2012. évi túrabeszámolók

Most olvasom, hogy vki megcsinált a felvetésemhez hasonlót:
5 nap alatt 5 IRONBIG, így most ő az "ász" 8 IRONBIG-gel. DE azért kibővítem a néhány újabbal majd az elemzést Az igazság odaát van!

Én ezen már kacagok (bocsánat).....

gabor kreicsi wrote:

Le a kalappal a statisztikai munka előtt!
Igényes összefoglaló!

Ha már pontosítás.
Én csak annyit fűznék ez ügyben a témához, hogy a BIG honlapon (korábban már kitértem erre) bizonyos irányok vannak csak feltüntetve és ahhoz vannak jól vagy éppen hibásan Euro pontok társítva. Eleve nem is számolnak minden útvonallal és az egyéb lehetőségekkel (MTB...) sem.
Nálam a Galyatető 25x például 24 821 m szint volt, összesen KILENC féle irányból, útvonalon.

Ha például, egy hegyet olyan irányból mászok meg, ami a honlapon nincs megadva, akkor nem is választom ki az irányt. Tehát ki sem derül, hogy az én mászásom mennyi Euro pontot is ér.

Magyarul, ha nagyon precízek akarunk lenni, akkor mindenki magának kiszámíthatja, hogy mennyi Euro pontot ér a mászása. Ilyen mélységekben azonban nem érdekel a dolog, ezt már szintén megbeszéltük.

Amúgy, amikor a Mont Noir-on voltunk, akkor jót röhögtünk azon a BIG-en. No, az elég gyorsan Ironbig tudott volna lenni, de nem azért mentünk oda.

:-)
Kétségtelen ott ők német nyelvűként élnek:)
Nekem arról a hosszú völgyről a rengeteg vízszóró és az almaültetvények emlékezetesek; még szinte eső közben / előtt után is megy az öntözés.

Halljuk az élményeket ! Melyik hogy tetszett ?
A Stelvio és egyéb Giro élmények ??? Azt láttuk, h SCarponit, a célfonal után fogni kellett
ill. a Marano 2000 és Mendola az milyen volt ??

gabor kreicsi wrote:

gyorgyigabor wrote:

Kíváncsi vagyok Gáborék túrájára, Giro szurkolására. A közvetítésen kétszer mondták, hogy láttak magyar zászlót: egyszer kb 7 km-rel a cél előtt, majd a legvégén, tán az utsó 500 m-n belül....

Igen, pontosan két magyar zászló volt nálunk, de szerintem nem bennünket mutattak. Mi pontosan a célkapu feletti korlátnál szurkoltunk. Nagyon jó volt, hogy a közvetítés párhuzamosan olaszul és angolul is folyt, így lehetett követni az eseményeket.
Érdekes volt látni a befutó után a versenyzőket. Azt ritkán mutatják a TV-ben, hogy ők mennyire is fáradnak el. (NAGYON!)

Maga a túra csodálatos volt és a csapat nem kapta meg a "kreicsi gáboros" időt. Akkor állt el az eső, amikor az első mászást kezdtük (Passo Della Mendola) és akkor kezdett el cseperegni, amikor az utolsó hegyről jöttünk haza (Val Martello).

Dél-tirolban még nem nagyon voltam (nem is bringáztam), de érdkes hely. Úgy tapasztaltam, hogy az itt élő kisebbség(?) sokkal több jogot ki tudott harcolni, mint mondjuk a Felvidéken vagy Erdélyben élő magyarok. Eleve mindeki tud németül és minden ELŐSZÖR németül van kiírva csak utána olaszul.
Bementem egy pékségbe és mindenki németül beszélt. Hozzám is úgy szóltak, de amikor én olaszul kérdeztem váltottak olaszra.
Hiába az Alpok, termelnek itt nagyon sok féle zöldséget, gyümölcsöt. Láttam 1300 méteren eperföldeket vagy 1500 méteren retektermesztést.
(Nálunk meg itt van parlagon a nagyszerű alföldi talaj...)

A képeket elkezdtem feltölteni.

Elkezdtem a képek feltöltését.

Igen, de õ ezzel csinálta meg :
http://www.jaszbike.com/tesztek.htm

gyorgyigabor wrote:

Most olvasom, hogy vki megcsinált a felvetésemhez hasonlót:
5 nap alatt 5 IRONBIG, így most õ az "ász" 8 IRONBIG-gel. DE azért kibõvítem a néhány újabbal majd az elemzést Az igazság odaát van!

Én ezen már kacagok (bocsánat).....

gyorgyigabor wrote:

:-)
Kétségtelen ott ők német nyelvűként élnek:)
Nekem arról a hosszú völgyről a rengeteg vízszóró és az almaültetvények emlékezetesek; még szinte eső közben / előtt után is megy az öntözés.

Igen, az öntözés most is ment, de most szükség is volt rá nagyon!

gyorgyigabor wrote:

Halljuk az élményeket ! Melyik hogy tetszett ?
A Stelvio és egyéb Giro élmények ??? Azt láttuk, h SCarponit, a célvonal után fogni kellett
ill. a Merano 2000 és Mendola az milyen volt ??

Nagyon tetszett az egész túra! Az emelkedők is, a GIRO is, a Társaság is! Nagy volt az összetartás és az önzetlenség minden részről. Elég nagy volt az erőnléti különbség közöttünk, de így is meg tudtuk oldani, hogy mindenki jól érezze magát.

Olaszország nagy kedvencem ezért is voltam egy kicsit meglepődve az osztrák orientáción. Nem mintha bajom lenne Ausztriával, sőt. Csak 2008-óta Olaszország lett a nagy kedvencem. Ezért is kezdtem el olaszul tanulni és például nem németül.

A Mendola, Palade és a Merano 2000 alsóbb része teljesen mediterrán hangulatú volt. A Stelvion még tél volt, de a 25 literes hátiszákomban minden olyan ruhadarab benne volt, amire szükségem lehetett. A végére maradt a két völgy és bizony lenyűgözőek voltak azok is, főleg a Val Senales. Tetszett fent az az MTB út is. Vicceltem is a többiekkel, hogy fogok szólni Danielnak, hogy a csúcs annak a tetejére kerüljön át.

Így, hogy idén minden eddigénel jobb fizikai kondícióban voltam és lelkileg is jól éreztem magam, soha sem úgy értem a szállásra, hogy kifeküdtem volna és ez bizony jó érzés volt.
A Stelvion megdöntöttem az egyben szintemelkedési rekordomat is. Eddig a Grosser Speikkogel volt a rekorder.

Szóval, szívesen gondolok vissza erre a túrára, mert nagyon jól sikerült!
A csapat így nézett ki:
Ábrahám Balázs
Domonkos György
Ispán István
Kiss György
Kreicsi Gábor
Puskás Aladár
Suplicz Ferenc
Vincze Gábor

Nem tudom a Merano 2000 mennyire szép, de az valahogy vonz; mediterrán vidék, remélhetőleg néha panorámás emelkedő...

Olasz nyelv tanulás: mik ki nem derülnek....
Mi célból ? Angolt több helyen illik érteniük...
MTB út melyiknél ? A Va Senales végén tán földút ami továbbment még ?
A Senales szépségét ső miatt csak részben élvezhettem, homályosak az emlékek...

gabor kreicsi wrote:

gyorgyigabor wrote:

Halljuk az élményeket ! Melyik hogy tetszett ?
A Stelvio és egyéb Giro élmények ??? Azt láttuk, h SCarponit, a célvonal után fogni kellett
ill. a Merano 2000 és Mendola az milyen volt ??

Stelvio: netán nem is Prad környékétől kezdtétek, vagy onnan ? Elvben akár Meranótól is lehetne persze.
Mekkora forgalom volt a Stelvión ?
Gratulálok a szintemelkedés rekordhoz és örülök, hogy jól sikerült az egész Kiváló időtök volt.

Nagyon tetszett az egész túra! Az emelkedők is, a GIRO is, a Társaság is! Nagy volt az összetartás és az önzetlenség minden részről. Elég nagy volt az erőnléti különbség közöttünk, de így is meg tudtuk oldani, hogy mindenki jól érezze magát.

Olaszország nagy kedvencem ezért is voltam egy kicsit meglepődve az osztrák orientáción. Nem mintha bajom lenne Ausztriával, sőt. Csak 2008-óta Olaszország lett a nagy kedvencem. Ezért is kezdtem el olaszul tanulni és például nem németül.

A Mendola, Palade és a Merano 2000 alsóbb része teljesen mediterrán hangulatú volt. A Stelvion még tél volt, de a 25 literes hátiszákomban minden olyan ruhadarab benne volt, amire szükségem lehetett. A végére maradt a két völgy és bizony lenyűgözőek voltak azok is, főleg a Val Senales. Tetszett fent az az MTB út is. Vicceltem is a többiekkel, hogy fogok szólni Danielnak, hogy a csúcs annak a tetejére kerüljön át.

Így, hogy idén minden eddigénel jobb fizikai kondícióban voltam és lelkileg is jól éreztem magam, soha sem úgy értem a szállásra, hogy kifeküdtem volna és ez bizony jó érzés volt.
A Stelvion megdöntöttem az egyben szintemelkedési rekordomat is. Eddig a Grosser Speikkogel volt a rekorder.

Szóval, szívesen gondolok vissza erre a túrára, mert nagyon jól sikerült!
A csapat így nézett ki:
Ábrahám Balázs
Domonkos György
Ispán István
Kiss György
Kreicsi Gábor
Puskás Aladár
Suplicz Ferenc
Vincze Gábor

gyorgyigabor wrote:

Nem tudom a Merano 2000 mennyire szép, de az valahogy vonz; mediterrán vidék, remélhetőleg néha panorámás emelkedő...

Azt fogod kapni, ha meglátogatod. Csodálatos hegy! Van kemény része is és sok helyről szép a panoráma. A csúcsról is. Képeket már feltöltöttem, nézz csak bele.
Egyébként még itthon nézegettem az indulásom előtt, hogy magyar mászása nem is volt. Most mindjárt lett hét is.

gyorgyigabor wrote:

Olasz nyelv tanulás: mik ki nem derülnek....
Mi célból ? Angolt több helyen illik érteniük...

Az olasz zarándokutainkkal kapcsolatban merült fel ez bennünk. Igen, mindenhol meg tudtam magam értetni az angollal, de nagyon jól esik a helyieknek, ha az anyanyelvükön szólnak hozzájuk. Ezen kívül nagyon tetszik ez a nyelv. (Sokkal jobban, mint például a német.)

gyorgyigabor wrote:

MTB út melyiknél ? A Va Senales végén tán földút ami továbbment még ?
A Senales szépségét eső miatt csak részben élvezhettem, homályosak az emlékek...

Így van. Az aszfaltos út végétől jobbra indult felfelé egy nagyon meredek földút, ami a 3000 méter magas csúcs felé tört. (Nem tudom, hogy meddig tartott.) Ha megjavul a BIG honlap, felteszem a képeket és láthatod.

gabor kreicsi wrote:

Stelvio: netán nem is Prad környékétől kezdtétek, vagy onnan ? Elvben akár Meranótól is lehetne persze.
Mekkora forgalom volt a Stelvión ?
Gratulálok a szintemelkedés rekordhoz és örülök, hogy jól sikerült az egész Kiváló időtök volt.

Igen, Pradtól indultunk. Ez volt a közös akarat, de jó döntés volt, mert így is fél hét lett, mire visszaértünk.

A Stelvio az autós forgalom elől le volt zárva, mindhárom irányból! Meg is jegyeztem, hogy nagyon jó volt ez így, mert látva azt a keskeny utat, azzal a 45 hajtűkanyarral, nem lehet túl jó élmény a forgalomban ott bicajozni. Így viszont, örömbringázás volt és ez bizony lefelé is nagyon jól jött.
Csend volt, nyugalom és rengeteg bringás ill. gyalogosok is.

Szóval, csak jókat tudok mondani a túránkról, mert nagyszerűen sikerült!

Persze logikus, hogy Pradtól, azért írtam csak Meránót, mert írtad a szintemelkedés rekordot --> azaz itt max Meranó - Stelvió szintemelk-re lehet ezt bővíteni.

Nagy mák ez az útlezárás. Évente 1szer van ott bringás nap, amikor csak a kerekeseké, de így ez egy másik lett :-)) Tényleg jó, hogy hibátlanul és emlékezetesre sikerült a kiruccanás:)

GyG

gabor kreicsi wrote:

Igen, Pradtól indultunk. Ez volt a közös akarat, de jó döntés volt, mert így is fél hét lett, mire visszaértünk.

A Stelvio az autós forgalom elől le volt zárva, mindhárom irányból! Meg is jegyeztem, hogy nagyon jó volt ez így, mert látva azt a keskeny utat, azzal a 45 hajtűkanyarral, nem lehet túl jó élmény a forgalomban ott bicajozni. Így viszont, örömbringázás volt és ez bizony lefelé is nagyon jól jött.
Csend volt, nyugalom és rengeteg bringás ill. gyalogosok is.

Szóval, csak jókat tudok mondani a túránkról, mert nagyszerűen sikerült!

Elindult ultrabringás BIG tagunk, Tamás blogja:
http://veloprima.freeiz.com/

Hajrá Tamás ! :-)))

Beleszerkesztem az elkészült interjú - videóba és holnap elérhető lesz a youtube-on.

Elkészült a "Stelvio" túránk beszámolója.
http://www.blszsz.hu/shke/uj1/tura/reszletek.php?mit=315&nev=STELVIO%202012

Ha kérdés merülne még fel, akkor állok a rendelkezésetekre.

No megvolt életem elsõ Pannonhalma mászása, meg második, meg harmadik....stb. Szóval ha már lúd legyen kövér és megejtettük Gáborral az Ironbigezést. Mindketten komoly célokkal érkeztünk, nekem a túlélés volt a fõ célpont. Mivel kánikulát ígértek a meteoromókusok és most be is jött nekik elég korán nekivágtunk a napnak. Hajnali 6 elõtt már bicajon voltunk és 6:12-kor regisztráltuk be elsõ felérésünket. Én tartottam egy hosszabb szünetet a déli órákban mert nem igazán bírom a meleget, de este 22:32-re meglett a 25db feltekerés.

Azért elég kemény kis bucka ez, sokszor még váltottam volna vissza de fokozat az nem volt.
Mindenesetre emlékezetes nap volt.

Külön gratula Gábornak, aki egész nap nyomta (még a legnagyobb melegben is) de hagyom hogy errõl majd õ számoljon be.

:-) Majd írok róla végre magamnak is élménybeszámolót, mindenesetre:
először is itt is gratulálok Willynek: szerintem ez lehetett eddigi legnehezebb túrája.
Pannonhalma emelkedője nem könnyű: nehézségben szerintem a csobánkai és a pilisszántói közé tehető.
A 25-ikhez érve bizony már éreztem lábaimon, hogy szépen igénybe lettek ám véve és sejtettem: a vége bizony jócskán küzdelmes lesz, úgyhogy be kell valljam, hogy ez a 3000 m szintemelkedés nem ugyanaz, mint a PIlisben 5-ször felmenni Dobogókőre. Ezúton is gratulálok a többi IRONBIGesnek is.
Folyt köv.

Willy wrote:

No megvolt életem elsõ Pannonhalma mászása, meg második, meg harmadik....stb. Szóval ha már lúd legyen kövér és megejtettük Gáborral az Ironbigezést. Mindketten komoly célokkal érkeztünk, nekem a túlélés volt a fõ célpont. Mivel kánikulát ígértek a meteoromókusok és most be is jött nekik elég korán nekivágtunk a napnak. Hajnali 6 elõtt már bicajon voltunk és 6:12-kor regisztráltuk be elsõ felérésünket. Én tartottam egy hosszabb szünetet a déli órákban mert nem igazán bírom a meleget, de este 22:32-re meglett a 25db feltekerés.

Azért elég kemény kis bucka ez, sokszor még váltottam volna vissza de fokozat az nem volt.
Mindenesetre emlékezetes nap volt.

Külön gratula Gábornak, aki egész nap nyomta (még a legnagyobb melegben is) de hagyom hogy errõl majd õ számoljon be.

Nagyszerű fiúk! Szép munka!
Gratulálok!
(Mondtam én, hogy ez az ironbigezés nagyon jó dolog.)

Tegnap nálunk is sporttörténeti történés volt. Egy versenyen, három Kreicsi indult.

A Karancsos monti verseny ?
És hogy sikerült ? vagy az időeredmény volt a cél ?

A beszámoló mindjárt kész, addig is elkészült a fotóalbum:
https://picasaweb.google.com/102702881307043062697/20120616PannonhalmaIRONBIGSzintrekord6592M

amiből most csak 3 - az eredményre fókuszáló kép:







Érdekes volt - utólag - nézni a részidejeimet.
Soha életemben ennyi kcal-ú túrát még nem tettem: hajszál híján 7000 kcal-t égettem el.

Hű, de gyönyörűek a képek!
Nagyszerű teljesítmények!!!

gyorgyigabor wrote:

A Karancsos monti verseny ?
És hogy sikerült ? vagy az időeredmény volt a cél ?

Igen, arról van szó, de nem mindenkinek volt montis.

Én nem járok versenyekre, igazából nagyon kevés ilyen megmérettetésen voltam eddig. Ennek több oka is van, de a lényeg, hogy nem az én asztalom.
Az itteni indulásomot az adta, hogy a keresztfiam (Kreicsi Dávid) miatt mindenképpen kimentem volna a gyerekversenyre, ami egyébként nem a hegyi felfutón van, hanem a csodálatosan szép Kercseg-laposon.

Előtte pár héttel az öcsém (Kreicsi Bálint) kitalálta, hogy ő is elindul. Azt elmondanám, hogy ő közel 10 évig versenyzett MTB-vel XCO majd DH szakágakban. Utóbbiban egy világkupa futamon is indult, Kaprunban, ahol a legjobb magyar férfi idővel végzett. Azonban ezek már régen voltak, 2002-ben indult utoljára versenyen és azóta kb. 300 km-t bringázott összesen. A mostani felfutó előtt sem vitte túlzásba az edzést. Kétszer ment egy rövidet bicajozni. Mondjuk a stílusához ez passzol, mert versenyző korában sem vitte túlzásba az edzéseket. Nála a motiváció akkora erőt ad, amilyet még nem nagyon láttam. Csak egy példa más részről: nem volt jeles tanuló, mégis az érettségire és a technikusira is úgy fel tudta szívni magát, hogy majdnem mindenből ötöst kapott. Szóval, nagyon tud koncentrálni és ez a mostanában művelt sportjánál - a Rallye sprintnél - nagyon be is jön. A múlt évben bajnok lett.

Nos, ha már az öcsém elindul, akkor gondoltam, hogy én is elkisérem őt, így három Kreicsi indulhat egy versenyen, amire még nem volt példa.

Jó formában éreztem magam - ilyen erős és edzett már nagyon régen voltam - de tudtam, hogy ez egy sprint, ami nem az én stílusom. A legjobb idő 12 perc körül van. Öt éve indultam az első ilyen futamon, azon 14 percet mentem, amivel 9. voltam. Úgy voltam vele, hogy ez bőven jó lenne most is. Meglepődve láttam a rajtnál, hogy nem is egy ember országútival vágott neki a helyenként NAGYON köves útnak.

Percenként volt a rajt. Utánam volt a sorban az öcsém, majd utána három, nagyon komoly srác, a későbbi 1., 2. és 4. helyezettek. Meg is állapítottam, hogy ha ők nem fognak meg, akkor jó lesz az időm. Eljött a pilanat és kigurultam a tűző napram hogy abszolváljam a pályát. Az első száz méteren visszafogtam magam, majd pedig keményen ráálltam a korábban kinézett fokozatra és pörgettem felfelé a tenyérnyi nagyságú kövek között. Nem nagyon kanyarogtam, hogy kerülgessem őket, nyomtam a pedálokat és erősen tartottam a kormányt. Úgy éreztem, hogy jól haladok. Olyan 12 km/h körül volt a sebességem. Következet egy szusszanós rész, ami nagyon jól is jött, mert alig kaptam levegőt. Itt próbáltam egy kicsit magamhoz térni, mert a tüdőmnek és a keringésemnek nem tetszett ez a tempó. Aztán egy erős balos kanyar után kifordultam a hosszú, köves emelkedőre. Olyasmi ez a rész nehézségben, mint a Paris-Roubaix-en az Arenberg emelkedője. Itt megpillantottam néhány előttem indulót, akiket folyamatosan utol is értem. Nagyon nehezemre esett már ez a gyors és erőltetett tempó, de próbáltam kitartani. A bányaudvarban volt egy pár másodperc lazítás majd következett a legmeredekebb rész. Az első váltóm már korábban is rakoncátlankodott, mert a legkisebb fogaskerékre nagyon ritkán tette már le a láncot. (Monoblokkra rögzített típus és a 10 év alatt annyi koszt szedett össze azon a helyen, hogy már korlátozott lett a működése. ) Nem cseréltem azonban le, mert túrázásra így is jó volt. Nem számoltam azonban a versennyel. Kétszer próbáltam meg letenni a láncot még kicsit lábbal is pofoztam, de nem tette le. Így az utolsó száz méterre maradt a tolás. Jellemző a gyalogos teljesítménytúrákon megszokott stílusomhoz, hogy míg így is utolértem két embert. (Már korábban is megfigyeltem, hogy ahol a bringával 5-6 km/h-ra csökkenne a sebességem ott gyorsabb és kevésbé fárasztóbb, ha már tolom a gépet.) Itt nem terveztem tolást, de végül így alakult. Végül 14.13-at mentem és a 10. lettem, aminek örülök.

Az öcsém két percet kapott csak tőlem és olyan embereket előzött meg, akik évi 4-5000 km-eket bringázank már évek óta. Tehát, hozta a formáját.

Az igazi adu azonban a keresztfiam volt, aki dobogóra állt az U11-ben, mert harmadik lett.

Remélem, hogy nem voltam túl hosszú.

Jó volt olvasni :-) Ismerős, amikor én is így írom / élem meg, hpgy na majd a kanyar után ilyen meredek, utána mag amolyan, aztán ... vár rám... :-) Élvezetes !
Gratulálok mindhármótoknak !

Az írás hosszúságához pedig.... - egyáltalán, sőt... - ráadásul ritkán, de most ismét teljes hosszúságban teszem be én is a Pannonhalma 50 beszámolómat.

gabor kreicsi wrote:

Hű, de gyönyörűek a képek!
Nagyszerű teljesítmények!!!

gyorgyigabor wrote:

A Karancsos monti verseny ?
És hogy sikerült ? vagy az időeredmény volt a cél ?

Igen, arról van szó, de nem mindenkinek volt montis.

Én nem járok versenyekre, igazából nagyon kevés ilyen megmérettetésen voltam eddig. Ennek több oka is van, de a lényeg, hogy nem az én asztalom.
Az itteni indulásomot az adta, hogy a keresztfiam (Kreicsi Dávid) miatt mindenképpen kimentem volna a gyerekversenyre, ami egyébként nem a hegyi felfutón van, hanem a csodálatosan szép Kercseg-laposon.

Előtte pár héttel az öcsém (Kreicsi Bálint) kitalálta, hogy ő is elindul. Azt elmondanám, hogy ő közel 10 évig versenyzett MTB-vel XCO majd DH szakágakban. Utóbbiban egy világkupa futamon is indult, Kaprunban, ahol a legjobb magyar férfi idővel végzett. Azonban ezek már régen voltak, 2002-ben indult utoljára versenyen és azóta kb. 300 km-t bringázott összesen. A mostani felfutó előtt sem vitte túlzásba az edzést. Kétszer ment egy rövidet bicajozni. Mondjuk a stílusához ez passzol, mert versenyző korában sem vitte túlzásba az edzéseket. Nála a motiváció akkora erőt ad, amilyet még nem nagyon láttam. Csak egy példa más részről: nem volt jeles tanuló, mégis az érettségire és a technikusira is úgy fel tudta szívni magát, hogy majdnem mindenből ötöst kapott. Szóval, nagyon tud koncentrálni és ez a mostanában művelt sportjánál - a Rallye sprintnél - nagyon be is jön. A múlt évben bajnok lett.

Nos, ha már az öcsém elindul, akkor gondoltam, hogy én is elkisérem őt, így három Kreicsi indulhat egy versenyen, amire még nem volt példa.

Jó formában éreztem magam - ilyen erős és edzett már nagyon régen voltam - de tudtam, hogy ez egy sprint, ami nem az én stílusom. A legjobb idő 12 perc körül van. Öt éve indultam az első ilyen futamon, azon 14 percet mentem, amivel 9. voltam. Úgy voltam vele, hogy ez bőven jó lenne most is. Meglepődve láttam a rajtnál, hogy nem is egy ember országútival vágott neki a helyenként NAGYON köves útnak.

Percenként volt a rajt. Utánam volt a sorban az öcsém, majd utána három, nagyon komoly srác, a későbbi 1., 2. és 4. helyezettek. Meg is állapítottam, hogy ha ők nem fognak meg, akkor jó lesz az időm. Eljött a pilanat és kigurultam a tűző napram hogy abszolváljam a pályát. Az első száz méteren visszafogtam magam, majd pedig keményen ráálltam a korábban kinézett fokozatra és pörgettem felfelé a tenyérnyi nagyságú kövek között. Nem nagyon kanyarogtam, hogy kerülgessem őket, nyomtam a pedálokat és erősen tartottam a kormányt. Úgy éreztem, hogy jól haladok. Olyan 12 km/h körül volt a sebességem. Következet egy szusszanós rész, ami nagyon jól is jött, mert alig kaptam levegőt. Itt próbáltam egy kicsit magamhoz térni, mert a tüdőmnek és a keringésemnek nem tetszett ez a tempó. Aztán egy erős balos kanyar után kifordultam a hosszú, köves emelkedőre. Olyasmi ez a rész nehézségben, mint a Paris-Roubaix-en az Arenberg emelkedője. Itt megpillantottam néhány előttem indulót, akiket folyamatosan utol is értem. Nagyon nehezemre esett már ez a gyors és erőltetett tempó, de próbáltam kitartani. A bányaudvarban volt egy pár másodperc lazítás majd következett a legmeredekebb rész. Az első váltóm már korábban is rakoncátlankodott, mert a legkisebb fogaskerékre nagyon ritkán tette már le a láncot. (Monoblokkra rögzített típus és a 10 év alatt annyi koszt szedett össze azon a helyen, hogy már korlátozott lett a működése. ) Nem cseréltem azonban le, mert túrázásra így is jó volt. Nem számoltam azonban a versennyel. Kétszer próbáltam meg letenni a láncot még kicsit lábbal is pofoztam, de nem tette le. Így az utolsó száz méterre maradt a tolás. Jellemző a gyalogos teljesítménytúrákon megszokott stílusomhoz, hogy míg így is utolértem két embert. (Már korábban is megfigyeltem, hogy ahol a bringával 5-6 km/h-ra csökkenne a sebességem ott gyorsabb és kevésbé fárasztóbb, ha már tolom a gépet.) Itt nem terveztem tolást, de végül így alakult. Végül 14.13-at mentem és a 10. lettem, aminek örülök.

Az öcsém két percet kapott csak tőlem és olyan embereket előzött meg, akik évi 4-5000 km-eket bringázank már évek óta. Tehát, hozta a formáját.

Az igazi adu azonban a keresztfiam volt, aki dobogóra állt az U11-ben, mert harmadik lett.

Remélem, hogy nem voltam túl hosszú.

Túl a félszázon Pannonhalmán

Miután elindult az IRONBIG sorozat, Vilivel egyetértettünk, hogy Dobogókő mellett még a Pannonhalmait célszerű célba venni. Talán nem is gondoltam egy különleges napnak, Pannonhalmával nem voltak komolyabb terveim, mígnem az IRONBIG sorozaton belül nem láttam, hogy van olyan tag, aki kevesebb, mint 1500m szintemelkedéssel, akár 50 km alatt, így kb. 3 óra alatt IRONBIG címet szerezhet: ez az Italiense Weg, Hollandiában. Van néhány hasonló, amelyek (némelyik röviden akár 18-20%-os, de csupán 60-70 m szintemelkedést jelent.
Eközben azt láttam, hogy vannak olyan tagok, akik 1300-1500m szintemelkedésű hegyen egész évben hajtva tudják csak elérni az IRONBIG címet és a listában semmi különbség nincs aközött, hogy valaki 4-5 óra alatt megszerzi a címet, vagy 25*4 órájába kerül, azaz akár 13-25 napjába kerül. Magánvélemény, de az én igazságérzetemet bántja, illetve felmerül a kérdés: ösztönözi-e ez a tagokat, hogy akár egy éven át küzdejenek több órás emelkedőkön, amikor más egy délután alatt ugyanolyan értékű címet megszerezhet ? És az „annales”ekben nincs különbség közöttük. Nem értékteleníti ez a nagy emelkedőkön elért IRONBIG címeket ?
Véleményem a napi IRONBIG-ek teljesítményénél mind nagyobb teljesítményt jelentő dupla IRONBIG-et akartam teljesíteni: 50-szer 120 m szintemelkedés az átlagosan 7%-os, de abból kb. 1,2 km-n 8%-os meredekségű Pannonhalma kaptatóján. Ez több szintemelkedést jelent, mint az Ötztaler radmarathon és természetesen cél volt, hogy utána megdöntsem, a Mont Ventoux napi négyszeri teljesítésével elért 6126 m szintemelkedés-rekordomat is.

Felkészülés:
A szokásos év eleji túráimmal hoztam magam formába tavasszal, mely során a terv szerint lépésről lépésre értem el a napi túrán teljesített 2000, majd 3000 m, majd 4000 m szintemelkedést. A Pilisben 200 km-n hajtott 4150 m szintemelkedés már jó kiindulási alap volt a Pannonhalma 50-hez, de mivel még egy túra motivált, a legideálisabbnak az tűnt, ha előtte 1-2 héttel megcsinálom a Csobánka – Pilisszántó 10 körös, 300km-es verzióját. Ez a kihívás ugyanis a pannonhalmi naphoz hasonlóan sok meredek emelkedőt tartalmaz és egyúttal a távból adódóan is, több, mint 12 óra nyeregben töltött időt jelent. Sajnos nem volt ideális az időjárás júni 9-én, nem is aludtam ki magam előtte, így végül 5 kör után máshogy fejeztem be a túrát: Vilivel Dobogókőn (ő sem volt csúcsformában aznap) mosolyogtunk is: nagy tervünk ellenére fent Dobogókőn nem úgy nézünk ki, mint akik hasonló erőállapottal sikerre vihetnék a Pannonhalma „projektet”. Ugyanakkor jó meglátása volt: ha rossz a főpróba, akkor jó lesz az előadás Valóban ! Hét közben odafigyeltem rá, hogy legalább picikkel többet aludjak, mert ezt láttam a siker egyik kulcsának. A másik tényezőt, az időjárást illetően az előrejelzés pedig éppen olyat ígért, mint amit ideálisnak tekintek. Minden okom megvolt a bizakodásra




Napkeltétől napnyugtáig…. és azon is túl a pannonhalmi emelkedőn
Amint június 25-én este Pannonhalmán, az emelkedő oldalában található panzióban elfoglaltam a szállásom, azonnal gurultam is le a kaptató aljába, hogy feltekerve megtapasztaljam, mi vár ránk másnap: lankás bevezetés, majd kb. 600 méter után 8-10%-os résszel megkezdődik az onnan már végig legalább 8%-os emelkedő. Itt-ott kis kilátás, miközben a felső kanyarig a meredekség 8-10% között váltakozik. A kanyar előtt kezdődik egy kb. 150 m hosszú 12-14% meredek rész, amit a panorámás jobbkanyart követően talán 200 m hosszan kb. 6-8%-os szakasz követ: itt lehet lélegzetvételhez jutni a végső 50 m hosszú kb. 12-13%-os rész előtt. Meg kellett állapítanom, hogy az emelkedő nehézsége a csobánkai és pilisszántói kaptató között helyezkedik el: „-Hát nem lesz gyerekjáték ezen 50-szer feltekerni” – persze a kudarc fel sem merült, inkább azt szűrtem le, hogy a vége akár nagyon küzdelmes is lehet, vagy ha nem küzdelmes, de akár jelentősen lassabb, mint az elején - közepén (visszaváltás miatt).
Fél 11 előtt oltottam lámpát, de odakint hangoskodó vendégek miatt csak később tudtam elaludni.

Szombat reggel a 4:30-as óracsörgésre jó kedvvel ébredtem; nem éreztem alváshiányt (Jót tett az utóbbi három-négy nap 7-8 óra alvásai), ráadásul a zenecsatornán is megfelelően felpörgető zene szólt: Michael Jackson: …. Az ablakon kinézve emlékeim szerint a Nap még nem sütötte a dombokat, de már világos volt. De rég volt amikor utoljára Magyarországon ilyen hosszú napra vállalkoztam….

Nyugodt reggeli után, 5:30 körül jöttem ki a szobából; ahol Vili várt is. Az út menti szállás miatt nem is kellett magunkkal vinni semmit. Klassz volt kora reggeli fényekben megkezdeni első emelkedőnket, mely során értelemszerűen többször fotóztam és filmeztem is: célom volt, hogy a fotókkal, filmezéssel szépen végigkísérjem a napot. Lent a falu házai közé még csak elvétve sütött be a Nap; elvétve már azért láttunk embereket az utcán. Kellemes idő volt, de azért elkelt a hosszúujjú. Jókedvvel, egymás mellett hajtva értünk fel a tetőre, közben persze a panorámás hajtűkanyarból megörökítettem elhaladásunkat. Az első két fotós-filmes kör után különváltunk és saját tempóban tapostuk a pedálokat; már csak a különböző áttételeink is meghatározták eltérő sebességünket. Fülembe szóló zenével segítettem magam, jól esett a tekerés; 3-4. körömben már 8:30 körüli idővel értem fel, ezért gondoltam, amíg még friss vagyok, csinálok egy tempót mászást: „-Hadd lássuk, milyen időm lesz; jó lenne 8 percen belül!” Elég jól sikerült a tempózás, ugyanis ötödik emelkedőm során 7:20 alatt „küzdöttem” le a 120 m szintemelkedést; 182-es max és 169-es átlag pulzus és 14,9 km/ó átlagsebesség mellett.


6-7. körtől kezdve beálltam a hosszan tartható utazótempóra, mely 9 perc körüli emelkedőfeljutást jelentett. ¼ 9 már elmúlt, mikor 8. köröm során, a felső kanyarnál egy őzike szaladt át az úton. Hiába álltam meg, hogy lefilmezzem; még elő sem tudtam venni kamerámat, mire a kis mezei részről el is szökellt a bokrok közé. Feldobott az élmény ! Ahogy már többedszer feltekertünk, feltűnt, hogy egy helyen az út mentén csillogott 4-6 üvegdarabka. Készülvén rá, hogy nem mindig az aszfaltot figyelem, inkább megálltam és lábbal lelöktem az aszfaltról: ne okozhasson gondot nekünk.
A hosszú nap és nagy teljesítmény miatt hosszan, egészen a 10. körig (8:53) a lejtőre felvettem a hosszú fölsőmet s persze afölé a mellényt; azután már csak a mellényre volt szükség. 10 órakor sem zavart, hogy furcsán nézhetnem rám, amikor a mellénybe bújtam: fontos volt, hogy elkerüljem a szeles időben nagyobb eséllyel előforduló tüdőérzékenység kialakulását. Olyankor egyre nehezebben tudok mély levegőt venni, így sportoláskor mind gyakrabban kell kisebb levegővétellel élnem. Mivel időközben Vili kis szusszanásra bement a panzióba, megörültem, mikor végre 14. köröm (9:52) során újra együtt tekerhettünk és filmezhettem. 15. köröm után (10:09-kor, 54 km és 1800m szintemelkedés után) eljött első hosszabb pihenőm ideje: még megvoltam szendvics nélkül, így helyette a később túl száraznak érzett és nem kellő, de reggel még jól eső Mabaker zabszeletet, péksütit ettem, majd napkrémezés után (majd egy órát pihentem) folytattam programom. 11 óra elmúlt már, így igencsak motiválnom, noszogatni kellett Vilit, hogy húzzon be még pár kört és bőven a felén túl (pl. 14 emelkedő után az általa megcélzott 25-ből) álljon ki több órányi pihenőre – a nagy melegben. Kiállása előtti utolsó videó során meglepett, milyen jól látszott Győr és az autópálya az emelkedő végső egyeneséből. Mielőtt Vili magamra hagyott volna, beugrottam még vásárolni, így délutánra - estére jól eső gyümölcsjoghurtot és narancslevet és Powerade-t vettem. 20. körömtől (1/2 1) egymagam folytattam a tekerést.
Vili reggel óta fejkendőben tekert és fel is vetette nekem, hogy nem gondoltam-e védeni a nyakam, tarkóm a napszúrástól. Bizony a felvetés jó volt: a Mont Ventoux egy napon belüli négyszeri leküzdésekor (ami aktuális szintrekordomat jelentette 6126 m szintemelkedéssel) is bevált a bukósisak alá tett, vizes, nedves, nyakamra lógó fejkendő. Most is ezt követtem.



21. körömben a végső, árnyas célegyenesbe fordulva az erdőben a kanyartól az apátsághoz sétáló gyerekek szóltak oda nekem: „Jól nyomod, ügyes vagy!” – mire én: „Estig ezt fogom tenni”, erre jött a jól eső válasz: „Nagyon ügyes vagy!”
Egyelőre még tovább folytattam a fel-le tekerést, majd a 23. kör végén álltam ki újabb hosszabb pihenőre, ebédre (3/4 2); előtte picit nehezebben is ment már – talán az ürülő energiaraktáram miatt. Szalámis szendvicset ettem lédús almával, a desszert a banán volt. Nem siettettem magam, de azért a vártnál jobban elhúzódott a pihenő; kb ¾ órát töltöttem a panzió árnyékában levő széken falatozva. Végül 23. felérésemet (13:41) bő órával követte a következő: 14:46.
Az enrgiautánpótlásnak és a pihenésnek köszönhetően 24-25. köröm picit gyorsabb lett: picivel 9 perc alatt ill. felett alakult. Bár az IRONBIG szint a 25 emelkedővel meglett (15:01), szinte oda sem figyeltem rá; inkább arra: megvan a kitűzött cél fele; már kevesebb van hátra, mint mögöttem. Ekkortájt végre a felső árnyas egyenesen is túlfordult a Nap; nőni kezdek ott az árnyékok. Több, mint 9 órája kezdem meg a kihívást, de a 25 emelkedő még csak 96 km-t és (apró visszagurulások, filmezések miatt) 3050 m szintemelkedést jelentett.

Utólag az emelkedőim részidejeit nézve, az látszik, hogy a 25. körig szinte végig 10 percen belüli emelkedőket hajtottam és érdekesmód, hogy épp a 26-tól lettem lassabb / vettem kényelmesebbre, váltottam hamarabb vissza ? A 26. körtől kb. a 40-ig néha 10 perc alatt, de inkább 10 és 10 és fél perc közti időket mentem fölfelé, míg 40 után 10 és fél, valamint 11 perc köztieket. Mivel a 23. kör után ettem, nyeregbe ülés után hármat pihenő nélkül tekertem le, így a harmadik végén, a 26-nál szükségét éreztem pár percre leülni az árnyas padra és kifújni magam. Egy kis fáradtság ? Ekkor azt hittem még, hogy ezután már így lesz, hogy 2-3 emelkedőnként szükség lesz pár perc pihenésre. A 26. kör egyúttal a 100km átlépését is jelentette; átlagsebességem mindössze 16,1 km/ó, igaz a lejtőn nem lehet száguldani, hát még emelkedőn….
Ekkortájt persze gondolkodtam, hogy miként lehet kis részcélokra lebontani a nagyot: azért, hogy ne tűnjön oly távolinak. Részcél volt persze a 30. emelkedő, aztán a kb. 34., amivel túllépem a 4000 m szintemelkedést. 40 után már közel is a cél, de gyakrabban is akadtak részcélok: kb. 42-vel lesz meg az 5000 m szint; 45-től pedig már az utolsó 5, az olyan, mint az iskolában, mikor elkezdik írni a táblára: Ó, IÓ, CIÓ, ÁCIÓ…. VAKÁCIÓ ! A végső visszaszámlálás.
27. emelkedőmről visszafelé gurulva találkoztam szembe a pizzériánál / faluközpontban látott fiatalokból álló bringás csapattal; egyikük oda is szólt: „-Mit eszel?” – talán arra gondolt, mintha a kaján múlna, hogy jól bírom az emelkedőt ?
A 28. kör után beugrottam a panzióba folyó ügyeimet elintézni és a folytatásban jobban is ment. Ismét nem használtam a 2-es fokozatot; felmentem 3-assal. Az idő múlását elnézve – kb. 9 óra alatt lett meg a fele (igaz néha a tervezettnél hosszabb pihenővel) – el kellett fogadnom, hogy 15+9 = 24 :-( már az is csoda lenne, ha 23 órára be tudnám fejezni, de inkább éjfél után, hiszen fáradással is kalkulálni kellett. (Eredeti ütemtervem szerint - amikor még nem tudtam a pontos emelkedő adatokat 1:25-ös befejezéssel számolt) 30. köröm (16:57-17:07) végén 10 perc pihenőt tartottam: ez volt a kis kajás szünet müzliszelettel és kókuszrúddal.
½ 6 felé közeledve lassan számíthattam Vili újbóli csatlakozására; mivel úgy számoltam, hogy el fog nekem tartani a tekerés éjfélig, nem bántam volna, ha az általam javasolt fél 6-nál mégis később jön ki, ám meglepett, mikor ½ 6 tájban újra tekerni láttam. Neki még 11 emelkedője volt hátra; nekem az 50-ig 17. Odafönt megjegyezte, hogy amint a napfény ereszkedik és nőnek az árnyékok, neki már tetszik a célegyenes; ráadásul észre sem vette az erős ellenszelet a végén. Utóbbi kapcsán mosolyogva meg is jegyeztem: ebből látszik, hogy az elmúlt órákban pihentél, illetve jóval kevesebb van még a lábában, mint nekem. Én már nem tudtam figyelmen kívül hagyni az utolsó 100 m-en érezhető déli ellenszelet. Odafönt pár mondatot váltva érdekes volt az adatokra gondolni: szűk 12 órája kezdtem a kihívást és csupán 130 km-nél jártam, arra viszont már 4000 m szintemelkedés jutott. Két körrel később, mikor kiálltam (a panziónál a személyzet hölgy tagja érdeklődött ismét, hogy hanyadiknál járok; drukkoltak!) vacsorára valami tartalmasat (szendvics) enni, a twitterre küldött sms-ben meg is üzentem: 130 km-en ennyire még nem fáradtam el; úgy értem, amikor csúcsformában voltam. Vártam már, hogy a túra utolsó harmadába lépve végre energiatablettát dobhassak kulacsomba; év eljött ennek is az ideje. Egy nap kettő engedélyezett csak; mindkettőt estére hagytam. Vacsira a szendvics mellett ittam pár korty Gatorade-t is, illetve gyümölcsjoghurtot; ízlettek!



A 38. kör naplemente miatt fotózással, filmezéssel telt, a 39-ben pedig hatni kezdett a tabletta, bár időeredményemen nem látszik. A 38-39. kör környékén is – talán az energiatablettának is köszönhetően – úgy voltam az emelkedőkkel, mintha síkon tekernék gond nélkül: jön egy újabb, megint egy újabb…. – fel sem merült a fáradás, a lassulás. Ahogy az Ötztaler radmarathonnak is a végén: semmit sem aggódtam; „-Már csak le kell tekerni a hátralevő km-ket.”

A 40. körben (21 óra múltán) már éreztem, hogy nemsokára kelleni fog a lejtőn a hosszúujjú megint. Még mindig 10 perces emelkedőket hajtottam és bár azt hittem, hogy akár a 35. után használni kényszerülök legkönnyebb fokozatomat, kiállva még mindig fel tudtam tekerni 2-esben. Mivel még az 50. kör után is szűk óra tekerést terveztem, hogy legalább 6300-6400 m szintemelkedésig jussak, nem akartam kockáztatni, hogy már csak müzliszeletet, kókuszrudat eszek, így a 44. kör végén (22:30), miután Viliről megcsináltam a 25. körért járó „felérés-videót” bementem megint enni egyet: fél szendvicset és talán banánt ettem, de a bő fél óra nyugodt pihenés is jól esett. Vili közben újságolta, hogy néhány ember mit reagált a facebook-on megjelent megjegyzésemre és elárulta Járvás Tamás RAAM-on bemutatott elképesztő teljesítményének aktuális helyzetét.






23:15-kor tértem vissza tekerni. A lejtőre már mindenképp kellett a hosszúujjú; így az emelkedő aljánál és tetejénél megint vetkőznöm, öltöznöm kellett. Érdekes: a 47. kör kapcsán jegyeztem fel, hogy úgy hajtom az emelkedőket, mintha nem is fáradnék; épp, mint a 40. körül megjegyeztem: csak számolom, hogy még egy meglett, de semmi plusz fáradtságot nem éreztem. Ekkortájt a lejtőn a pizzéria előtt sokadszor elhaladva már időnként odafütyültek nekem; figyelmen kívül hagytam.
48. köröm végén a hátralevő másfél óra miatt megettem még egy müzliszeletet és utolsó péksütimet, aztán jöhetett a lejtő és már csak két mászás maradt az 50-ig. Az idő ugyan elszaladt (0:45-kor indultam le), de nem érdekelt; nem éreztem fáradtnak magam. Érdekesmód a korábbi hülést követően megint nem éreztem olyan hidegnek a levegőt. 50. köröm elején, a lejtő kezdetekor gyors vetkőzés közben tűnt fel, hogy régen lazán teljesíthetőnek tűnt végső ütemtervi időmig (1:25) 11 percem maradt, így hamar neki is vágtam és bizony tempósan; siettem. A pizzéria előtt (hajnali 1 is elmúlt, mégsem zárt be. Gondolkodtam egy ideje: ki fogja később befejezni: ők vagy én ?) direkt kivettem fülemből a fülhallgatót és egy kihallatszó megjegyzéshez visszaszóltam büszkén: ez az ötvenedik! Úgy hajtottam, mint akár a 20. körben; könnyen pörgettem 2-3-as fokozatban a meredek részeken is; végül a célegyenest is megnyomva az utóbbi körök 10:24 - 10:33-as idejeihez képest 8:57 alatt értem fel (hajnali 1:24-re), amit korrigálva az alul a támadó kutya miatti óvatoskodás miatt vesztett idővel, simán 8:45-ös, vagy jobb időt kapok: 6000 m szintemelkedéssel a lábamban. Hogy mire nem képes az emberi psziché. Kifújtam magam, elkészítettem a fotókat, felérős videót is, majd nyeregbe ültem, hogy még szűk órányi tekeréssel a Mont Ventoux ütödöttek klubjának 4 emelkedős verziójának teljesítésekor elért szintrekordomat (6126 m) átadjam a múltnak. Míg reggel 8 óra tájban őzikéhez volt szerencsém, ezúttal talán 200 méterrel a pizzéria előtt egy kis süni szaladt keresztbe apró lábaival : fékeznem is kellett, nehogy mindketten rosszul járjunk.



A következő kör során még teljes emelkedőt hajtottam, ám utána kétszer már csak a meredek aljától vágtam neki az apátságnak. Az egyik során végre láttam, amint a panziót bezárták: én nyertem tehát. Ami a felső kanyarban folyó lagzit illeti, velük szemben nem győzhettem; ott folyt még a tánc. A végén azért tekerem még plusz 5-7 percet, hogy a 200 km-t is elérjem; ebből adódott a több, mint 6500 m szintemelkedés is. A tekerést illetően végül a panzióba visszaérés előtt még rátettem 20-30 m szintemelkedést, hogy teljesen biztos lehessek a 6500 m szintemelkedés elérésében. 2:45-re értem vissza a panzióba, ahol egy piciri vacsorát és jóleső zuhanyozást követően éppen az ablakot csuktam be (Hogy kinti zajongásra ne ébredjek majd fel) (3:49), amikor láttam, hogy az égbolt már dereng; kezdett világosodni. Bizony, ha egymagam lettem volna, nem kizárt, hogy megpróbálkozom, hogy 24 órát tekerjek Pannonhalmán.
A napot végül 202 km-re jutó 6592 m szintemelkedéssel zártam, ami az Ötztaler radmarathon szintemelkedésénél is több, mint 1000 m-rel több, ráadásul itt rövidebb távon gyűlt a jelentősen több szintemelkedés; nem csoda, hisz a lankás bevezetőt követően az emelkedő 8%-nál nem volt lankásabb. Mivel a teljes túra kizárólag csak az emelkedőn és lejtőn zajlott, a 202km-ből 101km-t emelkedőn hajtottam; az arra jutó 6592 m szint pedig 6,6 %-os átlagmeredekséget jelent.
Büszkén tértem nyugovóra: vicces volt, hogy a szintrekordomat épp egy kis buckán döntöttem meg, ráadásul nem gondoltam volna, hogy marad bennem erő és nem hajtom ki magam teljesen. De ez is részben az emberi szellem / psziché, stb. következménye.

Nyári túrám terv szerint a Monte Grappa challenge-dzsel kezdődik (július 14), melyen 226 km során kell 6591 m szintemelkedést hajtani. Úgy tűnik, az edzettségem meglett hozzá !

Vili, köszi a túrát és gratulálok ismét !
Érdekesség: (óh, ezen a képen még nem javítottam az angol szöveget, mert hibás :-( - na majd otthon

Nagyon jó beszámoló!
Gratulálok mindkettőtöknek!

Sejtettem, hogy előbb-utóbb mész a Monte Grappa challenge-re.

Hajrá!

Megmondom őszintén igazán bejött ez a napkeltétől éjig történő "Pannonhalmázás". Ideális hely: elég meredek, így igénybe veszi az embert, végig világítás van, faluból indul, így lehet vásárolni. Van ugyan forgalom, de nem tragikus; pl nem ua, mint Bp-n a Hármashatárhegy, vagy Gyöngyös - Mátraháza.
Kiváló ilyenre és újfent meg kell állapítanom: Pannonhalma BIGek közé történő beválasztása nagyon jó ötlet volt Tőled ! :-))

gabor kreicsi wrote:

Nagyon jó beszámoló!
Gratulálok mindkettőtöknek!

Sejtettem, hogy előbb-utóbb mész a Monte Grappa challenge-re.

Hajrá!

gyorgyigabor wrote:

Megmondom őszintén igazán bejött ez a napkeltétől éjig történő "Pannonhalmázás". Ideális hely: elég meredek, így igénybe veszi az embert, végig világítás van, faluból indul, így lehet vásárolni. Van ugyan forgalom, de nem tragikus; pl nem ua, mint Bp-n a Hármashatárhegy, vagy Gyöngyös - Mátraháza.
Kiváló ilyenre és újfent meg kell állapítanom: Pannonhalma BIGek közé történő beválasztása nagyon jó ötlet volt Tőled ! :-))

Köszönöm a kedves szavakat és örülök,hogy örömet okozhattam.

Üdv a kollegáknak!

Idei első hosszabb lélegzetvételű túra letudva./Balkán-kör/

B.I.G. szempontból:

-Durmitor sedlo/1908/ Montenegro
-Cemerno/1293/ Bosnia
-Crkvine/1045/ Montenegro

Végig 40fok,felhő sehol,ahogy kell.

Egy májusi túrám videós összefoglalója Szlovákiából:



BIG vonatkozása nincs,de hegyek voltak rendesen,akit érdekel jó szórakozást ebben a kániqulában.

cobranco wrote:

Üdv a kollegáknak!

Idei első hosszabb lélegzetvételű túra letudva./Balkán-kör/

B.I.G. szempontból:

-Durmitor sedlo/1908/ Montenegro
-Cemerno/1293/ Bosnia
-Crkvine/1045/ Montenegro

Végig 40fok,felhő sehol,ahogy kell.

Gratulálok!
Nem is voltunk messze egymástól. (Mi is a Balkánon tekeregtünk.)

Még annyi kérésem lene, hogy kérlek, töltsd fel a mászásaidat! Ha jól látom, akkor a múlt éviek is hiányoznak még.

Köszönöm!

Visszaolvastam a beszámolókat, megnéztem a képeket. Ebben a melegben felfrissítõ volt a beszámolókat olvasni. Gratula mindenkinek és további szép nyarat, sok tekerést

Hány Dobogókőnél tartasz ?
Júli végén / aug elején tervezzünk majd egy napot, amikor behúzunk 3-4-et. Én addig már nem.

Willy wrote:

Visszaolvastam a beszámolókat, megnéztem a képeket. Ebben a melegben felfrissítõ volt a beszámolókat olvasni. Gratula mindenkinek és további szép nyarat, sok tekerést

A tegnapi napon résztvettünk a Nemzetközi BIG találkozón.

A legtöbbünknek már megvoltak ezek a csúcsok, de szerettünk volna találkozni a BIG tagokkal. Így a hozzánk legközelebbi BIG csúcsot, a Sedlo Certovicát céloztuk meg. Ezt erősítette meg Daniel invitálása, melyet a résztvevőknek küldött meg. "Vasárnap délután lehetőség lesz találkozni, a nagyszerű magyar tagokkal."

Magyarországról indultunk: Domonkos György, Kiss György, Kreicsi Gábor, Vincze Gábor.

Nem egyszerű útvonalon mentünk ki, teletűzdeltük hágókkal.
Salgótarján – Filakovo – Kalinovo – Poltár – Kokava – Sedlo Chorepa – Hnústa – Sedlo Brezina - Hnústa – Tisovec – Sedlo Dielik – Tisovec – Sedlo Zbojska – Brezno – Pohansko Sedlo – Jarabá – Sedlo Certovica – Jarabá – Pohánsko Sedlo - Brezno
186,7 km
2470 m

Heiko Linnert-tel korábban egyeztettem és megbeszéltük, hogy délután négy körül találkozunk a Sedlo Certovica csúcsán. Én f4-re értem fel és ő két perccel később, a másik irányból. Nagyon jókat beszélgettünk és közben érkeztek a többiek is. A teljesség igénye nélkül: Daniel Gobert, Rückhaus Jürgen, Heiko Linnert, Vaclav Klicnik, Kevin Speed, Jan Luc Matte, Pavel Vanis, Jerry Nilsson, Rutten Xavier...

A sluszpoén az volt, hogy megjelent Pál Gábor is. Ő a találkozótól függetlenül bringázgatott erre, de nagyon örülök, hogy őt is megismerhettem. Megpróbál majd a BIG day-re is eljönni egyszer. Amúgy szépen halad a BIG-ekkel, érdekes helyeken szokott megfordulni.

Jövőre nagyon jó lenne eljutni az Ardennekbe. Most felvillanyozódtam ismételten a nemzetközi találkozótól.

Klassz :-)
A certovicai találkozó után másfelé mentek tovább ők és Ti, vagy valamerre még közösen ? 2 szlovák vagy cseh volt csak, vagy esetleg nem ismered a többit ?
Jerryvel szívesen találkoznék egyszer :-)) Hosszan osztoznánk a tapasztalatainkon :-)

Várjuk majd a beszámolót a délvidéki túráról is Az enyém is készül a múlt 7végéről..