík km-k helyetti plusz kb 150 méter szintemelkedést jelentő terelésnek először nem örültem, ám végül elvarázsolt az útról a völgyre nyíló fantasztikus panoráma, így utóbb kifejezetten örültem, hogy így alakult. Nem sokkal a hágóút leágazása előtt egy engem utolért „egy szál bringás” üdvözölt és fejezte ki elismerését a hágók málhás meghódítását illetően. Az Izoard hágóút eleje váltakozó meredekséggel megfelelő bemelegítést nyújtott a La Chalp települést követő nehézségekhez. 9-10% meredek kilométerek követték egymást, melyet a szép táj és a legendás emelkedő miatt itt-ott fotókkal és videózással szakítottam meg, gyakran kísérték az utat padokkal, asztalokkal felszerelt pihenőhelyek; egyiknél az asztal ideális helyet nyújtott kamerám letételéhez: Izoard tekerésem is megörökítettem. Pár km múlva, szinte ugyanolyan szép időben jó volt viszontlátni 2004-es, első Franca Alpok túrámról emlékezetes hajtűkanyart, ahol anno szuper fotót csináltam. Most sem maradt el persze a fényképezés. Akkoriban még 1 kg-s kézi videókamerával nem nagyon videóztam tekerés közben, most már a csupán 20 dkg-s kamerával viszont bátran. Dél – DNY felől eléggé váratlanul sötét felhők érkeztek, a Casse Desertnél már csepegni is kezdett, így sajnos az utolsó kilométereken nem tudtam menetközi videót készíteni. A hágón míg egy kicsit esővédett helyen várakoztam, érkeztem papírkutya bringások: miután felértek, autó várta őket, egyikük már beülve ment tovább. Az ilyen „teljesítményt” nem tartom sokra, így kicsit más történet a bringázás, mint dacolva kint esővel, széllel, stb. Ezek a „jóidő bringások”. Beszélgettem egy 50 év körüli málhás bringázóval is, aki 2000 km-es túráján tekert éppen. Hiába vártam össz. kb egy órát, csak rövid ideig tűnt úgy, hogy javulhat az idő; mégsem gyors nyári záporról volt csak szó. A lejtő már a 2008-as Alpokban tett bringatúrámat idézte, akkor esőben érkeztem Északról az Izoardra és nagyon óvatosan ereszkedtem le a déli meredeken. Ráadásul ahogy visszagondolok, 2004-ben is a lejtő végén elkapott az eső; úgy tűnik az Izoardon nem lehet elkerülni az égi „áldást!” Cervieresig a kamásli ellenére, a víztől csicsogó úton, komoly esőben cipőm kissé be is ázott, rövid várakozás után megkezdtem a Les Fonts völgyébe induló emelkedőt. Nem tartott sokáig, ugyanis max. 2 km múlva az aszfaltburkolat megszűnt, amit még 800m hosszan „ellenőriztem is”: ott már nyugodtan fordulhattam vissza azzal a tudattal, igazolással: ez a 2000m fölé vezető út nem aszfaltos. Brianconba érve lassan abbamaradt az eső; az elromlott idő miatt egy pékségben finomságokkal kárpótoltam magam. Időnként negatív gondolatokkal volt tele a fejem (miért kell mindig esnie ? Szép nyári napokat szeretnék!), ám ezt felismervén próbáltam a jónak örülni: „-Végül ma is minden „kötelezőt” teljesítettem, nem panaszkodhatok!” Korábbi évekből ismerős kempingben vertem sátrat és nyugis estém végén viszonylag időben tértem nyugovóra.
2011.06.17, péntek – 7. nap: Briancon - Chalet Laval (2030 m) – Briancon = 72,8 km + 877 m szint (1448 kcal) Bár nem igazán kánikulai, inkább hűvös nyári reggellel kezdődött a nap, legalább kék volt az ég és rövidben lehetett tekerni. A város felső részén kicsit bekukkantottam a várba; meg is lepett a várkapu, illetve bástya belső falán egy Gino Bartali emléktábla: híres olasz kerékpáros volt, nyert Olasz és Francia körversenyt, Tour de France-ot is, az emléktáblát úgy sejtem 3 brianconi Tour szakaszgyőzelme indokolta. Mégis ilyen is szerintem csak Franciaországban fordulhat elő: egy történelmi épület falán kerékpáros (ráadásul olasz!) emléktáblája szerepeljen… Lankás emelkedőn hajtottam kelet felé, majd ahogy tudtam is, ez folytatódott még hosszan a Chalet Laval (2025 m) turistaház felé vezető völgyben is, párhuzamosan a francia-olasz határral. Ez egy kifejezetten unalmas, hosszú völgy, igazán csak az utolsó pár – ráadásul kicsit huplisan aszfaltos - kilométer szép, ám ottanra bár befelhősödött. Bár a quaeldich-en is Chalet Laval néve fut az emelkedő, ha precízek vagyunk, az aszfaltút kb. 2035m-en egy parkolóval végződik (körbe sziklamászóknak alkalmas és szép, vad hegyek, sziklák), a Laval turistaházhoz tán 300-500 méterrel lentebb ágazik le egy út, és valamivel alacsonyabban is van, mint a parkoló. Visszaúton a hideg miatt is fel kellett öltöznöm, majd az elkapott eső miatt egy buszmegállóban töltötten 3 órát, hiszen már a száraz cipőmben voltam, a másik még nem száradhatott ki; ezt már nem áztathattam el. Az eső végével nyugodtan visszatekertem Brianconba, majd kis nézelődés után a kempingbe, ahonnan interneten haza is üzenhettem és elég infót gyűjthettem a várható időjárásról: másnap kora délutánig, 14 óráig írták az esőt, azután viszont szép napos időt; az azutáni napra, egyik „kulcs napomra”, a Galibier újbóli meghódítására parádés időre számíthattam.
2011.06.18, szombat – 8. nap: Briancon – Col du Lautaret (2058 m) – le Bourg d’Oisans – Alpe d’Huez - Lac Besson (2080 m) – Le Bourg d’Oisans = 113,2 km + 2324 m szint (3156 kcal) Sajnos az esős idő szombat reggelre sem vonult el, mivel azonban délután már az Alpe d’Huez feletti Lac Besson (2080 m) volt a cél, haladnom kellett. Míg reggel Brianconban pár percre világosodtak a felhők, át-átsütött a napfény, mire elhagytam Briancont, megint esni kezdett. Esővel dacolva hajtottam a 2058m-es Col du Lautaret hágó felé. Két alkalommal 10-30 percre behúzódtam egy-egy fedett buszmegállóba, de mivel hosszú fölsőimet nem akartam eláztatni, rövidujjú mez fölött esőkabátban tekertem; megálláskor így melegen kellett tartanom magam. A sorozatosan már ötödik napi eső persze most is felbosszantott, de azért igyekeztem a reményre is gondolni: „-délutánra igazán szép időt írt a meteorológia; csak jönne már!” Hogy beleférjen még a napba a Lac Besson felkeresése és e napi céljaim is teljesítsem, végülis a feltámadó ellenszél ellenére, arcomba vágó eső és hideg ellenére is hajtottam a pocsék, ködös, esős hágó felé. Elszánt voltam, nem állíthatott meg az eső a célom teljesítésében. Néha már-már küldetéstudatot éreztem, hiszen több emelkedőről (pl: Larking Laus, Malga Mare, Mandelon, Dosso Galli) semmi bringás információ nincs az interneten és arra készültem, hogy én leszek az, aki ezeket megosztja majd a többiekkel, nem is alpesi országbeli bringásként. Valóban pocsék időben értem fel a hágóra, ahol a meleg étterem külső előterében öltöztem fel és vágtam neki még esőben a lejtőnek: „-Hol jön már a front vége ?”
Nem akartam az egész táskámat feltúrni a túlzottan elásott téli kesztyűért így az esőben, szélben, 8 fokban mindössze nyári kesztyűben kezdtem meg a lejtőzést. Útközben La Gravében a Tourist Office-ba betérve míg kiderítettem, megerősíttettem, hogy a Le Chazelet emelkedő nem aszfaltos) kissé meg is melegedtem. Fél órával később a duzzasztott tó környékén végre kiértem az esőzóna alól, megérkezett a font: végre rövidre vetkőzhettem és sütött már a Nap is. Míg Le Bourg d’Oisansban szintén ismerős kempingben állítottam sátram, lassan sikerült kissé átmelegednem. Vásárlás után következett Alpe d’Huez, majd az afölötti, Lac Besson, amit 2004-ben a Col de Poutran hágóra valófeljutáskor már szintén eléggé megközelítettem, csak akkor még nem nagyon tudtam e tóról és nem voltam ily elvakult az aszfaltos 2000-esek gyűjtését illetően. Ismét kb. 2-3 km emelkedő és 80 m szintemelkedés miatt tekertem előtte fel 1250 m szintet. Nem először és nem is utoljára (ld. júliusban Dosso Gallinál 1 km emelkedő miatt tekertem bő 100 km-t és több, mint 1700 m szintemelkedést, illetve Lai da Vons miatt tekertem át 300m-ről a 2113 m-es Splügenpasson, vagy a Forni hütte miatti tekertem át a Passo di Gavián: ez is plusz kb. 2300m szintemelkedés ). Alpe d’Huez felé tartva természetesen jókat filmeztem, klassz volt, amint egy belga bringás társasággal együtt tekerve és dumálva tudtam éreztetni az Alpe d’Huez hangulatot, a sok bringást, noha még csak június volt; az Alpe d’HuZes (így írják !) rendezvény pedig június 9-én már lezajlott. Ez volt a hatodik alkalom, hogy Alpe d’Huezre tekertem (2004-ben kétszer, 2006-ban egy, 2009-ben kétszer (utóbbi a La Marmotte során) és „most” 2011), így sok újat már nem tudott mutatni, inkább a nosztalgiázást, a viszontlátást élveztem. Jó érzés persze az is, hogy a többséggel szemben, akik csak Alpe d’Huezig tekernek, én egy kevéssé ismert helyre, tovább tekertem még. Alpe d’Huezen, a Tour de France célegyenesében a videózással, fotózással elég idő ment el, így naplemente környékén értem már fel a tóhoz, a lejtőn pedig időnként a sebességet élvezve sötétedésre értem vissza a kempingbe.
Willy
Posts : 67 Join date : 2011-05-30 Age : 42 Location : Kaposvar
Subject: Re: 2011. évi túrabeszámolók Mon Oct 03, 2011 9:36 pm
gyorgyigabor wrote:
folytatom francia túrámat:
Jó olvasni a beszámolókat, csak ilyenkor mindig az van bennem, hogy mennék tekerni külföldre a nagy hegyekbe. Csak hát messze van még a jó idõ amikor nyitogatják a hágóutakat.
ferix
Posts : 70 Join date : 2008-05-08 Location : Saalfelden
Subject: Re: 2011. évi túrabeszámolók Sat Oct 08, 2011 12:55 pm
Kipróbáltam az országútival egy új útvonalat a Hirschbichl-re (BIG 199). Az út legmagasabb pontja sajnos 110m-rel a cél fölött van, de ennél nagyobb gond a murvás szakasz meredeksége. Mindjárt az elején (4,5km-töl 5,5km-ig) kb 1km hosszan 15-17% . Az út száraz volt, viszonylag tömör, mégis maximálisan koncentrálnom kellett, (elörecsúszni az ülésen, elörehajolni) nehogy kipörögjön a kerék. Szerencsére a "top"-ról a célig nem volt meredek a lejtés mert a 17%-on ezzel a bicajjal nem mertem volna legurulni. Visszafelé a normál (aszfaltos) utat választottam. Nem mondom, hogy rendszeresen ezen az útvonalon fogok tekerni, de nem rossz alternatíva. Választhatok a 30%-os aszfalt és a 17%-os murva között.
gyorgyigabor
Posts : 1117 Join date : 2007-09-26 Age : 47 Location : Budakalász, Hungary
Subject: Re: 2011. évi túrabeszámolók Mon Oct 10, 2011 2:17 pm
Lehet, hogy a nagy nyári túrák miatt, de én meg aug vége felé, szept-ben alig... akkor a túraírásoké, videóvágásé a "főszerep". Kivéve 1-1 olyan túra, mint amire kiruccantunk aug végén - csodás időben.
--------- Feri, szép az a kép Hirschbichl-ről ! :-)
Emlékszem, mikor tavaly AU-ban Bürgeralm-ra tekertem, akkor maradt meg bennem, hogy a sok murvás szakaszon, ha meredek (10-11%) azért elég rossz semmit sem kiállva tekerni, ami néha jól jönne a hátnak, deréknak :-)
--------- Gábor, Pupu, várjuk a magyar beszámolót, egyéb szösszenetekkel, szubjektív gondolatokkal ukrán túrátokról!
GyG
Willy wrote:
gyorgyigabor wrote:
folytatom francia túrámat:
Jó olvasni a beszámolókat, csak ilyenkor mindig az van bennem, hogy mennék tekerni külföldre a nagy hegyekbe. Csak hát messze van még a jó idõ amikor nyitogatják a hágóutakat.
Subject: Re: 2011. évi túrabeszámolók Mon Oct 10, 2011 3:38 pm
Gábor, Pupu, várjuk a magyar beszámolót, egyéb szösszenetekkel, szubjektív gondolatokkal ukrán túrátokról!
GyG
Most kissé sok munkám van/volt, de lassan megoldom őket és akkor nekiülök a beszámolónak. Az emlékek elevenen élnek még bennem, így nem lesz nehéz. A BIG honlapon fenn van egy összefoglaló, amit igazából Danielnek és a "bíróknak" küldtem, de végül ki lett téve. Végül is nem baj. Mellette van Pupu filmje is.
Előzetesen egy kis prológ.
Csodálatos napokat tölthettem el Pupuval (Karlovitz Kristóf) az egykori Magyarország területén, Kárpátalján. Már hosszú évek óta tervezgettem ide az utat és Pupuval is szerettem volna már bicajozni (ill. ő is velem), így jött ez a közös bringázás ötlete, még az év elejei jó kívánságokkal együtt.
Kicsit féltünk is az úttól (Pupu szavaival élve: "Szar helyre nem szeretek menni bicajozni!"), de ez csak minimális mértékben igazolódott be. Az emberek nagyon kedvesek voltak, integettek, a gyerekek velünk szaladtak és nyújtották a kezeiket egy-egy pacsira. Jók voltak a szállások (a második kifejezetten is) és rendkívül olcsó ország (pl.: üzamanyag 260 Ft-ért, szállás 2200 Ft-ért, egy korsó sör 150 Ft-ért). A táj pedig lenyűgöző. Mintha az Alpokban lennnék, csak az épített környezet más. Ám - amin nagyon meglepődtem - bár nagy a szegénység, igazi putri szinte nem létezik náluk. Olyanokra gondolok, mint itt xy falvak "bizonyos" részei. Magyarul a körülményekhez képest mindent megtesznek azért, hogy kinézzen valahogy a portájuk. Kisebbségit sem nagyon láttunk. Akivel meg találkoztunk az is rendes volt. Nem voltak útszéli beszólások. A kocsik is normálisan kerültek bár - mivel Pupu szeretett az út közepén menni - voltak dudálások, de csak szolídan. Nem hajoltak ki az ablakon és ordítottak ránk, egyszerűen csak figyelmeztetésül duddantottak egyet. Bukovelben pedig megláthattuk azt, milyen amikor hatalmas pénzeket nyomnak valamibe, mert ott építik Ukrajna legújabb síközpontját. Lenyűgöző volt. Olyan minőségben építkeznek, amit mi csak nézhetünk. Ilyen beruházást én legutóbb akkor láttam, amikor épült Ferihegy II., pedig elég sok helyre járok a munkám miatta építkezésekre.
Elgondolkodtató volt az egykori lengyel - magyar határon beszélgetni egy lengyel rendszámú autó sofőrjével és nézni a katonák sírjait a hágón…
Úgy érzem a BIG ahhoz is nagy segítség, hogy megismerj más kultúrákat és embereket. Talán még fontosabb is, mint maga az emelkedő.
Pupu mellett abszolút biztonságban éreztem magam. Profi autóvezető (még a mai napig jár tesztelni, pedig már nyugdíjas) és rendkívül tapasztalt az idegen országokban lévő mozgásban. Bár ide nem jött volna ő sem egyedül. Nem mellesleg magyar rallye bajnok volt 1970-ben navigátorként egy BMW 2002-essel. Az utak összességében nem voltak annyira rosszak, mint vártuk, Pupu nagyszerűen kerülgette úgy a kátyúkat, hogy közben haladtunk is. Azonban volt egy alamuszi, jó 50 cm mély, árnyékban, íven, amibe beleszáltunk 80-al. Mindkét, bal oldali (lemez)felni elgörbült és az egyik gumi is leeresztett. Szóval ez azért benne van a pakliban. No meg a határátlépés. Mi a gyorsnak számító oda 1 órás vissza 50 perces átkelést valósítottuk meg.
Szóval, nagyon jól kijöttünk egymással, mindketten "pacsirta" típusok vagyunk. Korai fekvés, nagyon korai indulással. ;-) Ezek után, a jövőben is tervezünk közös utat.
gyorgyigabor
Posts : 1117 Join date : 2007-09-26 Age : 47 Location : Budakalász, Hungary
Subject: Re: 2011. évi túrabeszámolók Mon Oct 10, 2011 8:24 pm
Pont ilyen írásra gondoltam. Azért amiket eddig hallottam, talán célszerűbb nem egyedül nekivágni, de amit írsz, azért megnyugtató :-) Ha pl. willy vagy más szívesen meglátogatná ezen környéket, jövőre - csatlakozva - én is felkeresem őket (bár így talán anélkül sem kizárt).
Subject: Re: 2011. évi túrabeszámolók Tue Oct 11, 2011 1:54 pm
KÁRPÁTALJA 2011
Kárpátalja valószínűleg nagyon sok magyar embernek megdobogtatja a szívét, hiszen 896-ban ezen a részen léptek be honfoglaló őseink a mai Magyarország területére. Ilyen földrajzi tájegység korábban nem létezett, ezt az elnevezést a történelem viharai hozták a térségnek. Ez a közel 12 000 km2-nyi terület sok tekintetben eltér Ukrajna más részeitől. Ebben nagy hatása van a történelemnek, hiszen az utóbbi száz évben, sorrendben már az ötödik ország területéhez tartozik. Ráadásul mindkét világháború idején óriási csaták helyszínei voltak az itteni hágók, amelyek jelentősen megtizedelték a lakosságot is.
Kerékpáros túránkat ketten tettük meg, Karlovitz Kristóffal (Pupu). Már az év eleji jó kívánságoknál megbeszéltük, hogy az idén megpróbálunk egy közös túrát összehozni és ez októberre sikerült is. Mivel nem volt sok időnk a kimozdulásra (három nap), így autóval terveztük a kiutazást és csillagtúra szerűen – két szállásról – bejárni a legfontosabb magaslatokat. Ennek megfelelően, hajnali négykor már pakoltunk is be Pupu autójába és megindultunk keleti irányba. Itt jegyezném meg, hogy számomra igazán nagy megtiszteltetés volt Pupuval részt venni ezen a túrán. Ráadásul mellette igazán biztonságban is éreztem magam, egyrészt mivel profi autóvezető (hosszú évek óta tesztel), másrészt a fellépése, karaktere is kellő nyugalmat sugároz.
A határig nem történt semmi érdemleges és reggel hét körül megérkeztünk a beregsurányi átkelőhöz. A sorompónál egy katona adott egy bilétát, amelyet a határon le kellett pecsételnünk, majd később a kijáratnál odaadnunk a másik katonának. Csak így engedtek be az országba. Tehát erre a papírra nagyon vigyázni kell. Kb. nyolc autó állt előttünk a sorban. Pupu kiszállt és megérdeklődte az átlépés helyi szokásait. Kétszáz forint volt a beugró, különben beindul a macerázás. Érdekesség volt, hogy a határőr és a vámos szerette úgy látni az autót, hogy közben a vezető is ott van. Ez alapból működhet is, ám itt voltak gyalogos átlépők is, a sofőr pedig (aki szintén gyalogosan sorban állt) nem lehetett egyszerre két helyen. Közel egy órás ügyintézés és várakozás után léptünk be Ukrajnába, ill. Kárpátaljára. Javasolt mindenképpen egy kis orosz vagy ukrán tudás vagy legalább a cirill betűk ismerete, ugyanis itt már így kell olvasni a feliratokat. Pupu azonban tud lengyelül, amit itt szintén elég sokan beszélnek. Lényeges az is, hogy Ukrajnában sem a magyar forint, sem az EUR nem számít fizetőeszköznek, tehát mindenki váltson, legkésőbb a határon Hrivnyát.
Beregszász, egy jó 26 000 fős város, amely egy vasúti átjáróban közel fél órán át tartott fogva bennünket. Így elmondhattuk, hogy az utóbbi 8 km-t 1,5 óra alatt tettük meg. Innen Huszt felé vettük az irányt. Egy rövidebb szakaszon igen kátyús volt az út, utána azonban már a Magyarországon megszokott átlag szerint követték egymást a gödrök. Az utak szélesek voltak és a forgalom minimális volt. Igaz, vasárnap délelőtt volt ekkor. Husztot egy körgyűrűn kerültük meg, ami jó választásnak bizonyult, mert itt a települések azért megfogják az embert tempóban. Ekkor kanyarodtunk ki a Tisza mellé, ami egyben határfolyó is, hiszen a jobb oldalunkon már Románia húzódott. A táj fokozatosan szebb lett, kezdett egyre inkább az Alpokhoz hasonlítani. Csak az épített környezet képe mutatott kissé mást. A szegénység ugyan kézzel fogható volt a legtöbb helyen, de a porták mégsem voltak „putri” kinézetűek. Vagyis a lehetőségeikhez képest igyekeztek rendben tartani azokat. Nagyon sok új, ortodox templomot is láttunk, melyek vagy éppen most épültek vagy nem régen készülhettek el. Miután a Tisza egyre inkább keskenyedett, ill. elkanyarodott a határfolyó státuszából, megjelentek rajta az acélsodronyból készült függőhidak. http://www.tisza-forras.hu/gallery/main.php?g2_view=core.DownloadItem&g2_itemId=3138&g2_serialNumber Ekkor, hirtelen Európa közepére értünk, hiszen itt (Rahó előtt) van ez az érdekes, földrajzi pont, amelyet a helyiek büszkén mutatnak be. http://farm7.static.flickr.com/6177/6233758244_519dc15056_o.jpg Itt találkoztunk először út menti ellenőrzéssel. Ez úgy néz ki Ukrajnában, hogy alapból van egy stoptábla a főúton (pedig bekötőút sehol sem látszik) és egyik vagy másik irányt ellenőrzik egy acélsorompó lecsukása mögött. Odafelé menet pont a másik oldalon dolgoztak a katonák, így mi a megállás után már indulhattunk is tovább.
Előzetes terveinknek megfelelően délben értük el az 530 km-re lévő Kőrösmezőt (ukránul Ясіня [Jaszinya]). Kicsit meglepődtünk, amikor egy órát láttunk, de rájöttünk, hogy itt az időzónaváltás miatt +1 órával számolnak. Némi keresgélés után megtaláltuk a Hotel Edelweis-t, amely eredetileg Budapest szálló néven épült meg még a XX. század elején. http://www.tisza-forras.hu/gallery/main.php?g2_view=core.DownloadItem&g2_itemId=1666&g2_serialNumber=4 A szálloda képe nem sokat változott az elmúlt száz év alatt, a belsejét azonban szépen felújították. http://farm7.static.flickr.com/6031/6233694934_01b951515a_o.jpg A recepcióssal sikerült valahogyan (orosz/lengyel nyelven) megbeszélnünk a kéréseinket és nagyon olcsón (2200 Ft/fő/éj) kaptunk egy szobát. Gyorsan átöltöztünk és a bicajokat összerakva elindultunk aznapi csúcsunk, a Bukovel felé. http://www.challenge-big.eu/hun/big/832 Ez a BIG 2008-óta szerepel a listán, előtte – ezen a számon – 1997-2007 között a Vereckei-hágó volt fent. Mászásunkat a kedélyesen csordogáló Fekete-Tisza partjáról kezdtük meg. Az emelkedés enyhe volt és a gyönyörű kék ég alatt haladtunk egyre feljebb. Itt találkoztunk a második ellenőrző állomással, ahol pont a mi irányunkat ellenőrizték. Amikor megláttak, hogy bicajjal vagyunk, továbbengedtek bennünket. Hamarosan felértünk a Tatár-hágóra (921 m) (ukránul перевал Яблуницький [pereval Jablunickij]), amely 2007-ig szintén fent volt a BIG listán. http://farm7.static.flickr.com/6120/6219456139_c9c2894417_o.jpg A tatárok érkezése ugyan még ezen csak az elnevezésben hagyott nyomot, de a két világháború idején igen súlyos harcok folytak ezen a hágón. http://www.tisza-forras.hu/gallery/main.php?g2_itemId=2863&g2_page=4 Ma már azonban nyugalmat sugároz. http://farm7.static.flickr.com/6035/6219977822_ce09d1f245_o.jpg Némi terepbringázás következett, ugyanis megkerestük az egykori lengyel-magyar határt őrző házikót. http://farm7.static.flickr.com/6110/6219976666_c515b51bfb_o.jpg http://farm7.static.flickr.com/6168/6233174327_d6972a7c14_o.jpg Innen - a korábbi adatokból kiindulva – azt gondoltuk, hogy jó kis gurulás fog következni, ám egy „Bukovel balra, 8km” feliratú tábla gyorsan fékezésre késztetett bennünket. Ennek megfelelően be is kanyarodtunk és egy biztonsági őrtől kérdeztük meg a szituációt. Bicajjal továbbmehettünk, de az utánuk érkező autót visszafordította. Jó 10-12%-os emelkedő kezdődött a néhány napja elkészült, teljesen új és tökéletes aszfalt burkolaton, majd egy ugyanilyen meredekségű lejtő következett, melynek aljában még folyt az aszfaltozás. Itt egy rövid szakaszon a padkán toltuk a bringát, majd ismét a nyeregbe pattantunk. http://farm7.static.flickr.com/6238/6219974694_cc4b9f24da_o.jpg Még két „hullámot vetett” az út mire elkezdett lejteni az új síparadicsom felé. Közben feltűnt Ukrajna legmagasabb pontja a Hó-tető (2061 m) (ukránul Говерла, régi magyar nevén Hóvár) is. Gyönyörű fenyvesek kísértek bennünket és az útközben látott munkagépek, munkások figyelmesek voltak velünk, még üdvözöltek is bennünket. Az út annyira új, hogy még a meredekség mértékét sem tették ki. http://farm7.static.flickr.com/6092/6219454035_ba9d77b66c_o.jpg Aztán egyszer csak odaértünk ebbe a komplexumba. A munkámból adódóan elég sokat járok építkezésekre, de ekkora munkát én legutóbb akkor láttam, amikor a Ferihegy II. terminál épült. Olyan hatalmas mértékű munka és pénz van itt összpontosítva, hogy ezen elképedtem. Ráadásul a külső szemmel látott minőség is kifogástalan volt. Ha ehhez hozzávesszük az itteni árakat, akkor elmondható, hogy igen olcsó lesz itt a síelés. Magyarországról egyedül a megközelítés (határátlépő, utak) miatt tartom nehézkesnek. http://farm7.static.flickr.com/6215/6233696930_83dd86f255_o.jpg Nézelődés után visszafelé vettük az irányt és „végigjártuk a hullámokat” ismételten. Majd vacsorázás következett – hozott anyagból. Természetesen szétnéztünk még Kőrösmezőn is, de az egykori magyar hozománynak szinte már nyomát sem találtuk. A korai kelés és a hosszú nap után nem volt kérdés a korai lefekvés. Ráadásul örültünk, hogy mindketten „pacsirta” típusok vagyunk, tehát korai fekvés, korai kelés. Így este hétkor már aludtunk is.
Negyed hatkor nem volt nehéz felkelni. Gyorsan megreggeliztünk és útnak indultunk a következő úti célunk felé. Jócskán sötét volt még a Tisza völgyében, amikor haladtunk az előző napi iránynak ellenkezőleg. Az ellenőrzési ponton megállítottak, de gyors iratnézegetés után már tovább is engedtek. Megálltunk tankolni. A kutas addig nem indította az automatikát, amíg fel nem mutattam a pénzt. Aztán a fizetésnél döbbentem, mert kb. 260 Ft volt egy liter gázolaj. Közel három órás út volt, amíg Vízközre értünk, ahonnan a Toronyai-hágó (941 m) indul (ukránul Вышковский перевал). http://www.challenge-big.eu/hun/big/833 Sajnos útközben történt egy kis malőr. Bár Pupu nagyon ügyesen kerülgette a kátyúkat úgy, hogy közben haladtunk is, egy nagyon alamusziba – ami árnyékban, íven, az út közepén volt – beleszálltunk. Az autó mindkét bal oldali felnije begörbült és az első guminál a levegő is kezdett elszökni. Ehhez mérten, úgy kezdtük meg bringázásunkat a hágóra, hogy visszaérésünkkor biztos lesz a kerékcsere.
A visszaút nekem nagyon hosszúnak tűnt, ráadásul Puput csak úgy tudtam követni, hogy még a fülemen is szedtem a levegőt, annyira száguldott.
A kocsin, a kerékcsere gyorsan megvolt és már haladtunk is tovább Volóc, aznapi szállásunk felé. A nyáron rendeztek itt egy gyalogos teljesítménytúrát és az itteni városka egy hangulatos kis panziója volt a rajt/cél helye. Volt három képem és néhány ajándék információm a szállásról, így elsőre meg is találtuk. Már éppen kezdtem volna kiabálni, hogy van-e itthon valaki, amikor megjött a tulaj egy Samarával és megmutatta a szobákat. http://farm7.static.flickr.com/6167/6233797950_6275f2f456_o.jpg Egy lakosztályt kaptunk Pupuval, ahol külön szoba jutott mindkettőnknek, 2200 Ft/fő/éj áron. A berendezések kivitele kifogástalan volt. Egy ilyen szállás a nyugati országokban 30 EUR alatt nincs. Pupunak már nagyon hiányzott egy sör, így átmentünk a szemközti vendéglőbe, ahol ő egy korsóval én egy pohárral ittam és fizettünk 250 Ft-ot. Innen kezdtük meg utunkat a Vereckei-hágóra (841 m) (ukránul перевал Середньоверецький /pereval Szerednyovereckij). Ez a magaslat tíz éven át a BIG listán volt, 2008-óta azonban egy krími magaslat szerepel helyette. Azonban az időközben az ukrán elnök saját területe lett és nem engednek be oda akárkit, így már kezdeményeztem a Vereckei-hágó „visszahozását”.
A visszaút is nagyon jó hangulatban telt el. Pupu megint nagyon nyomta, így ismét minden erőmre szükségem volt, hogy utolérjem. Verecke azonban olyan mentális erőt is adott, hogy nem adtam fel és sikerült felzárkóznom. Boldogan értünk vissza a szállásunkra. A sikerre való tekintettel átmentünk a szemközti vendéglőbe vacsorázni. Kipróbáltuk a Borscs levest is, ami nagyon ízlett. Utána hús, krumplival, salátával és ital, kinek-kinek ízlése szerinti mennyiségben és minőségben. Az egész 2000 Ft-ból kijött. Még egy órát beszélgettünk, aztán fél kilenckor elmentünk aludni. Nem messze tőlünk haladt el a villamosított vonal Lemberg és Kijev felé így éjszaka is volt bőven forgalom rajta, de ettől függetlenül jót lehetett aludni.
Kora reggel felébredtem és érzékeltem, hogy Pupu a fürdőszoba felé tart. Megkérdeztem, hogy hány óra. Ő azt válaszolta, hogy fél öt és kérdezte, hogy indulunk-e. Mivel kialudtam magam, nem is volt ezzel problémám, így öt előtt már úton voltunk az Uzsoki-hágó lába felé. Egy kis mellékúton közelítettük meg azt a főutat, ami Ungvár felől megy fel a hágóra. Pupunak némi rossz előérzete volt abban a faluban, ahol letettük volna a kocsit és ez bizony igaz is lett. Ugyanis az út elfogyott. Ezt úgy kell érteni, hogy volt valami köves, földes út, ami továbbvezetett, de azon a bicajokat végig tolni kellett volna, pedig ez az út szerepelt az autóstérképeken is. Ráadásul kiérve a főútra, ott is simán ki volt táblázva ez az irány, ahonnan jöttünk. Szóval erre is fel kell itt készülni. Külön rizikót jelentett, hogy a kocsinak már nem volt pótkereke…
Volosyankából indítottuk a túránkat, az Uzsoki-hágóra (889 m) (ukránul перевал Ужоцький [pereval Uzsockij]). http://www.challenge-big.eu/hun/big/831 A tegnap reggeli hideg ismétlődött, így egy kicsit melegebben öltöztem fel. A téli aláöltözet is felkerült rám. A következő falu a hágó névadója, Uzsok következett. http://farm7.static.flickr.com/6046/6219967414_54a6eedbb7_o.jpg A forgalom minimális volt, a táj pedig még mindig tetszett. Végig tudtunk beszélgetni az úton felfelé. Megdöbbentünk, amikor egyszer csak a bal oldalunkon feltűnt a lenti faluban elhagyott vasút. http://farm7.static.flickr.com/6238/6219445301_577d645603_o.jpg Bizony, gyönyörűen felkanyargott az is, ide a hágóra. Felérve aztán egy tágas tér fogadott bennünket és egy ellenőrző állomás. http://farm7.static.flickr.com/6046/6219970110_0bdf6b4d7f_o.jpg A katonák jelezték, hogy feléjük nem fotózhatunk. Az útleveleinket elkérték, annak ellenére, hogy nem kívántunk továbbhaladni a hágón. Egyébként elmondható, hogy bár szigorúak az ellenőrzések, nem viselkednek lekezelően az emberekkel és nem játsszák a „ hatóságot”.
Természetesen szétnéztünk ezen a hágón is, hiszen itt is nagyon nagy csaták voltak mindkét világháborúban. Találtunk is több emlékművet, az egyik ráadásul három nyelven is feliratozva van. http://farm7.static.flickr.com/6051/6219968452_66aba42f54_o.jpg
Visszaútra jól jött a kötött sapka és a hosszú kesztyű. Aztán pakolás és utazás haza. Az Ungvár – Munkács – Beregszász útvonal mellett döntöttünk. Záhony kicsit közelebb lett volna, de az az átkelő nagyon kiszámíthatatlan. Beregsuránynál most csak 50 perc volt az átkelési idő, így délután négykor már a tus alatt lehettem.
Igazán köszönöm Pupunak a túrát, a társaságot és a sok segítséget! Remélem, hogy tudunk még együtt túrázni a jövőben is.
A Vereckei-hágó óta újult erőben érzem magam!
Kreicsi Gábor
Willy
Posts : 67 Join date : 2011-05-30 Age : 42 Location : Kaposvar
Subject: Re: 2011. évi túrabeszámolók Tue Oct 11, 2011 10:17 pm
gabor kreicsi wrote:
KÁRPÁTALJA 2011
Ismét egy szép túrán vagytok túl. Gratula, a beszámoló is érdekes volt, jó volt olvasni és a képeket végignézni.
Willy
Posts : 67 Join date : 2011-05-30 Age : 42 Location : Kaposvar
Subject: Re: 2011. évi túrabeszámolók Tue Oct 11, 2011 10:20 pm
gyorgyigabor wrote:
Pont ilyen írásra gondoltam. Azért amiket eddig hallottam, talán célszerûbb nem egyedül nekivágni, de amit írsz, azért megnyugtató :-) Ha pl. willy vagy más szívesen meglátogatná ezen környéket, jövõre - csatlakozva - én is felkeresem õket (bár így talán anélkül sem kizárt).
Még nem döntöttem el a jövõ évi terveimet, de egy-két kisebb túra biztosan lesz, egy lehetõségnek mindenképpen jó. Mondjuk én oroszt soha nem tanultam, a betûket se ismerem így nekivágni azért nem biztos, hogy szerencsés. Mondjuk elsõsorban egy Erdélyi kiruccanás ami kicsit jobban vonzz.
gyorgyigabor
Posts : 1117 Join date : 2007-09-26 Age : 47 Location : Budakalász, Hungary
Subject: Re: 2011. évi túrabeszámolók Wed Oct 12, 2011 3:07 pm
Erdély nálam is képben van kb. 3 éve. Csak hát eddig a prioritások "közbeszóltak" :-) Claudiu is noszogat mindig, hogy mikor járok már arra.....és meg rendre jöttem azzal, hogy: tervezem, csak hát az Alpok.....
Willy wrote:
gyorgyigabor wrote:
Pont ilyen írásra gondoltam. Azért amiket eddig hallottam, talán célszerûbb nem egyedül nekivágni, de amit írsz, azért megnyugtató :-) Ha pl. willy vagy más szívesen meglátogatná ezen környéket, jövõre - csatlakozva - én is felkeresem õket (bár így talán anélkül sem kizárt).
Még nem döntöttem el a jövõ évi terveimet, de egy-két kisebb túra biztosan lesz, egy lehetõségnek mindenképpen jó. Mondjuk én oroszt soha nem tanultam, a betûket se ismerem így nekivágni azért nem biztos, hogy szerencsés. Mondjuk elsõsorban egy Erdélyi kiruccanás ami kicsit jobban vonzz.
Subject: Re: 2011. évi túrabeszámolók Wed Oct 12, 2011 3:18 pm
Nálunk most folyik a szavazás a jövő évi klubos (Salgótarjáni HKE), közös úttal kapcsolatban. Ha itt nem lesz befutó az erdélyi út, akkor én mindenképpen tervezek két, rövid kört Pupuval.
Eddig kétszer jártam Erdélyben (egy gyalog túra és egy bicajozás), de nagyon tetszett. Egyik sem volt hosszú út, de itt is nagy hatással voltak rám az emberek, látottak...
Posts : 1117 Join date : 2007-09-26 Age : 47 Location : Budakalász, Hungary
Subject: Francia Alpok Wed Oct 12, 2011 3:33 pm
2011.06.19, vasárnap – 9. nap: Le Bourg d’Oisans – Col du Lautaret (2058 m) – Col du Galibier (2645 m) – Valloire – St Michael du Maurienne – Modane (1063 m) – Aussois – Plan d’Aval és Plan d’Amont közt, 2010 méteren – Modane = 134,7 km + 3461 m szintemelkedés (4041 kcal) Szűk két hetes túrám – értékelésem szerint - második kulcsnapja következett: a szebb, déli oldaláról utoljára 2004-ben meghódított, legendás, 2645 m-es Col du Galibier. Vártam már e napot. Szikrázóan napos időben kapaszkodtam fel a Lautaret hágóra, útközben lenyűgözött a majd 4000m-t elérő havas La Maije. Bringásból is voltak már elegen. Sok évnyi alpesi bringázásaim ellenére ez nekem is meglepetés volt: nem gondoltam volna, hogy már június közepén ennyire nagy a kerékpáros turizmus. A hágóra érve egy (málha nélküli ) bringás köszönése esett jól: „Respect!” (Elismerésem!) – mondta. A Lautaret hágón éppen szöges ellentéte volt az időjárás az elmúlt napinak. Falatozás közben az éppen ott edzőtáborozó Sky profi kerékpáros csapat néhány autóját, bringájukat és egy-két kerekesét (pl. Flechát ) láttam. Az interneten olvasva júniusban szintén a környéken edzett a Tour címvédő Contador és Ivan Basso is.
Nagyon vártam már e csodás hágóutat, mely kb. 20000 km-nyi alpesi kerékpártúráim tapasztalata alapján az egyik legszebb alpesi hágóút (az Iseran, Nivolet és Bonette, Plan du Lac mellett). A nagy várakozást az első pár km-en sajnos csalódás törte meg, hiszen a meglepően nagy forgalom időnként élvezhetetlenné tette az emelkedőt. Fentebb már többször élvezhettem a csendet, a tájat és jókat is tudtam filmezni. Semennyire sem néztem az órámat, kiélveztem az emelkedő minden pillanatát, és persze picit búcsúztam is. Klassz volt, mikor felértem az emelkedő egy emlékezetes részéhez, ahol 2004-ben parádés és emlékezetes fotót készítettem: most is megismételtem, azzal kibővítve, hogy egy kilométertáblára videóm letéve magam is meg tudtam örökíteni. Itt láttam utoljára a táskán mind2 cipőm :-)) Kezem alatt.
A lejtőre alaposan be kellett öltözni. A rövid emelkedővel megszakított gurulás során sajnos időnként annyira huplis volt a lejtő, hogy útközben el is veszítettem csomagomra polippal nem eléggé szorosan rögzített, ott száradó cipőim egyik felét. Maradt a rajtam levő egy pár: a hátra levő 2,5 napban ezt már nem áztathattam el ! Az Arc völgyében idő szűkében igyekeztem Modanébe, ahol sátorállítás után, 7 óra tájban indultam a további 1000m szintemelkedést jelentő, alig ismert Plan d’Amont emelkedőre. Kevéssé a tájról, inkább a hidegről maradt emlékezetes. Már félúton, 1500m-en a faluban is csupán 12 fok volt, ám szürkület után felérve az első duzzasztott tóhoz, este megnézett
hőmérőm szerint már csupán 4 fok volt. Az aszfaltozás néhány méterrel 2000m alatt ért véget, de azért persze fölé tekertem. Úgy rémlik, hidegtől védő esőnadrágot sem vittem magammal, így csupán a meleg palilábat és esőkabátot, téli sapkát húzhattam fel; a lejtő fölső részen még kissé szlengül és lazán fogalmazva: a tököm is majd lefagyott (ott csak a sima bringanadrág volt rajtam).
Újabb szép napot zártam, mely során folytattam jó szokásomat: teljesítettem a kitűzött 2000-esek felkeresését. A napot 135 km-rel és 3461 m szintemelkedéssel zártam, ám a király etap másnap következett (nem pihentem rá).
2011.06.20, hétfő – 10. nap: Modane – Termignon - Plan du Lac (2361 m) – Lanslebourg – Col de l’Iseran (2770 m) – Le Saut (2240 m) – Tignes (2100 m) – Bourg St Maurice = 161,9 km + 3890 m szint (4578 kcal) Utolsó kiemelt – és egyúttal legnehezebb - napomra ébredtem: ezt tartottam túrám királyszakaszának. Királyszakasznak nevezik a nagy kerékpáros körversenyeken (Tour de France, Giro d’Italia, stb) azokat a szakaszokat, amelyek a legnehezebbek, vagy a legnehezebbek egyike, ám a legendás emelkedők miatt kiemelt fontosságú és presztizsű. Kb. 1000m-ről indulva négy alkalommal terveztem 2000m fölé tekerni, abból a második az Alpok legmagasabb hágóútja, a Col d’Iseran (2770 m), amely harmadszor szerepelt bringatúráim során. Az első órában lankás völgyi úton hajtva napfénynél is feltekinthettem elmúlt este felkeresett hegyi tavak irányába, majd picivel odébb, szintén a völgy északi oldalán induló emelkedő várt rám: szikrázó napsütésben. Újabb a világhálón minimális - mindössze egy - információforrással rendelkező emelkedő következett, zéró kerékpáros információval (a Tour de France hazájában!): úgy tudtam, az út a Bellecombe parkolóig, 2308 méterre vezet.
A Termignont követő leágazás után azonnal csomagom elrejtésére alkalmas helyet néztem, hiszen ez is egyirányú út volt; ráadásul - mint kiderült - többnyire 8-12%-os meredekséggel. Néhány többnyire erdei kilométer után csodálatos és minimális forgalmú (kb 1 autó / fél óra) panorámaúton találtam magam: visszanézve a fővölgyre, vagy szemben is magas, havas hegycsúcsok, üde zöld fenyőerdők, kisebb vízesések: a Vanoise nemzeti parkban kerékpároztam. Annyira elvarázsolt a táj, hogy bátran fotóztam, videóztam, nem érdekelt túlzottan az idő múlása. Alpesi tapasztalataim alapján Plan du Lac emelkedőjét is az Alpok 10 legszebb kaptatója közé sorolom.
Végül a Bellecombe parkolónál meglepetten tapasztaltam, hogy noha az autóknak tilos a továbbhaladás, az aszfaltút még folytatódik. Sok emelkedő várt még rám, így szerencsére nem sokkal volt feljebb a frissen és alaposan behavazott 3855m magas Ponte de la Grande Casse csúcs felé nyíló panorámás nyereg (Plan du Lac (2360 m) tó pedig 1 km-rel előrébb), ahonnan fotók és videó után vissza is fordultam.
Az Arc fővölgyben már ismét málhával tekerve láttam viszont a 2009-ben megtetszett Lanslevillardot, majd hatalmas vízeséses, füves sziklafalak közt érkeztem Bonnevalba, az Iseran hágóút déli kezdőpontjához. A meredek rész 13 km hosszú, átlagosan 7 %-os. Mint már megszoktam, az út mentén itt is kilométerenként táblák jelezték a magasságot, következő km meredekségét, és a nyeregig hátralevő távolságot, bár kormánytáskámban lapuló diagram alapján is tudtam, mi vár rám.
A hágóúton ismét nosztalgiázás volt a javából: 2000m fölül a nyereg felé látva eszembe jutott, mikor 2004-ben egyre sötétedtek a felhők és végül 2500m felett menthetetlenül megáztam és jócskán hidegben értem fel, majd kis időzés után az elvonult zápor utána hágóút csodás fényekkel és lejtővel ajándékozott meg. Ezúttal szerencsére megmaradt a szép idő (ami visszaköszönt egy-két jól sikerült filmrészletben), viszont a sziklaszoroson átkelve eső helyett ellenszél a 10%-os meredek kilométereken. Így bizony az utolsó 3 km alapos küzdelem volt, miközben egy mormotát is klasszul megörökíthettem.
A végső fél órát követően nem csoda, hogy felérésemkor, az útra festett Cima Coppi feliraton átgurulva azt mondtam: „-Ez bizony férfimunka volt! „ – és nem ám 9-10kg-s bringán….. mert az egy „picit” más történet. Háromból harmadszor tekertem 25-26 kg-s cuccal az Iseran hágóra. A lejtőt most is nagyon élveztem, igyekeztem videózással másoknak is átadni az élményt. A telet követően az Iseran hágóutat hivatalosan június közepén nyitják meg a forgalom számára, idén június elején a korábbi nyitást követően egy hidegfront és hó miatt pár napra le is zárták, így különösen meglepett, hogy még az északi oldalon sem voltak nagy hófalak; nem volt sokkal több hó, mint máskor júliusban. Val d’Isere-t elhagyva, a Lac du Chevril tó partjáról két rövidebb kaptató állt még előttem, persze újabb csomagelrejtés után: Le Saut felé keskeny aszfaltcsík tekergett a tó fölött a lámpákkal már kivilágított településre és a tóra, hegyekre nyíló szép panorámával megajándékozva. Az utolsó kilométereken már lámpát kellett használnom; 22:20 tájban értem a 2240m-es aszfaltvéghez. Bár fölfelé gondoltam is rá, hogy itt-ott vigyázni kell az úton levő kövekkel, nem tettem, elemet sem cseréltem lámpámban, így gyér világításomnak köszönhetően hirtelen éles kőre futottam, a levegő pedig pillanatok alatt elszállt a kerékből.
Lámpafény melletti kerékfoltozás következett kb. 2000m magasan – mert a pótbelsőt persze a csomagoknál hagytam. Nem tökéletes foltozás és a csomagoknál újabb kerékcsere után végül hajnali 1 órára értem fel Tignesbe (2093 m). Egyáltalán nem zavart a kései idő; elemcsere után lámpám is erősen világított, különben is, úgy voltam vele: újabb 2000-eseket hódítottam meg, már csak egyetlen 2000m fölé vezető aszfaltos út maradt a Francia Alpokban, amire ne tekertem volna fel: a másnapi program, Courchevel reptere(2030 m).
Subject: Re: 2011. évi túrabeszámolók Thu Oct 13, 2011 8:01 am
Nagyszerű képek és persze nagyszerű teljesítmények is! Gratulálok!!!
gyorgyigabor
Posts : 1117 Join date : 2007-09-26 Age : 47 Location : Budakalász, Hungary
Subject: Re: 2011. évi túrabeszámolók Thu Oct 20, 2011 3:57 pm
Köszi Gábor, igyekszik az ember hozni a megszokott színvonalat :-) Folytatás többnyire a videók készültségével összhangban.
Tegnap összeszámoltam: már több, mint 57 különböző 2000-esről van fent bringás videóm :-) E szezon zárásával tuti meglesz a 80-90 db.
gyorgyigabor
Posts : 1117 Join date : 2007-09-26 Age : 47 Location : Budakalász, Hungary
Subject: Re: 2011. évi túrabeszámolók Sat Oct 22, 2011 9:38 pm
Videóvágás közepette futottam bele egy feliratba. Tesómmal lefordíttattam és ledöbbentem: az Allos hágóút júliusban és augusztusban minden vasárnap 8-11 között a bringásoknak van lefoglalva, más nem közlekedhet rajta.
Elképesztő ! Na ezért is szeretem a Fr Alpokat!
gyorgyigabor
Posts : 1117 Join date : 2007-09-26 Age : 47 Location : Budakalász, Hungary
Subject: Re: 2011. évi túrabeszámolók Tue Oct 25, 2011 12:28 am
Ez nem is annyira túrabeszámoló, de összeszedtem pár példát, miért imádok Franciaországban tekerni: Éreztetni eddig is éreztettem, de most következzenek a példák, a végén 2 újdonsággal: 1, már ismerős, hogy hágóutakon a kerekeseknek kitett táblák mutatják a magasságot, következő km meredekségét, hátralevő távolságot. Pl:
2, Az embert itt-ott – főleg ha málhával teker, akár meg is tapsolják autósok, turisták, más bringások.
3, Igaz, hogy piszkosul drága a vonatozás, ám a bringaszállítás ingyenes (kivéve pl, ha a sebes, TGV-n vihet bringát az ember). Más országokban van napijegy (3-4 EUR), vagy pl. a teljes árú jegy árának arányában számolják a bringajegy árát.
4, Brianconban meglepett, hogy a városközpontot körülvevő várfal egyik bástyájának, kapujának belső falán emléktábla nem történelmi hősnek, hanem egy olasz bringásnak állított emléket, a Brianconban 3-szor szakaszgyőztes Gino Bartalinak. Hol máshol képzelhető el ilyen ? (ismétlem: más országbeli és várfalon!)
5, Egy tábla az Allos hágó északi oldalán, mely arról szól, hogy július – augusztusban vasárnaponként 8-11 közt az Allos hágóút (2250m a teteje) a kerekesek kedvéért, használatukra le van zárva. Mintha pl. vasárnaponként lezárnák 3 órára a Lepence - Pilisszentlászló utat a bringások kedvéért)
Utóbbi a legfrissebb videó és vasárnap tudtam meg tesómtól a tábla fordítását :-)
Posts : 1117 Join date : 2007-09-26 Age : 47 Location : Budakalász, Hungary
Subject: Re: 2011. évi túrabeszámolók Sat Jan 07, 2012 2:46 am
Pedig a Prédikálószékre tudtommal a Király kúti nyereg felől ki lehet menni földúton; nem is ösvényen. Azt a kicsi panorámaképet megnézném nagyobb méretben is; nagyon ígéretesnek tűnik kicsiben is, mondhatni parádésnak :-)
Nád Béla még nekem is ismerős. Régen én is jártam egy-két gyalogos TT-re.
Home 
Search 
Register 
Log in 
Subject: Supitz Feri 
Sun Sep 25, 2011 12:17 am
